Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 34 (1989) (Pécs, 1990)

Történettudomány - Nádor Tamás: „Hallható múzeum”. Hangdokumentumok a Janus Pannonius Múzeumban

„HALLHATÓ MŰZEUM" 199 10. ábra. A Janus Pannonius Társaság 1938. április 23-i felolvasó ülése után készült fénykép. Álló sor (balról jobbra): Lovász Pál, a társaság titkára; Koszits Ákos, a társaság jogtanácsosa: Weöres Sándor költő, a felolvasó ülés előadója; Fischer Béla, a társaság társelnöke; Blaskovich Iván főispán; Berde Károly egyetemi tanár; Lin­der Ernő, a társaság társelnöke. Ülő sor: Berde Mária erdélyi írónő, a felolvasó ülés előadója; Fischer Béláné; Dénes Gizella, a társaság rendes tagja, a felolvasó ülés előadója. 11. ábra. Lovász Pál. Martyn Ferenc rajza, (1961). met. A város fölé értünk, elkanyarodtunk a Mandulásnál. A lapisi vadászház előtti forduló­nál kiszálltunk. A nap akkor bújt el a Jakab­hegy lapos hullámai mögé. Lent az Istenkút, a Daindolok völgyei kéklettek. Elsétáltunk a va­dászházhoz, leültünk a tornácon. Babits és Mo­hácsi a diákkori kirándulások emlékéről mond­tak néhány szót. Nem akartak visszaülni a ko­csiba, vonzotta őket az erdő. Itt hatalmasak a fák, sűrűk a bokrok. Illatos hűvösségben, puha ösvényen lépkedtünk. Az asszonyok virágot szedtek. Nagy volt Babitsné öröme, amikor egy­egy kék harangvirágra, piros turbánliliomra akadt. Babits is, Mohácsi is szótlanok, önfeled­tek voltak. Visszatértünk a kocsiutra, beültünk az autóba. Babits kérte a kocsivezetőt, hogy las­san hajtson. Besötétedett. Kétoldalt az erdő ár­nyai magas fallá sűrűsödtek. Hamarosan föl­tűntek a kertes, virágos bányászházak körvona­lai, aztán megvillantak a gyárvárosi lámpák. Babits Mihály megkérdezte: Ugy-e, most a ba­lokányi tóhoz értünk? Hangjában ott bujkáltak e helynek az egykori versre hangoló színes em­lékképei. Amikor a szálloda kapujában elbú­csúztunk vendégeinktől, meleg kézfogásukból úgy éreztük, hogy egy-két meghitt órát szerez­tünk nekik. Babitsék másnap elutaztak. Babits-

Next

/
Oldalképek
Tartalom