Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 34 (1989) (Pécs, 1990)
Néprajztudomány - Zentai Tünde: A dél-dunántúli parasztházak tetőszerkezete
218 ZENTAI Mivel a hangsúlyt a hagyományos tetőfedő anyagokra helyezték, sokszor csak ott jegyezték föl a cserepet, ahol az adatközlők másra már nem is emlékeztek. Baranyán kívül az egész térségben mindössze két Tolna megyei helységben jelezték számottevő jelentőségét. A hagyományos cseréptető a Dél-Dunántúlon is hódfarkú cserepekből készül. Igen gyakori a kettős cserépfedés. Mivel felrakási módja nem helyi szabályok szerint történik, leírását mellőzzük. Ez legnagyobb részletességgel megtalálható Fügedi László szakkönyvében. 106 A hagyományos tetőfedő anyagok mellett a 19—20. század fordulóján feltűnik és a 20. század elején módos paraszti körökben elterjed a bádogfedés. Mégpedig leggyakrabban a zsindelyes tetők területén. A Zselicségben eleinte a fazsindely tetejére bádogoztak. 107 A bádogtetőt helyi, főleg a városokban lakó épületbádogosok készítették, a Délnyugat-Dunántúlon a szigetváriak, a somogyhárságyiak, nagykanizsaiak stb. A bádogfedés számottevő jelentőségre nem tett szert, divatja a két világháború közt el is múlt. Számszerűen nagyobb arányú, de mégis igen szűkkörű volt a 20. század eleje óta terjedő műpala tetőborítás. Falvainkban a század első felében csak néhány százalékot tett ki. A 10 %-ot, mint például Kovácsszénáján (Baranya m.), 108 ritkán érte el. Nagyobb szerephez csak a második világháború után jutott, főleg a 70-es években, azonban soha nem tudta fölvenni a versenyt a különböző modern cserépfedésekkel (hornyolt, sajtolt, Bramac stb.). Mindkét utóbbi „kívülről jött" tetőfedés technológiája országos szabvány szerint alakult. 109 A födém A födémmel kapcsolatos első és egyik legfontosabb kérdésünkre, tudniillik, hogy a magyar parasztháznak mikortól van mennyezete, ma még nem tudjuk a választ. Föltételezzük, hogy a lakóház föld fölé emelkedését rövidesen követte a lepadolt födém kialakulása. Erre utal az okleveles forrásokban 1405-től föl-föltűnő födém jelentésű pad és mennyezet szavunk. 110 Arra, hogy a jobbágy házakban mikor alkalmazzák, csak közvetett ásatási eredményekből következtethetünk. Elterjedése minden bizonnyal együtt jár a kívülfűtős kemencés-kályhás szobákéval a 15. századtól kezdődően. 111 Fejlődésének krono106 Fügedi László 1986. 101—174. 107 Tarján Gábor 1982. 235. 108 Andrásfalvy Bertalan, Mándoki László 1963— 1964, MNA. 109 Lásd részletesen Fügedi László 1986. 72. kk, 174. kk. 110 OklSz, TESZ, III. 54, II. 895. TÜNDE lógiáját konkrét adatok hiányában nem ismerjük, de a 18. században már mindenütt, így a Dél-Dunántúl falusi házaiban is általános. Az alárendeltebb helyiségeket, a konyhát, kamrát és különösen az istállókat később padlásolták. A néprajzi módszerekkel vizsgálható és rekonstruálható időszakban, a 18—19. században a Dél-Dunántúlon a lakóház már mennyezetes, beleértve a konyhát is. Mindazonáltal a konyha egykori lepadlásolatlan voltának emléke még itt-ott fellelhető volt a 20. század elején. Nincs okunk kételkedni a szájhagyomány hitelességében, azonban legtöbb esetben nem tudjuk időhöz kötni, ugyanis a Dél-Dunántúlról egyetlen olyan konkrét épületet sem örökítettek meg — akár írásban, akár rajzban, amely bizonyosan padlástalan konyhájú lett volna. Csalogovits József adatközlője Decsen elmondja ugyan, hogy a faluban az 1870-es években (az ekkor már gazdag Sárközben) lepadlásolt mennyezetű konyha még alig akadt, 112 de az időmeghatározásban bizonyosan téved. Ugyanis a hasonló kultúrájú, fejlettségű, módú szomszédos Öcsényben egy 1826-ban végzett tűzrendészeti bejárás alkalmával a 367 házból csak két helyen nem találtak kéményt, 113 ami arra vall, hogy a nyitott fedélszékű konyha akkor már gyakorlatilag megszűnt. A szegényebb és hagyományőrzőbb Zselicségről Ebner Sándor 1931-ben azt írta, hogy: „A füstöskonyha lepadolásában is elkülönül s ez arra mutat, hogy régente lepadozatlanul szabadon szállott a füst a héíba." 114 Megállapítását azonban egyetlen cserénfai szőlőhegyi „viskó" példájával támasztja alá, amelyben volt ugyan mennyezet, de csak keskeny deszkákból állt, és különbözött a szobáétól. Ebből tehát nem vonhatunk le konkrét és általános következtetéseket a falusi konyhák állapotáról. Annál kevésbé, mivel ugyanitt azt is írja, hogy régebben az emberek, különösen a szegények a konyhabeli kemence körül háltak. A füst elvezetése leginkább az ajtón át, az ajtó fölötti füstlyukon vagy néhol a konyhában lévő hél (padlás) följárón történt. 115 A szobák és a konyha födémének eltérő anyaga miatt egy ozorai (Tolna m.) ház esetében is fölmerült a gondolat, hogy talán eredetileg padlástalan konyhája lehetett. Az épület kutatója, Kücsán József azonban azt is megfigyelte, hogy a héjazat belseje leginkább a konyhaajtó fölött volt kormos, 116 ami ellene szól a mennyezet nélküliség111 Balassa M. Iván 1985. 128. 112 Csalogovits József 1935. 6—8. 113 Eötsény Helység Protokolluma I. 1826. 301, 306. Ref. Egyházi Hivatal Öcsény. 114 Ebner Sándor 1931. 94. 115 Ebner Sándor 1931. 96, 98. 116 Kücsán József 1979. 320.
