Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 33 (1988) (Pécs, 1989)

Történettudományok - Madas József: A pécsi Balokány

106 M AD AS JÓZSEF 1. ábra. A szigeti külvárosi Balokánya 1842-ben, Lukrits Ignác városi mérnök térképvázlatán. Balokanyat még egy évszázaddal későbben is e néven nevezték. De pontos helyét, fekvését először egy 1842. augusztus 18-án, Lukrits Ignácz városi mérnök által készített térképvázlatról ismerhetjük meg. A tanács megbízta Laczkovics Imre városi biztost, hogy a Bálicsból jövő vizet ossza meg. Egyharmad részét engedje a legelőre, kétharmadát pedig Nagyné malmára. Laczkovits jelentéséhez a Lukrits-féle térképvázlatot használta fel, melynek ide vonatkozó részlete az ábrán látható. Feltünteti a q jelű tavat a vízlevezető csatornával, melyen vize a malomhoz jut, a p jelű malmot. A bálicsi víz árkának túlsó oldalán ,,a malom mellett nyugatra fekvő majorsági helyet", melyet o, illetve oo-val jelöl. Ugyanezen térképvázlat magyarázata szerint az o,oo a Vass ferdő, a p Nagyné malma, a q pedig Nagyné víz forrás a' malomra. Jól kapcsolja a mai városhoz a malomhoz vezető út beírt neve, az Ispotályutza, a mai Szendrey Júlia utca. Sajnos nem tünteti fel a Vecchy-féle rét nyugati határát jelölő vízárkot, mert az már a térképvázlaton kívülre esik, nem tartozván a jelentés tárgyához. De ezt a hiányosságot pótolja az 1865. évi kataszteri térkép, mely még ugyanezt az állapotot tünteti fel. Csak az épületek lettek valamivel nagyobbak, Nagyné helyett a malom és a tó tulajdonosa Madarász Endre, a Vasfürdője pedig Novaké. A mecsettől levezető vízárok csak a malomtól délre torkollik bele a bálicsi árokba. A teljesség kedvéért meg kell említeni még, hogy a kataszteri térkép feltünteti a tóból levezető árkon a malomkereket is és hogy a tó felülete mintegy 800 négyzetméter. Feltűnő eltérés a két ábrázolás között, hogy amíg az 1842-es vázlaton a tó szinte hozzásimul a bálicsi vízárokhoz, a kataszteri térképen a p jelű terület közepén van, amit későbbi térképek is igazolnak. A Vecchy-féle rét nyugati határát képező vízárok — megy nem is olyan régen még a Hullámfürdő keleti kerítése mellett húzódott — már nem létezik. Először csak a kórház területén átmenő szakaszát fedték le, majd később a vasúti sínekig vezető részt is. Mindezek után szükségképpen fel kell vetni egy kérdést: mit is neveztek ez esetben Balukanyanak? Cserkúti szövege alapján e név csak a tavat illette, melyet 1842-ben „víz forrás a' malomra" néven neveztek meg. Ha Cserkúti álláspontja helytálló, akkor hogy lehetnének ezen tónak szomszédai, mikor az a Sztipanits, majd később káptalani birtok közepén feküdt? Amikor a szomszéd 70—100 méternél nem lehetett közelebb a tóhoz. Ilyen körülmények között a szomszéd csak Kazó, a káptalan, Nagyné, vagy Madarász rétje lehetne, függetlenül attól, hogy a rét közepén van-e tó, vagy sem. Különösen, ha arra gondolunk, hogy a p-vel jelölt rét igen vizenyős lehetett. Jól tudjuk, hogy a század elején még nádas is volt azon a területen és csak a két világháború közötti időben hozták azt beépíthető állapotba. Ezért valószínűbbnek látszik, hogy nemcsak az egy forrás vizének duzzasztásával létesített tavacskát, hanem az egész vizenyős környéket nevezték Balukanyanak. A Balokana név etimológiailag máig sem teltei jesen tisztázott, pedig országosan is, de helyileg még gyakrabban képezte vita tárgyát. Naiv helyi magyarázat volt, hogy ott egy Ali nevű töröknek a hánja (majorsága) volt és ebből alakult a budai külvárosi Balokány neve. Klemm Antal is foglalkozott a kérdéssel és többek között úgy vélte, hogy az a szerb-horvát balega, balaga, baloga, „bélsár, állati ürülék" jelentésű szavak átvett származéka. A magyar nyelv történeti—etimológiai szótára utal az oszmán népi balgan=tócsa, balgam=sáros hely szavakra, melyek egy feltételezett bal igekötőből képzettnek látszanak és az egész törökségben elterjedt származékai élnek balcik, baliq, balq= agyag, sár jelentéssel. Érdemes Rátky Zsigmond közlése (Föld és Ember. 1930. p. 329.), hogy Borosjenő mellett van Balogan—Balokány dűlő és egy róla elnevezett vízimalom egy tó végében. Ő egy török balig=sár, tócsa szóra utal. De helyileg igen értékes Sarosácz György mohácsi múzeumigazgatónak egy ilyen tárgyú levelében közölt saját ismeretanyaga, mely szerint „Lothárdon földrajzi helynévként ma is megtalálható. Az itt élő sokácok Balokáná alakjában használják. Bizonyos, hogy csak hallal hozható kapcsolatba, mert ez a terület ala-