Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 33 (1988) (Pécs, 1989)

Történettudományok - Nádor Tamás: Bárdos Lajos és Pécs-Baranya

BÁRDOS LAJOS ÉS PÉCS-BARANYA 177 Ettől datálódik kapcsolatuk, melyről Bárdos így vallott: ...nagyon értékes munkatársam abból a szempontból is, hogy idegen nyelvű müveket, régi madrigálokat, újabb kórusműveket olyan pompásan fordít magyarra, hogy az nemcsak irodalmilag, hanem zeneileg is tökéletesen egybevág a muzsikával... Máskor én adtam neki zenét és akkor ő írt rá szöveget. — Ennek példája a Régi táncdal megszületése. Háromszor fújta el az Állami Népi Együttes.. . Szeretettel Bárdos — írta fel a Régi táncdal Vargha Károlynak átadott, nyomtatott példányára. Az 1959-ben megjelent 14 vegyeskar kötetét (benne a Napfényes utakon) így dedikálta Vargha Károlynak: Sok közös munkánkra gondolva szeretettel... Levelezésük bensőségessé, meghitté vált. íme, 1962. október 8-án kelt Bárdoslevél részlete : ... ez oszt szimpátia, azaz szótári tudálékossággal: együttérzés! Te is nyavalyás, én is nyavalyás? A szívvel igen letörtem, injekció-kúrát kapok, dolgozni alig tudok... Javulok. De hát Tekegyelmed?... Midolog ez? ... A két legújabb küldemény pontosan a legkívánatosabb fajtából való: 4-szólamú. Ne szűnj meg keresgélni! — Szénkantáta? Értve nyilván vegyeskart és zenekart, esetleg szólókkal? Mostani nyavalyás állapotomban (félóra írás után úgy fáj a hátam és a pájslim, hogy abba kell hagynom) — nem merek semmi ígéretet tenni... A Húsz egyneműkar, 1964. kötetére (benne a komlóiaknak komponált Fújd a sípot), ezt jegyezte be: Indulj, szálljon az ének! Bárdos Lajos. 1964. III. 21. a tavasz első napján. 1965. január 25-én keltezett levelében elkeseredett hangon írt felesége súlyos betegségéről. 1965-ben megküldte Vargha Károlynak a Bartók emlékére c. kórusművét, hogy ajánlja előadásra pécsi énekkaroknak a Bartók évfordulón. El is énekelte a jubiláló Volán Bartók Béla férfikar Ligeti Andor vezényletével 2970. november 21-én. 6. Bárdos születésének 70. évében, már a tavaszi Éneklő Ifjúság hangversenyeken örvendetesen sok Bárdos-mű hangzott el. Az őszre tervezett jubileumi hangversenyre a Tanárképző Főiskola nevében Könczöl Ferenc kért Bárdostól bemutatásra való művet. Űj alkotás helyett ekkor készült el az Istené az áldás című, az 1930as évekből való, Erdélyi József szövegére írt, korábban gyakran énekelt kánonjának új változata, dr. Vargha Károly világi szövegével, A munka dicsérete címmel. Bárdos 2969. november 22-én érkezett Pécsre, s kérte, hogy a mű orgona előjátéka alatt hangozzék el az új szöveg. Ennek elmondására november 13-án Tihanyi Józsefet kérték fel, aki még 1965 tavaszán meleghangú ajánló sorokat kapott Bárdostól, Antal György címén, a Posszert Emília budapesti magánének iskolájában félbemaradt énektanulmányai folytatására. November 25-én, az ünnepi hangversenyen Antal György, a Zeneművészeti Főiskola pécsi tagozatának vezetője mondott köszöntőt. A munka dicsérete zárószámként hangzott el, a 400 fős összkart Bárdos Lajos vezényelte. Az orgonakíséretet Halász Béla játszotta. Ekkor mutatta be a Mecsek Vegyeskar Bárdos egyik legnagyobb szabású vegyeskari művét, a Kosztolányi Dezső versére írt Ódát. A Mecsek Vegyeskarnak ajánlott mű próbáján Bárdos is jelen volt. E hangversenyre így emlékezett vissza: Nyolc kórus tisztelt meg azzal, hogy szerzői estet rendezett számomra, és ezekkel aztán külön-külön is még melegebben, még jobban odakapcsolódtam Pécs városához. Amelynek zenei életét és társadálmát nagyra becsülöm. Kitűnő kollégák, nagyszerű, érdeklődő közönség, kulturális légkör, amihez hozzájárul turisztikailag is a Mecsek közelsége, úgyhogy igazán mindig a legnagyobb örömmel és a legszebb emlékekkel jártam meg Pécs városát. November 26-án a székesegyházban vezényelte műveit. A Palestrina kórus és karnagya, dr. Hergenrőder Miklós meghívásának más alkalmakkor is szívesen tett eleget. Ekkor komponálta Tillai Aurél Köszöntőjét Bárdos Lajos 70. születésnapjára, művei felhasználásával, dr. Vargha Károly versére, gyermekkarra és orgonára. 2970 januárjában igen gyakori levélváltás Bárdos Lajos és Vargha Károly között arról az elmélyült műhelymunkáról tanúskodik, mellyel A munka dicséretének újabb szövege, a Láng és fény megszületett. A komoly alkotó tevékenység közben sem hagyta el Bárdost közismert humora. 2970. január 22-i levelét a szavakkal zárta: Hon-kongani, hon nem kongani pedig ne tessék! Pécs másik jeles helytörténészéhez, Borsy Károlyhoz is több évtizedes kapcsolat fűzte Bárdost. Ez visszanyúlik a 30-as évekig, amikor Borsy diákként a Cecília kórusban énekelt. Pécsre hazatérése után is folytatódott köztük a levelezés: 2938-ban a Magyar Kórusnak keresve nyomdát, fordult Bárdos a szakemberhez, Borsy Károlyhoz. Amikor 1977-ben a Szent vagy, Uram nagy orgonakönyv újranyomásával a pécsi Szikra Nyomdát bízták meg, részletes kérelmeivel, változtatási javaslataival a nyomdai szerkesztést végző Borsyhoz fordult. E munkának számos levél a bizonyítéka. Egy ké-