Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 32 (1987) (Pécs, 1988)

Művészettörténet - Romváry Ferenc: A pécsi „Vasvári-telep” története. Vasvári György műgyűjteménye

194 ROMVÄRY FERENC 33. Enteriőr 1889. földszint 3. ban, hogy Vasváry is főként lokális területre szorítko­zott, a helyi forrásokat kereste meg, a helyi művésze­ket, a helyi műipart támogatta és foglalkoztatta. Nem igazán históriai érdeklődés vezérelte őt, a kortárs ipar teljesítményei izgatták elsődlegesen. A múltat a histo­rizmus sajátos jelenbe transzponálásával élte át, a századvég historizáló-eklektikus szellemiségének je­gyében. Mattyasovszky Zsolnay Teréz a szemtanú hite­lességével nem éppen hízelgő módon így írt róla: „Vasváry nagy csodálója volt a (Zsolnay) gyár készít­ményeinek. A villa szobáit, de különösen a nagy foga­dószobát számtalan falitálfel díszítette. Külön e célra asztalokat, falipolcokat, konzolokat és oszlopokat állí­tott fel, amelyeket úgy telizsúfolt vázákkal, hogy egész háza egy rosszul rendezett raktárhoz hasonlított. Vas­váry nem volt igazi műgyűjtő, de annál szenvedélye­sebb szerző, aki még akkor sem tudott szenvedélyé­nek ellenállni, amikor ezzel tekintélyes vagyona ha­tárait is túllépte." 78 Egy századfordulón kiadott városi bedecker mint látványosságot említi : „Vasváry György műgyűjteménye a szőlők közt fekvő szép nya­ralójában, az ún. Vasváry telepen megtekinthető a tulajdonosnak kikért beleegyezésével." 79 Vasváry György pécsi kereskedő személyében a 19. /8 Zsolnay Teréz-M. Zsolnay Margit: i. m. 133. o. ' 9 Ism. városi bedecker: 30. o. század második felének törekvő, úttörő polgártípusát kell látnunk. Pécs ez idő tájt rohamosan fejlődött. 1845-ben lakosainak száma 14 ezer volt mindössze, 1890-re ennek két és félszeresére, 34 ezerre nőtt. Az ipar és a kereskedelem fellendült, bár a vasúthálózat kiépülése megkésett, az országos főútvonalak pedig elkerülték a várost. A szén azonban a hagyományos iparágakon túlmenően a vasgyártást, hacsak rövid időre is, de meghonosította Pécsett. Kétszáz évvel a török uralom alóli felszabadulása, száz évvel szabad királyi városi rangra emelése és húsz évvel a kiegye­zés után az ország egyik legdinamikusabban fejlődő városa volt. Bár a lakosság számát tekintve ekkor még mindig az ország városainak sorában kb. csak a husza­dik helyen állott. 80 Kulturális - különösen zenei - té­ren is nagy fejlődés mutatkozott és az emberek igé­nyessége a jómód függvényeként ugyancsak sokolda­lúan megnyilvánult. A városi polgárság életkörülmé­nyei jelentősen megváltoztak. Sorra épültek át a váro­si polgárházak, megtartva azonban a középkori város­szerkezetet, a keskeny utcák Pécsre oly jellemző han­gulatát. 80 Haas Mihály: Baranya. Pécs, 1845. 294. o. - Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára III. Pest, 1851. 208. o. - Várady: i. m. I. kötet, 683. o. - Dr. Kolta János: Ba­ranya megye és Pécs város népesedése, 1869-1968. Pécs, 1968.

Next

/
Oldalképek
Tartalom