Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 34 (1989) (Pécs, 1990)

Történettudomány - Bezerédy Győző: Baranya megye településeinek pecsétjei a feudális korban (II. rész)

150 BEZERÉDY GYÖZÖ A vésetek technikája jónak minősíthető, képzett, gyakorlott vésnökre utalnak, a betűkben nem fordul elő, durva, hozzá nem értésre (írástudatlanságra) valló hiba. Feltételezhető tehát, hogy ezen falvak utasításra készítették el pecsétjeiket s egy vésnökkel dolgoztattak (nyilván az uradalom közvetítésével) s ez a vésnök a 4-es számot így — a középkorban is ismert módszerrel véste a typáriumba.

7 V. A pecsétképek Vitán felül áll az, hogy a pecsétfeliratoknak igen fontos, hivatalos szerepük volt. A falu igazgatása ezzel igazolta magát, az uradalom, a vármegye, a vármegye intézményei, az országos szervek előtt. Tevékenységük hitelességét bizonyították a pecsét iratra tételével. Mindez azonban keveset ért akkor, ha az érintettek döntő többsége ezeket a feliratokat nem tudta elolvasni, tehát nem értette azt. Miből tudhatták meg, hogy a számukra fontos iraton szereplő pecsétet az arra illetékesek ütötték rá, hogy az a pecsét hiteles és élő? A feliratból semmi esetre sem. Egyedül és kizárólag a pecsétkép adott az írástudatlanok számára megnyugtató választ. A faluban élő ember élete során igert keveset találkozott a faluja által kiállított hivatalos irattal. Ha szüksége volt hivatalos igazolásra (pl. járlatlevél) rábízta magát a nótáriusra, megbízott benne, elfogadta a hivatalos papírt akkor, ha azon szerepelt falujának általa ismert pecsétje. Abban a pillanatban érezte annak erejét, megbízott benne. Nagyon jól tudta; ez falujának a pecsétje, hisz ezen olyan jelek olvashatók, melyek csak az adott falura jellemzők. A pecséten látható képeknek s jeleknek olyan szerepük volt, mint a középkorban a szegények bibliájának, az írástudatlan ember csak ezt értette, ezt tudta olvasni. Természetesen ennek csak úgy volt értelme, ha az egymáshoz közelálló falvak pecsétjei a szemlélő számára észrevehetően különböztek egymástól. Éppen ezért a falvak arra törekedtek, hogy a pecsétnyomóikra olyan jelet válaszszanak, amely az adott falura jellemző és eltérjen a szomszédos településtől. Mennyiben volt ez lehetséges? A legtöbb falura ugyanis ugyanazok voltak a jellemzőek; a mezőgazdaság. Logikusnak tűnik az, hogy valamennyi pecsétnyomóra a mezőgazdaság jelei kerültek: az eke, ekevas, csoroszlya, sarló, gabonaszál. Ez alapján Baranya vármegye 354 faluja közül legalább 200—250 falu pe7 Ez alapján tehát az évszámokban gyakran előforduló x, 4-est jelent, helyesen: 1724. csétnyomójára azonos vésetnek — a pecsétképnek — kellett volna kerülnie. Szerencsére nem ez történt. A 354 falu kétségtelen sok szempontból azonos volt. Azonos, mégis rendkívül változatos és más. Más a lakosság nemzetisége, más a mezőgazdaság technikája, mások a szokások. Különböző volt a táj is, az egyik sík, a másik mocsaras, a harmadik dombos, a negyedik erdős, az ötödik hegyes vagy sziklás, esetleg folyó partján, vagy tó partján állt a település, vagy völgyben kanyargott, vagy domboldalra futott fel. Mindezek az ember, a táj változatosságát jelentik, a pecséteken a különbözőségeket. Amikor arról beszélünk, hogy a legtöbb baranyai pecséten a mezőgazdaság eszközeit, terményeit, vagy magát a munka folyamatát találjuk, ez a legszínesebb skálát, a legnagyobb változatosságot jelenti. Mindezeket előrebocsátva leszögezhető, a pecsétek egy jelentős részén a jelek (rajzolatok) között a mezőgazdasági eszközök és termékek mellett más is található. Nem kevés azon falvak száma sem, melynek pecsétjén egyáltalán nincs mezőgazdasági vonatkozású jel. Elvégre a falvakra más is jellemző lehetett, főleg akkor, amikor a lakosok a falura olyan jellemzőt kerestek, ami éppen megkülönböztette őket a szomszédos településektől. Jellemző példa erre Gilvánfa pecsétje, melyen kocsikerék és bognárszerszámok látszanak. 1755-ben egyik a szolgáltatás könnyítéséért esedező levelükben azt írták: „...mivel minékünk amint mindenek előtt világos, esztendeig való élésünk a Bognárságból telik . . ."* íme ez a különbség, melyben Gilvánfa eltért szomszédaitól. Lehet sorolni a jellegzetes eltéréseket: Magyarhertelenden fazekasok éltek, Kölkeden halászok, pecsétjükre korsót, halat vésettek. Kisdárdán rakták hajóra a főhercegi uradalom gabonáját, ezért gabonaszállító hajó, Kiskőszegen — a Duna alsó szakaszának legfontosabb átkelőhelye volt — révészcsónak került a pecsétre, Kistapolcán a fürdőmedence, fürdőzőkkel. Az ábrázolások változatosságának (heraldikai jellegű, beszélő pecsét, vallásos ábrázolások stb.) se szeri se száma. A megye pecsétkataszterében 548 pecsét szerepel. Ezek között két megközelítően egyforma pecsét nem található. Baranya megye történetének egyik legkritikusabb időszaka volt a XVII—XVIII. századforduló. Erre a megpróbáltatásokkal, változásokkal és átalakulásokkal teli korszakra utalnak a korai pecsétek. így Dunaszekcső 1710 évi pecsétjén olyan állapotot rögzített a vésetet ké1

B. m. L. Batthyány-Montennovo irattár 1755. sz. n.