Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 33 (1988) (Pécs, 1989)
Természettudományok - Füköh Levente–Krolopp Endre: Gebhardt Antal pleisztocén malakológiai anyagának revíziója és értékelése
50 FÜKÖH LEVENTE— KROLOPP ENDRE Succinea elegáns (Risso) Vertigo sp. indet. Pupilla triplicata (Stud.) Vitrina pellucida (Müll.) Helicella sp. indet. Trichia edentula (Drap.) Pisidium casertanum (Poli) A revideált faunalista jól egyezik felső-pleisztocén löszfaunánkra vonatkozó eddigi ismeretenikkel. Gebhardt listája azonban még számos olyan fajt is tartalmazott, amelyek mai adataink szerint a pleisztocénben nem éltek nálunk, illetve előfordulásuk lösz-képződményeinkbea ökológiai okok miatt nem várható. Ezek a fajok téves határozás folytán kerültek a lis-r tába, vagy recens példányok képviselték őket. Utóbbi eset annak ellenére is előfordult, hogy Gebhardt (1959) publikációjában kiemelte, azon volt, hogy a recens hozzákeveredést elkerülje. Feltehető, hogy egyes esetekben a holocénben áthalmozott, másodlagos helyzetben levő löszből gyűjtött, ahol a recens és pleisztocén csigák héjai együttesen fordulnak elő. A faunalista további elemzéséből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a Dél-Dunántúl löszfaunája alapvonásaiban megegyezik az ország többi részének száraztérszíni löszében található faunával, néhány érdekes eltérést mégis rögzíteni lehet — éppen a revízió eredményeként. Ezek közül kétségtelenül a legérdekesebb a Trichia edentula előfordulása. A faj a magyarországi pleisztocén képződményekre új (Krolopp 1982—83), bár egy pécsi sekélyfúrás anyagából néhány évvel ezelőtt előkerült (Krolopp, nem publikált adat). A Dél-Dunántúlról ezek szerint Pécsről, Komlóról, a Harsányihegyről és Villánykövesdről ismeretes. Ezen túlmenően megállapítható, hogy a dél-dunántúli löszfaunákban néhány olyan faj is előfordul, amelyek ismeretesek voltak ugyan a hazai pleisztocénből (Krolopp 1982—83), de löszképződményeinkből még nem, vagy csak igen ritkán kerültek elő (Aegopinella minor, Clausilia pumüa, Euomphalia strigella). Ezek együttesen a dél-dunántúli löszök Molluscafaunájának bizonyos egyéni jellegeket kölcsönöznek, ami valószínűleg klimatikus okokra vezethető vissza. A revízió eredményeként létrejött faunalista és a Gebhardt (1959) által publikált jegyzék lényeges eltérése nyomán természetesen megváltoznak azok a megállapítások, amelyeket Gebhardt a paleofaunisztikai fejezetben tett, illetve amelyekre „fajgenetikai és állatföldrajzi jellemzés"-ét alapította. Ami a kvantitatív adatokat illeti, a revízió a publikáltakkal szemben igen jelentős eltéréseket mutatott ki. Csupán két példát említve: a 19 lelőhelyről közölt összesen 371 db Vallonia pulchella a revízió nyomán 11-re, a 617 db Vitrea crystallina pedig 150-re csökkent. A kvantitatív adatok jelentős változása természetesen megmásítja azokat a következtetéseket is, amelyekhez Glebhardt az ökológiai értékelés, táj- és klímarekonstrukció során jutott. Dolgozatunknak nem célja Gebhardt (1959) publikációjának kritikai revíziója. Két fontos körülményre azonban mindenképpen rá kel] mutatnunk. Gebhardt az ökológiai rekonstrukció során a mai morfológiai, vegetációs és klimatikus adatokból indul ki és azokat veti öszsze a pleisztocén faunával. „A pleisztocén fauna a recens csigacönozis (csigatársulás) közvetlen elődjének tekinthető" — írja. Ma már tudjuk, hogy az -onkológiai tényezők a holocén folyamán is igen jelentősen változtak. Ide kapcsolódik a másik körülmény, hogy faunatörténeti fejtegetéseiben Gebhardt a pleisztocén faunát a recens közvetlen elődjének tekinti. Az újabb kutatások igazolták, hogy a pleisztocénre következő holocén korban igen lényeges faunatörténeti változások következtek be (Füköh— Krolopp 1985, Füköh 1986). Recens Molluscafaunánk kialakulását csupán ezek figyelembevételével ismerhetjük meg. Ezek után miben látjuk Gebhardt pleisztocén malakológiai munkásságának jelentőségét? Mindenekelőtt abban, hogy 19 lelőhelyről faunisztikailag jelentős anyagot gyűjtött be olyan területről, amelynek faunája korábban ismeretlen volt — azóta is csak egyetlen kvartermalakológiai publikáció foglalkozott ezzel az országrésszel (Krolopp 1966). További érdeme, hogy gyűjtései „egyenlő mennyiségben kivett lösszerű anyag kimosásán" alapultak, tehát korát megelőző gyűjtésmódszerrel kvantitatív értékelésre alkalmas anyaghoz jutott. A kapott adatokból ökológiai értékelést, környezet- és klímarekonstrukciót, faunatörténeti jellemzést végzett. Revideált anyaga alapját képezheti egy olyan munkának, amely a Dél-Dunántúl felsőpleisztocén lösz-képződményeinek Molluscafaunáját minden részletre kiterjedően értékeli.
