Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 32 (1987) (Pécs, 1988)

Történettudomány - Madas József: Pécs régi temetkezési helyei

PÉCS RÉGI TEMETKEZÉSI HELYEI MADAS József A kétezer éves Pécs. A századfordulón, majd a század első felében oly gyakran használták címként, szövegben, vagy ahol lehetett, hogy már-már epitheton ornansnak volt tekinthető. Nem vitás, hogy Pécs városát megilleti ez a megtisztelő cím, mert két évezreden át volt városi élet itt. Ha változott is az uralom, ha más-más nép lakta is, növekedett vagy csökkent a lakosság száma, ingadozott a város súlya, jelentősége, de élt, és ennek az életnek maradt annyi nyoma, hogy ezt az életet igazolja. De csak annyi. Ugyanis, ha említették a két évezredet, sohasem tették hozzá, hogy az első másfél ezer évről jóformán semmit sem tudunk. Alapjában véve az is csak feltételezés, hogy a kelták már időszámításunk kezdete előtt lemerészkedtek a jól védhető hegytetőkről a hegyek lábához, és így jött létre városunk, Sopianae. Ezt fejlesztettek tovább az első században benyomult rómaiak. Bár a beépítettség miatt nagyobb feltárásokra nem kerülhetett sor, a Sallai utcától délre eső területen, egészen a Szálai András utcáig oly sok helyen kerültek elő római kori épületek maradványai, leletek, hogy a város ittléte nem vitatható. Az is bizonyos, hogy gazdaságilag is erősödött. A harmadik században Pannónia Valeria tartomány polgári közigazgatásának székhelye lett. De a várostól északra elterülő keresztény temető gazdag építményei, és azok nagy száma önmagukban is bizonyítékul szolgálnak. Ez a keresztény temető északról és keletről övezte a várost. De a megelőző, még pogány kor hamvasztásos temetkezését csak egy-két elszórt lelet jelzi, melyeket még pontosan datálni sem lehet. Ugyanígy hiányoznak a kelta lakosság sírjai is. Illetve, ha előfordulnak, csak a várostól nagy távolságra, elszórtan és nem temetőszerúen jelentkeznek. A római birodalom bukását követő népvándorlás ideje nem kedvezett a városi életnek. A római kori lakóházak romfalai közé épült kunyhók maradványai kerültek elő. Talán ezek jelentették akkor a várost, a megmaradt életet. Nyugodtabb korszakot az avar uralom megszilárdulása hozott. A síkságlakó avarok korai időszakából való jelentős temető került elő a központi temetőnél. Még lovastemetkezés is akadt köztük. Egy másik avar temetőt a Buzsáki út környékén tártak fel. De az avarok egy része, vagy valamilyen leigázott, szolgáló nép tagjai az őslakók leszármazottjaival élhetett a városban és nyilván élt közöttük tovább a kereszténység is. De hogy ez a város pontosan hol volt, azt nem tudni. így a temetője sem ismert. Sem pogány, sem keresztény. Sem írott források, sem megfelelő datálható régészeti leletek nem szólnak róla. Nagy Károly a 8-dik század végén leverte az avarokat és Pannoniát frank uralom alá vonta. írott források szerint Alsó Pannónia élére a salzburgi érseket helyezte. Érthető, hogy az érsek az itt talált keresztény maradványokat megerősíteni törekedett. Ennek jele, hogy Luitprand, vagy másképpen Liupramm salzburgi érsek 853-ban - más templomokkal cgyidőben Quinque-Basilicac-ben templomot szentelt fel. Ez amellett szól, hogy megmaradt az élet, a kereszténység, a város, csak meg kellett erősíteni. De, hogy hol volt ez a város, volt-e temetője és hol, az eddig nem ismert. Pedig már nem lehetett jelentéktelen hely. Egy hamisított okmány szerint Arnulf király 890-ben a Quinque-aecclesiae-i birtokot erdeivel, szölleivel és vámjaival együtt a salzburgi érseknek adományozta. Márpedig, ha érdemes volt miatta hamisítani, ha említésre méltó vámjövedelmet biztosított, úgy nem lehetett jelentéktelen hely. Ily állapotban találta a honfoglalás és ez lehetett az oka annak, hogy István király ezt a helyet jelölte ki egyetlen dél-dunántúli püspöksége székhelyéül. De, hogy ez a 9-ik századi város hol volt, arról semmi sem vall. A római korin kívül más keresztény temető sem ismert. Figyelemre méltó megállapítást tesz Gosztonyi Gyula fentiekkel kapcsolatban A pécsi szent Péter székesegyház eredete című munkájában, a 190-edik oldalon. „A középkori temető minden valószínűség szerint a Mindszentek templomától nyugatra, a Tettyeutca és Kálvária-utca (most Vak Bottyán utca) közti területen helyezkedett el. Szőnyi szerint a század elején meginduló terjeszkedés e területen minduntalan sírokra akadt. Mivel ennek a temetőnek a leletei mindeddig vizsgálat alá nem kerültek, kívánatos volna a terület alaposabb régészeti felkutatása, mert minden jel arra vall, hogy a honfoglalási időket megelőző évszázad telephelye itt keresendő. A nomád lovasnépek síkvidéki ~ gyárvárosi, közp. temető melletti temetőinek folytatása a frank-szláv kor hegyvidéki települése mentén kialakuló temetőkben keresendő." Ez a feltételezés - megfogalmazása alapján - talán nem is tekinthető Szőnyi nézetétől függetlennek, vagy azzal ellentétesnek. Lényegében azt véli, hogy az elhagyott, egykori Sopianae fölött elhúzódó keresztény temető felett alakult ki a 9-ik századi település és felette a temetője. Ha így volt, akkor ezt az állapotot kellett itt találnia a honfoglaló magyarságnak. Őseink azonban nem vették át ezt a telephelyet, hanem A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 32 (1987) : 61—82. Pécs, Hungária, 1988.