Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 34 (1989) (Pécs, 1990)

Történettudomány - Bezerédy Győző: Baranya megye településeinek pecsétjei a feudális korban (II. rész)

158 BEZERÉDY GYÖZÖ megjelent egyik kis írása is (76. p.). Az újság­ban a következő jelent meg a község egyik, ma már nem látható pecsétjéről: „— A szabadszentkirályiak jelképes pecsétje. Baranya vármegye levéltárában őrzött régi anyakönyvi másodpéldányok közül került elő a múlt század elejéről kettő, amelynek hitelesíté­si záradéka alatt igen érdekes jelképes pecsét látható Kata János esküdt neve mellett. A Ka­ták tudvalevőleg szabadszentkirályi nemesek, s úgy látszik, amikor I. Lipót újra megerősítette a szabadszentkirályiak nemességét, akkor ké­szítették a jelképes pecsétrajzot, amelyet még a múlt század elején is használtak. A pecsét rajza atillás, magyarnadrágos, deréköves, hosz­szú szárú, sarkantyús csizmás, parókás alakot ábrázol királyi palásttal, mögötte asztalkán, vánkoson a korona és koronázási jelvények fog­lalnak helyet, előtte egy térdelő magyar alak jobbjával az ország kis címerpajzsára támasz­kodik, s hódolattal hajtja meg fejét, melyre a királyi alak bal kezét pártolólag helyezi. A tér­delő alak fölött lévő felhők közül sugarak árad­Der amtliche Teil des Siegels ist die Auf­schrift. Sie deklariert vorallem des Status der Ortschaft, gibt Hinweise, ob sie ein Dorf oder ein Marktflecken ist. Als aus einem Dorf ein Marktlecken wurde, hatte die Ortschaft sofort ein neues Siegel machen lassen, in dessem Auf­schrift die Änderung eindeutig zum Ausdruck gebracht wurde. Meistens wird die lateinische Sprache verwendet, wir kennen aber auch deutsche und kroatische Aufschrifte. Das Siegelbild wurde für die Einwohner selbst geschaffen. Die überwiegende Mehrheit der Leute war des Schreibens unkundig, konn­ten das amtliche Siegel des eigenen Wohnortes nur mit Hilfe des Siegelbildes erkennen. Darum war eine jede Ortschaft gezwungen, ein für das Dorf oder den Marktflecken charakteristisches Siegelbild zu schaffen. Trotzdem, dass es vor­überwiegend um landwirtschaftliche Ortschaf­ten ging, konnte eine ziemliche reiche Mannig­nak szét. Ez a pecsétkép valószínűleg az I. Li­pótnak a szabadszentkirályiak iránt viselő jó­indulatát jelképezi. Szokatlan forma, s tovább­ra is kérdés marad, vajon a jelképes pecsét Szabadszentkirály községének hivatalos pecsét­je volt-e, vagy csupán a Katáké, avagy hogy a szabadszentkirályi nemesek mindannyian hasz­nálták." Nyilvánvaló, az esküdt a Szabadszentkirály város pecsétje mellé írta a nevét ez tehát nem a Kata család címere volt. Megfontolandó az, melyek magyar királyt ábrázolták a pecséten? 1. I. Lipót császárt és magyar királyt, ki meg­erősítette a szabadszentkirályiak nemesi kivált­ságait? 2. Zsigmond királyt, kitől a hagyomány sze­rint azt eredetileg nyerték? 3. Szent István magyar királyt, ki a templom védszentje volt? Feltételezésünk szerint az utóbbi látszik leg­valószínűbbnek, annak ellenére, hogy a hagyo­mány szerint a nemesi város címerére s pecsét­jére Zsigmond király került. faltigkeit erreicht werden. Neben dem Pflugei­sen, dem Pflugmesser und anderen landwirt­schaftlichen Werkzeugen kann man auf den Siegelbildern auch die Werkzeuge der Wein­wirtschaft, der Kleingewerbeindustrie und des Handels entdecken. Die Mannigfaltigkeit des Siegelbildes wieder­spiegelt die Vielseitigkeit des damaligen Le­bens. Oft tauchen auch religiöse Siegelbildthemen auf, vorallem im 18. Jahrhundert. Diese können auf den Namen des Dorfes hinweisen (z. B. Szentlőrinc-Sanktlorenz), oder auf den Schutz­patron der Dorfkirche, oder auf einen geliebten und auserwählten Heiligen der Kirchengemein­de. Die Abbildung des Sankt Johannis von Ne­pomuk, des Schutzpatrons der Brücken, kann wahrscheinlich mit der Brücke über dem Bük­kösdi-Graben in Verbindung gebracht werden. Die Siegel der Ortschaften des Komitates Baranya in der Zeit des Feudalismus (Teil II.) Győző BEZERÉDY

Next

/
Oldalképek
Tartalom