Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 33 (1988) (Pécs, 1989)

Régészet - Katona Győr Zsuzsa: A millefiori üvegek elterjedése és kronológiai helyzete Pannoniában

A MILLEFIORI ÜVEGEK ELTERJEDÉSE ÉS KRONOLÓGIAI HELYZETE PANNÓNIÁBAN KATONA GYŐR Zsuzsa A dolgozat célja, hogy a Pannónia provinciá­ban előkerült millefiori üvegeket összegyűjtve megkísérelje meghatározni a tárgycsoport pro­vincián belüli elterjedését és kronológiai hely­zetét. A millefiori kifejezés középkori olasz eredetű jelentése ezer virág. A reneszánsz idején a ró­mai aliapakon kialakuló, majd egész Európa üveggyártására jelentős hatást gyakoroló velen­cei—muranói üvegkészítő műhelyek elevenítet­ték fel a szóban forgó üvegkészítő technikát, 1 amely már a római kor előtt is komoly hagyo­mányokkal rendelkezett. Ennél fogva a korábbi kutatás igen sokat foglalkozott a millefiori üve­gekkel, kialakulásával, technikai problémákkal és az ókori üvegéken belül elfoglalt helyével. 2 A millefiori edények úgy készültek, hogy a különböző — előre elkészített — színű vékony üvegszálakat negatív formában rendezte egymás mellé az üvegkészítő mester, majd ennek fel­melegítésével érte el a különálló szálak össze­olvadását, edénnyé alakulását. A folyamat utol­só állomásaként csiszolással alakította ki a vég­leges felületet, a végleges formát. Az üvegszá­lak negatív formában való elhelyezése kétféle módon történhetett: a) az üvegszálak szorosan egymás mellett vannak, b) hézagosan, kötőanyagként szolgáló üveg­masszában vannak a szálak. A hő hatására olvadt egymással vagy kötő­anyaggal össze a csövecskék pesrme. A lehűlt üveg a formából kiemelve szilárd halmazálla­potú lett és folyamatos felületet alkotott. Több millefiorin megfigyelhető, hogy a minta az edény külső és belső oldalán nem ugyanaz. Ez a készítési technikára vezethető vissza: a hő hatására a szálak a negatív formában meg­nyúltak, elmozdultak. 3 A millefiori üvegek díszítését tekintve három fő típusba sorolhatók: 4 1. szálmozaik üveg (Streifenmosaikgläser), 2. márványt utánzó mintázatú üveg (marmo­rierte Gläser), 3. virág, vagy azt imitáló mintás üveg (echte Millefiori). A pannóniai millefiori üvegek formai típusai: 1. Félgömb alakú csésze (Isings 1. forma), 2. Kihajló peremű tál (Isings 87. forma), 3. Bordadíszes tál (Rippenschale, Isings 3. for­ma), 4. Egyfülű pohár (Isings 37. forma), 5. Kantarosz (Isings 38. farima),, 8. Oinochoe (Isings 88. forma). 5 A technikát először Indiában és Egyiptomban alkalmazták. Egyiptomban az i. e. IV. század­ban II. Nektanebo fáraó ereklyetartójának bel­ső oldalatit díszítették millefiori lapokkal. 6 Szí­riában is igen korán megindult gyártása, de itt nem vált olyan elterjedtté, mint Egyiptomban. A hellenizmus idején Alexandria lett a gyártás központja, ahonnan több területre, köztük Itá­liába exportáltak is. Feltehetően ezzel az expor­táló tevékenységgel hozhatók kapcsolatba a Dal­matiában és Itáliában időszámításunk előtt fel­tűnő millefiorik. Az alexandriai millefiorigyár­tás az i. e. I. században állt tetőfokán. 7 A korai császárkor elején is számolhatunk a Balkánon komoly alexandriai hatással, ennek példája a solini (Salona) tál. Itáliában a folyamatos egyip­tomi import mellett Augustus alatt jönnek létre az első üvegkészítő műhelyek, amelyek millefio­rit is gyártanak. 8 A birodalom nyugati terüle­iHollister 1983, 202. 2 Kisa 1908, a milefiori üvegeket a vasa murriná­val (Plinius, Nat. Hist. XXXVII. 7.) azonosnak tartotta, ugyanígy M. Abraimic. Poetovio 1925. 112. A millefiori elnevezéséről és újkor történe­téről: Hollister 1983. Az ókori millefiori üvegek­ről: Oliver 1968, Berger 1960, Sunkowsky 1966, Saldern 1964, Forbes: Studies in ancient techno­logy. V. Leiden, 1957. 153. skk. Hoyes 1975, PWRE VII. 1389. Kraskovska 1959, Eggers 1951. Ez figyelhető meg a vetus salinai (katalógus 25.) és a poetovioi (katalógus 21.) töredékeken is. Berger 1960, nyomán. Isings 1957. alapján. Oliver 1968, 68 Saldern 1964, 46. Damevski 19716, 68. Hayes 1975, 22. Kisa 1908, 519. A Janus Pannonius Múzeum Evkönyve 33 (1988) : 69—76. Pécs, Hungária, 1989.

Next

/
Oldalképek
Tartalom