Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 34 (1989) (Pécs, 1990)

Történettudomány - Gál Éva: Dr. Horváth Antal (1848–1912)

DR. HORVÁTH ANTAL (1848—1912) GÁL Éva „ . . . aki folyton tanult, és nem rejtette véka alá, amit tudott." Horváth Antal 1848. szeptember 4-én szüle­tett Pécsett. Nagyapja, Horváth Ignác szűrszabó és gabonakereskedő, apja, id. Horváth Antal földmérő mérnök, a Pécsi Takarékpénztár igaz­gatója volt. Ifj. Horváth Antal középiskolai ta­nulmányait Pécsett, a ciszterci főgimnáziumban végezte, kitüntetéssel érettségizett. Jogot tanult a pécsi Jogliceumban és Budapesten, 1874-ben kapott ügyvédi oklevelet. Széles körű közéleti tevékenységét bizonyítja, hogy tagja volt az Országos Régészeti és Embertani Társulatnak, Pécsett a Törvényhatósági Bizottságnak, a Jó­léti Bizottságnak, a Pécsi Ügyvédi Kamarának, a Múzeumi Bizottságnak és ügyészként dolgo­zott a Jegyzői Nyugdíjintézetben és a Pécs-Ba­ranyamegyei Múzeum Egyesületben. Az egyik nekrológ írója a „Pécsi Napló"-ban találóan mondja róla: ő az, „ . .. aki folyton ta­nult, és nem rejtette véka alá, amit tudott." 1 Polihisztor egyéniségére utal, hogy elismert szőlészeti szakember volt, foglalkozott geológiá­val, jártas volt a művészetekben, műgyűjtő és műpártoló, aki elsőként gyűjtötte a baranyai régészeti leleteket, s a Nemzeti Múzeum által elismert muzeológus szakemberként, a múzeu­mi folyóiratok hasábjain, tudományos igényű cikkekben mutatta be azokat: A ,,Dunántúl"-ban megjelent nekrológ így jellemzi őt: „Horváth Antal, mint ügyvéd ki­váló szorgalommal, széles körű tudásának be­fektetésével munkálkodott embertársaiért, sze­rette és védte a szegényt, megnyerő modorával 1 Pécsi Napló 1912. VIII. 31. 2. '-Dunántúl 1912. VIII. 31. 2. ? > Bombay 1956. 185. 4 MNM KÖ Ad. 1870. XII. (Horváth Antal tárgy­jegyzéke) — kézirat. 5 Megköszönöm Dr. Sáfrány Zsuzsának, hogy erre felhívta figyelmemet. G MNM KÖ Ad. 1870. „Régészeti Napló és Tárgy­jegyzék Horváth Antalé" — kézirat. 7 Arch, levelek XXXII. Arch. Ért. VI. (1872) 286. Bombay 1956. 186. szívéhez láncolta kartársait... Sokoldalúsága mellett, mint ember is messze kimagaslik. Min­dent átfogó ész, melegen érző szív irányítják tetteit." 2 Történelem, régészet iránti érdeklődése ko­rán megmutatkozott. Nyolcadikos gimnazista korában Irma húgával gyakran kirándult a Ma­kárhegyre régiségeket gyűjteni. 3 Később a mód­szeres gyűjtést kiszélesítette Pécs, illetve Bara­nya megye területére, sőt, több esetben más megyékből is kapott tárgyakat. 4 Mint elismert szőlész, tekintélye volt a szőlősgazdák között, s kérésére hozzá vitték a földmunkák során ta­lált leleteket. így került gyűjteményébe pl. a kővágószőllősi, római kori ún. „sarukötő Vé­nusz" bronzszobrocska is, amely a Nemzeti Mú­zeum állandó régészeti kiállításán látható. A régészeti leleteken kívül iparművészeti és nép­rajzi tárgyakat is gyűjtött. Horváth Antal gyűjtőmunkája a régészeti és különösen a néprajzi anyaggyűjtés területén 5 úttörő tevékenységnek nevezhető. A régészeti tárgyakat részletes tudósítás kíséretében a Nemzeti Múzeumba küldte (Pécsett ekkor még nem volt múzeum), a leltárkönyvi .bejegyzések alapján 1866 és 1907 között összesen 349 dara­bot. A Nemzeti Múzeumban fennmaradt napló­jából tudjuk, hogy rajzokat is készített, megfi­gyelte és leírta pl. a római kori sírok szerkeze­tét, méreteit, tájolását, a sírok egymáshoz való térbeli viszonyát. 6 Baranya megyében és a Nemzeti Múzeumban is szakembernek tekintették, a MNM Régiség­tárának igazgatójához, Hampel Józsefhez sze­mélyes barátság is fűzte. 7 1873-ban a bécsi vi­lágkiállítás pécsvidéki bizottmányának tagjai Hampel József levele Horváth Antalhoz, 1885. XII. 30. — magántulajdon. Részlet a levélből: „Űgy-e lesz néha időd egy­egy rég. tartalmú levélkére. Azon az egész vidé­ken nincs más támaszom és ha volna is, akkor sem szeretnélek nélkülözni... és ha van valami jó dolgod, rajzoltatjuk, mert már nem vagyunk oly igen szegények, hogy mindig a bécsi folyó­iratból volnánk kénytelenek kivenni az érdekes rajzokat. Tehát ugy-e, maradsz ezentúl nemcsak hű barátom, de hű munkatársam is?" A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 34 (1989) : 167—174. Pécs, Hungária, 1990.

Next

/
Oldalképek
Tartalom