Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 33 (1988) (Pécs, 1989)

Történettudományok - B. Horváth Csilla: Egy pécsi fényképész munkásságáról. Kozma Gizella (1903–1974)

152 В. HORVÁTH CSILLA 1902-ben megnősült, elvette a pécsi Horváth István Zsolnay Vilmos utcai kocsmáros Júlia nevű lányát. Kozma István örökségéből és a feleség szüleinek felszerelésével kocsmát nyitottak. A könnyelmű Kozma azonban többet ivott a vendégeinél, s így hamarosan tönkrementek. Ekkor hat évre Győrbe költöztek, ahol először a vagongyárban, majd a gyufagyárban esztergályosként dolgozott. 1909-ben hazaköltözött a család. Kozma Resicán kapott munkát és innen küldte haza a megélhetéshez alig-alig elég pénzt. 1911-ben kölcsönök felvétele után megnyitotta Pécs első autogénhegesztő műhelyét a Rákóczi úton. A háború kitörése után kezdett viszonylag jobban menni az üzlet, hiszen szükség volt az itt készült gránáthüvelyekre. Ebben az időben költözött át a műhely és a család az Indóház (ma Szabadság) utca 46. sz. házba. Az 1920-as évek második felében felmerült a gondolat, hogy kivándorolnak Amerikába, de végül elvetették ennek a lehetőségét. 1929-ben elárverezték a műhelyt.

5 A fényképész műhely megnyitása és működése Kozma Gizella elvégezte iskoláit, a IV. polgárit, majd az V—

VI. gimnáziumi osztályt is kijárta. Ezután otthon a háztartásban segített. Közben művészettörténetet tanult, zongorázott, elsajátította a batikolást és a művirág készítést. Rendszeresen járt a Pécsett akkor igen színvonalas szabadegyetemi előadásokra. 1927-ben már sokat betegeskedik az édesapja, egyre nyilvánvalóbb lesz, hogy hamarosan neki kell a család fenntartójának lennie. Űgy döntöttek, hogy tanulja ki a fényképészetet. Rövidesen Kozma Márton fényképész tanulója lesz. Egy évi tanonc idő után 1928 októberében Budapestre ment szakmai gyakorlatra Rozgonyi Dezső Kálvin téri műtermébe. Az itt töltött fél év alatt a fényképész mesterség minden fázisát kipróbálhatta a megrendelők adatfelvételeitől egészen a felvételek készítéséig és kidolgozásáig. A műteremben 20 pengő volt a havi fizetése, az ellátás azonban 90 pengőbe került. A kiegészítést itthonról küldték neki többek között szobájának albérleti díjából. 1929 májusában a Kossuth L. u. 7-ben (ma Kossuth u. 59.) Schön Jozefa nevén nyitotta meg első műtermét. Csak két évi segédidő ledolgozása után lehetett önállóan működni, így saját műtermében segédként volt bejelentve. A műhely neve Elit fotó volt, amelyet később is megtartott. A műtermet csak kölcsön felvételével tudta megnyitni. Az 500 pengős váltót nagybátyja, Kummer Gyula hentes írta alá. A bútorok és a felszerelés egy részét kölcsön kapta, pl. a fogadó helyiségét unokanővére fonott kerti bútoraival rendezte be, a másik részét részletre vásárolta. A műterem havi bére 125 pengő volt. Schön Jozefának 1930 novemberéig, míg saját nevére meg nem kapta az iparigazolványt, havonta 25 pengőt fizetett.

6 1969-ben visszaemlékezésében így írt a kezdeti időszakról: „1929. máj. 11-én vagy néhány nappal később elsőáldozó nap volt. Az Ágoston téri templomban áldoztak a gyermekek. Pesti képeket tettünk ki a kirakatba. Édesanyám a templom előtt reklámot osztogatott. Arra emlékszem, hogy ijedten vettem észre, hogy a műterem tele lett fehér fátylas leánykákkal és ünneplőbe öltözött fiúcskákkal. Miért ijedtem meg? Mert bizonytalankodtam még a fényképezésben. Mint amikor egy úszni alig tudót vízbe dobnak. Édesapám ült az íróasztalnál, ő írta be a rendeléseket. Három levelőlap 4—7 pengő volt. Hat db levelezőlap 6—10 pengőbe került. A 6 és 8 pengős 9x12 cm-es lemezre szürke vagy barna színben készült, fehér széllel. A 8 és 10 pengős 10x15-ös lemezen volt szintén szürke vagy barna, de fehér szél nélkül. Ijedtemben a még ismeretlen nagy fényképezőgép széthúzásakor nem nyomtam vissza a riglit. A lemez ki és betevéskor bizony nem állt fixen a gépem. Hajszálnyi élesség hiba keletkezett. Ez nagyon bántott, de a rendelők nem vették észre. Valószínűleg ettől a naptól kezdtem átnevelni magamat. Felületes, hanyag, eléggé nagyvonalú, rendetlen természetem ellen elkezdtem küzdeni. Tele energiával a létért való küzdelemért robbantam a környék fotósai közé. 26 éves múlottam és családfenntartó voltam. Édesapám mostohaanyja is nálunk élt. Velem együtt öt embernek kellett enni, lakni és kellett volna ruházkodnia. Napi gond volt, hogy édesanyám tudjon öt embernek legalább napi háromszor enni adni. Ha bevettem pénzt, bezártam a műtermet. Kiírtam egy kartonra, hogy azonnal jövök. Kisiettem a közeli piacra, vettem főznivdlót, ha jutott, a hentesnél is vásároltam. Hazasiettem az Ágoston u. 24. alatti lakásunkra, ahol szüleim feszülten várták, hogy lesz-e aznap ebédre való. Az utcán járva a fejem kábult volt, szédültem. A hirtelenül reámszakadó gondok, a felelősség, hogy kevés gyakorlattal sikerüljenek a képeim. 5 Kozma Gizella feljegyzései: Kozma család címmel Kozma Gizella életrajzi feljegyzései