Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 33 (1988) (Pécs, 1989)

Történettudományok - Bezerédy Győző: Baranya megye településeinek pecsétjei a feudális korban (I. rész)

BARANYA MEGYE TELEPÜLÉSEINEK PECSÉTJE I. 97 maradottságánaik is. A falusi elöljáróság hivatalos írásokat, adminisztrációja minimális volt. Egyes esetekben azonban nem térhetett ki az írásbeliség elől. Ilyenkor a hitelességet az aláírása, illetve gyakran kéjzele mellett a pecséttel is igazolta. Melyek a leggyakoribb esetek: bírói számadások, eontractusok, vizsgálatok jegyzőkönyvei, beadványok, hivatalos levelek, passzusok, s egyéb igazolások, testamentumok, szerződések (pl. házassági). A leggyakrabban a hivatalos szövegben is szerepel a pecsét megjelölése: „... bizonyítjuk, melynek is nagyobb elhitelére adjuk ezen hivatalos Bizonyság Levelünket. Helységünk élő Petsétjével erősítve." (Kisbodolya, 1791.) Vagy a pecsét hiányát is közölték az iraton: „.. .melynek nagyobb bizonyságára irást nem tudván, s pecsétünk sem lévén kezünk kereszt vonyásával megh erősített ezen levelünket ki adjuk..." (1774, Martonfa.) A leggyakrabban az iratokhoz a dátum mellett még hozzáfűzték: „Helységünk élő Petsétjével" — ti az érvényen levő, hitelesítést biztosító pecsétjével. 1816^ban a kistótfaiusi bírói számadást a következő szöveggel zárták le: „Ezen számadás előttünk el olvastatván általunk helyben hagyatott, a melyet mi nevünk aláírásával és Helység Petsétünkkel bizonyítván erőséttjük.'

m Baranya megye községeinek hivatalos pecséthasználiatánál nem szabad elfeledkezni erről, hogy ez a megye a török kiűzése körüli idő óta mindig soknemzetiségű megye volt. A XVII. század vé0ssn a magyarok mellett horvátok, bosnyákok és szerbek éltek — az utóbbiak különösen nagy számban —, az 1720-as évektől kezdve pedig németek. A telepítés kezdetben igen tervszerűtlenül folyt. A földesurak a különböző nemzetiségeket gond nélkül telepítették egymás mellé, egy faluban. Ennek beláthatatlan következményei lettek. Az állattartással foglalkozó szerbek és a földművelő németek nehezen fértek meg egymás mellett. A szerbek ráhajtották állataikat — elsősorban birkáikat — a vetésekre s abban mérhetetlen károkat okoztak. Ez természetesen konfliktushoz vezetett a két nemzetiség között, aminek a vége az lett, hogy a gazdaságilag erősebb németek kiszorították a szerbeket a falvakból. Hasonló volt a helyzet magyarokkal is, bár itt a folyamat lényegesen hosszabb ideig tartott, elsősorban azért, mert a magyarok is inkább földművesek voltak. Mindezek nem egyik napról a másikra zajlottak le. Sokáig a különböző nemzetiségek egy faluban egymás mellett éltek s ennek megfele20 B. M. L. Batthyány—Montennovo cs. 1. 82. cs. lően bonyolultá vált a falvak belső igazgatása. A földesúr majdnem mindenütt (pl. Mohácson, Dunaszekcsőn) elsősorban a németeket támogatta, arra törekedett, hogy a falu bírója német nemzetiségű legyen. Évek múltával azonban kompromisszum alakult ki a nemzetiségek között, olyanformán, hogy a bíróválasztás allkalmával más nemzetiségű bírót és ismét más nemzetiségű esküdteket választottak. Gyakran azonban külön pecsétet használtak a nemzetiségek, sőt előfordult az is, hogy az egy településen élők két falut alkottak, két külön bíróval s elöljárósággal. Godisának két pecsétje volt s mindkettőt egyszerre használták. Az első még 1724 (X)-ben készült, latin körirattal a magyarok részére. A németek betelepedése után a falu kétnemzetiségű lett, a németek maguknak külön pecsétet készítettek, melynek szövege latin nyelvű volt, a falu nevét azonban németesen, eltorzítva írták le: GUTTISAR. Az 1724-es pecsétet a magyarok írták alá, a másikat németek. Külön pecsétje volt Magyarszéknek és külön Németszéknek. Nem is véletlen, a két egymás mellé épült falu 1931. február 11-ig két külön falu volt. Ráckozár (Egyházaskozár) is két pecsétet használt egyidőben. Ráckozáron szerbek és németek laktak. A két pecsétet vegyesen használták. Egy 1803-as keltezésű német nyelvű iratot szerb (rác) nevű személyek írták alá, a pecsét azonban német nyelvű volt: RAZ GOSSAR INSIGEL: 1776. Hidas abból a szempontból érdekes, hogy ott egyszerre három nemzetiség lakott: magyar, szerb (rác) és német. Hidasnak összesen három pecsétje ismeretes. Az egyiken 1728-as dátum olvasható, a másikon 1737. Könnyű kitalálná, hogy miért változtak a pecsétek. Időközben lezajlott a telepítés és ki kellett hangsúlyozni azt. hogy a pecsétet németek, vagy a magyarok használják. Az 1737. évin szerepel is a köriratban: SIGIL. PAGI. MAGYAR. HIDAS. 1737. Mivel azonban Némethidas ismert pecsétje 1772-es keltezésű, feltétlen volt korábbi is, hiszen ha a magyarok feltüntették nemzetiségi hovatartozásukat, ezt a németeknek is meg kellett tenni. A magyart nem használhatták, csak a sajátjukat. Az érdékes az, hogy az 1792. évi pecsét egy 1804-es keltezésű iraton található, melyre ráütötték a másik hidasi pecsétet is, csakhogy nem az 1737. évit, hanem az 1728-ast, melyen nem szerepel a „magyar" név. Ezt a pecsétet viszont ekkor a rácok használták. A pecsét mellett ott az aláírás: Richter zu Ratz Hidas. Egy másik, szántén német nyelvű 1803-as keltezésű iraton ismét az 1728-as pecsét szerepel ezzel a megjelöléssel: ZWEI Hidas.