Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 32 (1987) (Pécs, 1988)
Történettudomány - Reuter Camillo: A török utáni Pécs korai utcaneveihez
A TÖRÖK UTÁNI PÉCS KORAI UTCANEVEIHEZ REUTER Pécs város török utáni, korai helyneveinek ismertetésére az ad alkalmat, hogy újra az érdeklődés előterébe kerültek. Vonatkozik ez elsősorban a pécsi utcanevekre, amelyeket azonnal a töröktől történt viszszafoglalás után megismerhettünk. Az első összeírás (1687: OL. U. et С. Fase. 56. Nr. 41.) Petrovich Ede és Nagy Lajos feldolgozásában a BmLt. évkönyveiben (Baranyai Helytörténetírás 1969: 193-217, 1978: 15-55) jelent meg. Értéküket fokozza, hogy az összeírás a török utáni ittlévő magyar és horvát, sőt a visszamaradt töredék török lakosság részvételével, segítségével történt, s így a helynevek a török - részben a török előtti - időkre viszszanyúlóak. Az utcanevek megismerésében és feldolgozásában, kritikai rendezésében Madas József „Pécs - belváros telkei és házai" (Pécs, 1978.) című, több mint 700 oldalas, évtizedes munkával készült tanulmánya két térképével hozott döntő fordulatot. Előzetes eredményeit „Pécs belvárosának utcanevei" című dolgozatában (BHI. 1977: 397-439) foglalta össze tömören. Munkái felderítették, tényszerűen rögzítették mindazt, amit 1687-1895 között a városi tanácsülési jegyzőkönyvekből, telekkönyvekből fel lehetett deríteni. 1981-ben emlékeztünk meg annak a nevezetes oklevélnek 800 éves évfordulójáról - amelyben Froa nemesasszony (domina) jogügylete kapcsán - III. Béla magyar király a magánjogi ügyletek írásba foglalásának szükségességét megállapítja és hangsúlyozza. E nevezetes oklevél (eredetije: OL. Dl. 22, kiadása: Fejérpataky, III. Béla oki. Bp., 1900 és magyar fordítása: Kristó-Makk, III. Béla emlékezete. Bp., 1981. 106-8) tartalmaz utalást arra, hogy Pécsett telepesek (hospes) is voltak. Ugyanis Froa nemesasszonytól igényelt jogügyleti oklevél „Ennek az ügynek tanúi:" kifejezés után és más tanúk felsorolása között így ír: „a pécsi telepesek közül: Herman, а. telepesek elöljárója, ennek fia Endus, Matus, Marouit, Carnoldin, Mihály, Fülöp, Pósa, János, Rudlep, Burgad-i pap, Turus, Sophud-i János, Pacas, Cefu, Pás, akit... erre a prédiumra [Szeles, ma Pécsudvard] gondnokként állított, Elelis, Froa udvarispánja ..." 1 „Dicséretét terjeszteni akarom: Hurrá, hurrá Magyarország, Nevedet a legjobbak ismerik! Suchenwirt Péter (1356 után). Ld. Bleyer Jakab, Magyar vonatkozások Suchenwirt Péter költeményeiben. Száz. 1899: 799, 810. A Janus Sein lob daz wil ich praitten: Hurta, Hurta Ungerlant Dein chrey den pesten ist bêchant.^ Peter Suchenwirt (1356 után) Nos, ez a meglehetősen szűkszavú közlés - amely a felsoroltak nyelvéről, népiségéről egyetlen szót sem ejt - mégis találgatásra adott okot. Talán Bárdos István, Pécs régi német utcanevei (Pécs, 1933.) dolgozatára (doktori disszertáció a pécsi egyetem német intézetéből) hivatkozom. Annyiból is inkább, mert megállapításaival témánknál fogva - még bőven foglalkozunk. Bár a disszertáció készültekor (1933 előtt) az oklevél korszerű, tudományos betűhív kiadása már régen (1900) rendelkezésre állt, mégis egy régi, hibás felemlítésére (Haas, Michael, Gedenbuch der к. freien Stadt Fünfkirchen. Pécs, 1852) hivatkozik. Igen saj nálatosak az ilyen könyvből könyvbe vándorló, mec kövesedett hibák. Bárdos ezt írja: „A német telei dés nyomai már az 1181. évben kimutathatók. r . III. Béla királytól származó okmányban néhány pécsi német származású polgár neve olvasható, kik egy Szőlős [!] nevű birtok eladásánál mint tanúk szerepelnek: Hermann, maior hospitum, fia Ent, azonkívül Mat, Marovit, Carnoldin, Michael, Philipp, Pousa, Johann Rudlep, Priester von Burgad stb.". - Azonban az oklevélben német telepedésről, pécsi német származású polgárokról szó sincsen. Ezzel szemben a jogügylet végzője, Marcellus prépost felesége Froa asszonynak neve az ófelnémet frauwa, frouwa, ószász frúa ,úrnő' szóval azonosítható (Heyne, DWb. Lipcse, 1905 2 , 965-6). A magyar női névhasználatban a Froa (az oklevélben Froue gen. is) női név 1400-ig alig ismert (Berrár J., Női neveink 1400-ig. Bp., 1952. 42) ; német női nevek nemesasszonyok (domina) neveként, nagyrészt német családokban merülnek föl (Uo.). így tehát - már névvizsgálat útján Froa asszonyt - német származásúnak minősíthetjük. Hogy első generáció-e vagy már hazánkban született, nem tudjuk. Tudjuk azonban azt, hogy birtoka, Szeles prédium (később Udvard néven szerepel Györffy Г 2 , 397-8), ahol udvarháza (curia) állt, s innét későbbi - mai napig megőrzött - neve: Pécsudvard. A rajta élő 27 háznép szabados (libertinus) munkakörét és részben nevét megismerjük az oklevélből. A birtok neve magyar - ebből a névadó környezet magyarnyelvűségére következtethetünk - a szabadosok nevei még feldolgozatlanok, de java részük első pillantásra magyar. Froa asszony feltételezhető telepes, hospes eredete magyarázhatja meg, hogy a tanúk között pécsi telepennonius Múzeum Évkönyve 32 (1987) : 47-60. Pécs, Hungária, 198S.
