Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 33 (1988) (Pécs, 1989)

Történettudományok - Cserdi András: Komló falu birtokszerkezetének alakulása a XIX. század második felében, IV.

KOMLÓ FALU BIRTOKSZERKEZETE A XIX. SZAZADBAN 139 A rét a legelőnövekedés okát abban tudjuk adni, hogy a falu korábbi legeltetési lehetősége, a közös legelőhasználat, a birtokrendezési per során megszűnt. így az élelmezéshez és a mezőgazdasági munkák végzéséhez szükséges állatmennyiséget már a falu lakóinak legelőin kellett eltartani. A rét- és legelőművelés országosan elmarasztalt állapota alól vidékünk sem lehetett kivétel. Az okszerű művelést e vidéken is számon lehetne kérni.

23 Ha összevetjük az intenzívebb és a kevésbé intenzív művelési ágak területi alakulását, az elsőbe sorolva a lakóházak, udvarok, gazdasági épületek, kertek, szántók, gyümölcsösök, szőlők méreteit, a másodikba pedig a legelők, rétek, erdők adatait, akkor egy nagyjából stabil képet kapunk. Az intenzívebbnek nevezett művelési ágak területe 1 039 987 négyszögölről 1 055 443 négyszögölre növekedett, míg az ide nem sorolt területek mérete 190 907 négyszögölről 199 067 négyszögölre. A falu parasztgazdái által használt föld két időpont közti növekedéséből, amely 23 616 négyszögöl volt, 15 699 négyszögöl az intenzív, 7 917 négyszögöl pedig a többi ág gyarapodását szolgálta. Bár az intenzív területek gyarapodása volt a mérvadó, mindkét időpontban az intenzívnek nem nevezhető területek aránya az előbbinek 18%-át foglalta el. Ez pedig ismét egy tapasztalaton alapuló hagyományos gazdálkodást, a hagyományok által felmért szükségleti rend meglétét engedi sejtetni. A művelési ágak összegzése során tehát egy jóval stabilabb képet kaptunk, mint amit a dűlők vizsgálata sugallhatott.

24 Az ott bemutatott változások eredői az összképben nagymértékben kiegyenlítették egymást. Ez a stabilabb kép arra enged következtetni, hogy a fejlettebb technika, a korszerűbb művelési módok és formák időszakunk alatt még nem hatoltak be kellő mélységben a falu mezőgazdaságába, még nem fejtették ki ott hatékonyságuk formáló erejét. Hosszú évtizedek alatt kialakult egy, a kornak, a meglevő agrártechnikának megfelelő racionális gyakorlat, amelyik megszabta, hogy a nagyjából stabil lélekszámú falunak melyik művelési ágból mennyire van szüksége ahhoz, hogy létfeltételei az önellátáson belül optimálisan biztosítva legyenek. Ez a tapasztaláson alapuló rend felmérte, hogy mennyi területet 23 Vö.: Vörös Antal: i. m. 99—103. p. 24 Vö.: Ennek a dolgozatnak az előző részeivel. 25 Gunst Péter: A magyar mezőgazdasági technika fejlődése és annak akadályai. Agrártörténeti Szemle, XVII. évfolyam, 1975. 1—2. sz. 48. p. 26 A birtokrészleti jegyzőkönyvek dűlők szerinti növekvő birtokrészleti számok szerint közölték az adatokat. Ezek alapján gyűjtöttük össze, hogy a falu egyes gazdáinak melyik művelési ágból lehet és kell felhasználni szántásra vagy legeltetésre, hogy a korabeh technikával mennyi földet lehet megművelni, és a piac hiánya miatt mennyinek a megművelése a gazdaságos, és ez a rend látszott érvényesülni még 1890-ben is. Ez a fejlődési ütem nem egyedien jellemző vidékünkre. Az országos adatok is hasonló jelenségről adnak számot, nevezetesen, hogy a parasztgazdaságok nem voltak képesek lépést tartani a nagybirtokkal, s a századfordulóig nem sok fejlődésnek voltak tanúi.

25 Az okok országosan ismertek voltak: tagosítás hiánya, a nyomásos gazdálkodás, a pénzhiány, a piaci viszonyok gyengesége. A művelési ágak szrepe a birtoktípusoknál A művelési ágak mennyisége tekintetében is mutatkoznak különbségek a birtoknagyságok, a birtokkategóriák szerint. Ez a különbség azonban nem éles határvonalban rajzolódik ki, és nem is lehet különbséget tenni valamennyi birtoktípus között. Általánosnak tekinthető eltérések vannak azonban, amelyeket a következőkben szeretnénk bemutatni. Lényegében azt vizsgáljuk, hogy a különböző gazdaságtípusoknál milyen a művelési ágak egymáshoz viszonyított aránya. Az egyes gazdaságok miként osztják fel földjüket a művelési ágak között, és ez alapján van-e valamiféle birtoktípusra jellemző megoszlás, van-e valamiféle jellemző művelési ág. A falu egyes gazdáinak művelési ágak szerinti birtokmegoszlását 1864-ben és 1890-ben abszolút számokkal és százalékos megoszlásban is a jegyzetben láthatjuk.

26 Ebből az adattárnak is használható kimutatásból újabb összesítés készíthető

27 Ezek alapján a következő megállapításokat tehetjük. 1864-ben a lakóházak, udvarok, gazdasági épületek vonatkozásában a birtoktípusok szerkezetét vizsgálva 3 kategóriát különíthetünk el. Az első kategóriába soroljuk az 5 holdnál nagyobb gazdaságokat. A lakóházak, udvarok, gazdasági épületek tekintetében közös náluk, hogy ezek részaránya a többi művelési ághoz viszonyítva 0,54—0,75% között változik. A második kategóriába tartoznak a 2—5 holdas gazdaságok, a harmadikba pedig a 0—2 holdasok. Az előzőeknél az ilyen részterületek aránya mekkora földterülete volt, és végül is mekkora összterülete. Az 1. számú táblázatban adjuk közre 1864. és 1890. év vonatkozásában előbb abszolút értékekkel, majd százalékos megoszlásban a kigyűjtött adatokat. Reméljük, hogy a sokak számára érdekes rész adattárként is használható. 27 A következőkben tett összegző megalapításaink adatai az 1. sz. táblázatban közölt értékekből állt össze.