Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 34 (1989) (Pécs, 1990)
Természettudományok - Horvatovich Sándor: A Zselic futóbogarai (Coleoptera, Carabidae)
A ZSELIC PUTÔBOGARAI kis létszámú populációkkal, részben pedig a nagyon változatos faunához képest kissé kevés gyűjtési nappal magyarázható. Természetesen vannak nagy létszámú populációk is. Ilyenek a nagy kiterjedésű társulások (főleg erdők) futóbogarai (pl.: Abax parallelepipedus Piller et Mitterpacher, A. parallelus Duftschmid, vagy a fényre jól repülő, főleg nyílt élőhelyeket kedvelő gyakori fajok [pl.: Harpalus griseus (Panzer), Я. rufipes (Degeer]. Az országos ritkaságok közül 4 faj (Asaphidion curtum Heyden, Bembidion clarkii Dawson, Tr échus obtusus Erichson és Harpalus zig~ zag Costa) atlantikus faunaelem. Ez a részesedés az országos átlagnál jóval magasabb. A hasonló éghajlati adottságú Barcsi Borókással öszszehasonlítva a zselici eredményeket, meglepő különbségeket találunk közöttük. Az ott talált 158 faj közül mindössze 2 atlantikus faunaelem [Trechus obtusus Erichson, Acupalpus brunnipes (Sturm)]. A különbségek talajtani és domborzati viszonyokkal magyarázhatók. Az atlantikus faunaelemek csak kivételes esetben lépik át keletre a Duna vonalát és hűvös nyarú, de egyben enyhe telű területeinken van belőlük a legtöbb. Ilyen területünk a Dunántúl legnyugatibb és legdélibb részén található. Ugyancsak a hűvös nyár és a kiegyenlített csapadékviszonyok a magyarázata a domborzati erős tagoltságon kívül a 6 montán faj jelenlétének (Carabus nodulosus Creutzer, Cychrus caraboides Linnaeus, Leistus piceus Frölich, Bembidion starki Schaum, Trechus secalis Paykull, Harpalus marginellus Dejean). Ezek közül csak a Cychrus caraboides Linnaeus él a Barcsi Borókásban (Horvatovich 1981). Ugyancsak jellegzetessége a zselici futóbogárfaunának az egyszerre meleget és nedvességet kedvelő fajok jelenléte (Tachys fulvicollis Dejean, Stenolophus persicus Mannerheim). Ezek egyike sem fordul elő a Barcsi Borókásban. A legnagyobb különbség a két terület faunája között a szibériai faunaelemek (sensu de Lattin) számában van: Barcsi Borókás: 46 faj; Zselic: 29 faj. Ez a különbség kisebb, ha az öszszehasonlítást a faunából való részesedés szerint végezzük. Barcsi Borókás: 29%; Zselic: 24%. A Barcsi Borókás területén a vizes biotópok összességükben jóval nagyobb területűek, a talaj pedig homoktalaj. Ezzel szemben a Zselic csaknem teljes területét vastag, helyenként áthalmozódott lösztakaró borítja, amelyből csak kevés helyen bukkan ki homokkő, vagy mészkőformáció. Érdekes eredményt kapunk, ha a zselici bükkösök és gyertyános tölgyesek futóbogarait hasonlítjuk össze a Villányi-hegység északi lejtőin élőkkel. A mindkét területen meglévő Carabus fajoknál a gyűjtött egyedek száma nagy mértékben különbözik. A többi fajt is figyelembe véve csak két Abax fajnál (A. parallelepipedus Piller et Mitterpacher, A. parallelus Duftschmid) hasonlóak a dominanciaviszonyok a két területen. Az atlantikus faunaelemek között van két közös faj (Asaphidion curtum Heyden, Trechus obtusus Erichson). A montán elemek tekintetében nagyok a különbségek, mert a Zselicben élő 6 faj egyike sem fordul elő a Villányi-hegységben. A Zselicben gyűjtött futóbogárfajok Faj név Gyűjtőhely Gyűjtőmód ^ЗЙГ Hónapok szám c Cicindela (Cicindela) campestris 2 egy. (Linnaeus, 1758) Carabus (Procrustes) coriaceus 4, 5, 6 tes. Linnaeus, 1758 Carabus (Archicarabus) nemoralis 9, 12 egy. O. F. Müller, 1764 Carabus (Hygrocarabus) nodulosus 9, 12 egy. tes. Creutzer, 1799 Carabus (Megodontus) germari 8 egy. exasperatus Duftschmid, 1812 Carabus (Chaetocarabus) intricatus 10, 5 egy. Linnaeus, 1761 Carabus (Carabus) granulatus 5, 8, 10 tes. egy. Linnaeus, 1758 Carabus (Cancellocarabus) cancella- 1, 5, 10 tes. egy. tus emarginatus Duftschmid, 1812 Carabus (Eucarabus) ullrichi parvus 5, 11 tes. egy. Géhin, 1885 Carabus (Morphocarabus) scheidleri 5 tes. praescheidleri Mandl, 1965 2 IV—V. 6 VIII—IX. 2 VI. 25 V—X. 1 V. 5 IV. XII. 16 VIII. XII. 4 III. IV. XII, 2 IV. V. 2 VIII.
