Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 34 (1989) (Pécs, 1990)
Régészet - Pásztor Adrienn: A bólyi avarkori temető értékelése
138 PÁSZTOR ADRIEN resendő. 141 Európai párhuzamát Wien-Liesingből említhetjük, a III. sírból. 142 Az 1. b. sírban, a lóbordák között feküdt egy pontkörökkel díszített, faragott agancs tégely töredéke. A peremén három lyuk látható, a szél felé függőleges kopásnyomokkal. Mindez arra utal, hogy nyeregre függesztették. 1 '' 3 A 2. sír lovának nyeregszíjazatához tartozhatott a gerincoszlopnál előkerült 1—1 téglalap alakú, bronzlemezből készült, aranyozott, áttört vevet — felületén gyöngysordíszítés, sarkaiban bronz szegecsek. 144 A 63. lósírban a bal bordacsontok alatt fekvő kengyel közelében vascsat volt, 145 alsó felületén durva szövésű vászonlenyomattal. Ez utóbbi a ló hátára terített takaró maradványa lehetett. Felmálházott lovak a 3. b., 20. b., 55. lósírokban feküdtek. A 3. b. és a 20. b. sírokban, a kengyelek és a hevedercsatok közelében egy-egy fokos is előkerült. Sz. Garam Éva a tiszafüredi nyereg elemzésekor hívta fel a figyelmet arra, hogy a 20. sír fokosa (ugyanúgy, mint a tiszafüredi 110. síré) nyeregre lehetett erősítve. 146 Hasonló módon a 3. b. sírnál a bal oldali kengyelvas mellett feküdt a fokos 147 , ugyanakkor a ló jobb medencerésze alatt a föld 12x15 cm átmérőjű, 4—5 cm vastagságú foltban zöldessárga földelszíneződés mutatkozott, amely szintén nyereghasználatra utalhat. Az 55. lósírban a lovat felkantározva temették el, és a nyereg mellé helyezték a halott íját, tegezét is. A bordacsontok mellett voltak a kengyelek, a baloldali bordacsontok közepe táján kettős ezüstlemezből készült, préselt, bordás dí141 Dienes István a honfoglaláskori sírokban talált hasonló alakú faragott csonttárgyakat, és a kengyel felerősítésével hozta kapcsolatba. Arch. Ért. 1966. 93. 232. 134. Íj., 22. kép 9. Bóna István a szegvári lovassírban, a zabla közelében talált vaspecket kantárszíj ki- és beakasztására szolgáló tárgynak tartja. (Bóna, Arch. Ért. 1979. (106.) 10. 12. Íj. Belső-ázsiai lovassírokból hoz párhuzamokat, melyek alátámasztják: a bólyi csontpecek (már előkerülési helyét nézve is) hasonló rendeltetésű lehetett (Papp L., i. m. 169.) 142 Mossier, G. : Ein frühgeschichtliches Gräberfeld in Wien-Liesing Jahreshefte d. Ost. Arch. Inst. XXXVII. 1948. 223. o. 1/13 Papp L., i. m. IV. t. 10. 144 UO. IV. t. 1—2. 145 uo. XVII. t. 13. 14e Sz. Garam É.: Avar nyereg Tiszafüredről. Arch. Ért. 96. 1969. 87. о. Itt a szerző részletesebben ír a felmálházott lovassírokról. 147 Tomka Péter : Avarkori régészetünk orientalisztikai vonatkozásairól. Keletkutatás 1974. 183. A szerző elképzelhetőnek tartja, hogy a ló mellé tett fegyver (jelen esetben a nyeregre akasztott fokos) adományozott „hivatali" fegyver lehetett. Simon László a bólyi 3. sír vonatkozásában is ezt feltételezi. (Simon L., Nagykőrös és környéke avarkori topográfiája. A nagykőrösi avar fejedelmi kard. 58. o.) 1/18 Papp L., i. m. XIV. t. 4—6. szítésű nyeles veretek feküdtek (II. t. 5. a—c.) 148 A bal lapockához közel, a két kengyel között hét darab apró, 3—3 gömböcskéből összetett ezüstpitykék sorakoztak. 149 (II. t. 5. c.) Ezek a veretek a kantárzat és a kengyel, ill. a nyereg szíj azatához tartoztak. Hasonló „nyeles" véreteket az iváncsai lovassírban is megfigyelhetünk. 150 Az 55. sír lószerszámvereteinek legközelebbi párhuzamát a solymári 20. sírból említhetjük, ahol a véreteket bronzlemezből préselték. 151 A három gömböcskés pitykék lószerszámdíszként a solymár 20. sírban is megjelentek: itt a bronz véreteket aranyfüsttel vonták be. 152 A bólyi 55. sír lóvázának jobb oldalán tegez feküdt, amelyből csak a felső szájmerevítő csontlemeze maradt meg (II. t. 8.) 15;] Láncmintás, fogazásos díszítése az igari III. lelet szíjvégeivel, a mödlingi 35. sír övgarnitúrájával, ill. fogazás nélkül — távolabbról — a nagyszentmiklósi kincs 2. sz. korsójának mintájával rokon. 154 A tegezbe egy darab háromélű nyílcsúcsot helyeztek. A csontlemez közelében két ovális karikájú bronzcsat feküdt, tehát a tegez eredetileg bőrszíjon függhetett. 155 A nyeregre tegezfüggesztő horoggal erősítették fel. 156 Ez a szokás más avarkori sírban is megfigyelhető. 157 Kovrig Ilona a tiszaderzsi temető elemzésében az altaj-vidéki és dél-szibériai lovastemetkezéseknél látja előzményét, ahol a nyeregre vagya ló mellé tették pl. a szekercéket is (1. még: Boly 3., 20. sírok). 158 Ugyanakkor a dunapentelei I. és a csókái (Сока) 47. sírok lóvázai mellé íjat helyeztek. Felhívta a figyelmet arra is, hogy a lffl uo. 7. XIV. t. 7—13. 150 Bóna I., Fejér megye története. A népvándorlás kora Fejér megyében I./5. Székesfehérvár. 1971. 247. o. 151 MNM Ltsz. 72. 3. 105. 152 MNM Ltsz. 72. 3. 71. 153 Papp L., i. m. XIV. t. 2. 154 Fettich N.: i. m. IX. t. 1—10.; Mödling Katalog 1977. 9. о.; László Gy., Rácz I.: A nagyszentmiklósi kincs. Bp. 1977. 45. o. 155 Papp L.,. i. m. XIV. t. 14—15. 156 uo. XIV. t. 17.; Kalmár J.: Népvándorláskori akasztóhorgok és veretek. Arch. Ért. 1943. 153— 158. o. Az övre szegecselt horgok csoportjába sorolta ezt a típust. A kampós horgokat átmeneti akasztásra, „úgymondva a kéz szabaddátételének pillanatában használták fel." 157 Hasonló módon felmálházott lovat láthatunk az iváncsai lovassírban is, ahol nyeregre függesztették fel a tegezt és az íjat (Bóna I., Arch. Ért. 1970. (97) 244. 1. kép) Bóna I. utal arra, hogy e ritus megegyezik a dunapentelei I. sírban találtakéval, ahol a csontveretes nyeregre vashoroggal akasztották fel az íjat és a tegezt. (Bóna I., i. m. 250. 11. Íj.; Hekler A.: Avarkori sírok Dunapentelén. Arch. Ért. 1909. (29) 99. II. á. 2.) 158 Kovrig I.: The Tiszaderzs Cemetery. In: Avar finds... 1975.
