Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 32 (1987) (Pécs, 1988)

Történettudomány - Madas József: Pécs régi temetkezési helyei

PÉCS RÉGI TEMETKEZÉSI HELYEI 65 Ha ez a feltevés igaz, úgy a karavánszerájt csak az országút mellett lehet elképzelni, ami akkor a Felsővámház utca-Kossuth Lajos utca volt, tehát a mai Irányi Dániel tér északi részén. Ezt megerősíteni látszik Evlia Cselebi közlése, mely Pécsett három fogadót említ. Az egyik nyilván a Budai, a másik a Szigeti kapu előtt lehetett, a harmadik pedig valahol a városban. Tehát a második török temetőről csak az állapítható meg, hogy valószínűleg létezett a budai külvárosban. A temető és a karavánszcráj területe csak azért nem épült be, mert amint a város ismét életre kelt, szüksége volt nagy vásártérre, amit itt alakítottak ki. A Felsőmalom utcai tímárháznak múzeummá történt átépítésekor előkerült egy turbános török sírkő is, mely jelenleg az ottani kiállításon látható. A feltételezett temető és a múzeum telke pedig szomszédosak voltak. Egy harmadik török temetőre való utalás Németh Béla tollából származik. A pécsi Dominikánus-ház története címmel 1903-ban megjelent munkájának 5-ik oldalán közli „Azonban a domonkosok meggondolván azt, hogy az említett mecset nekik hasznos szolgálatot tehetne, ha azt katholikus templommá átalakítanák, folyamodtak a mecset adományozásáért, melyet meg is nyertek. Ez annál hasznosabb volt rájuk nézve, mert a török mecset előtt üres tér volt a Király-utczáig, déli részén pedig egy török temető, mely a Kazinczy-utcza 6. sz. a Perczel-utcza 15, 18, 20 és 22. sz. házak területein volt, mely temetővel a domonkosok nemcsak tetemesen megnagyobbították belsőségüket, de egyúttal alkalmat nyújtott nekik arra, hogy a török temető helyén magán temetőt létesíthessenek, melyben a sírhelyeket az oda temetkezni óhajtók drága pénzzel fizették meg." Majd azt írja, hogy: „Az említett török mecset előterületén a nyugati oldalon még egy másik török épület is állott,... melyben ... a mecset szolgálatában lévő dervisek ... laktak." Fentieket részben megerősíti az 1687-ben, a budai kamarai adminisztráció kiküldöttei által készített öszszeírás, mondván, hogy: „. .. Domum Comrnissario^' rum Armadáé . . . e regioné aliud Mosche detectum et in eadem contiguitate domus commoda.", a hadi főbiztos háza közelében van egy fedett mecset és annak folytatásában egy kényelmes ház. Azonban török temetőről nem történik említés. Ugyancsak hallgat erről az 1695. évi összeírás is. A hatalmaskodó természetű Nesselrode püspökkel állandó harcban és perben voltak a domonkosok is. Többek között a püspök vitatta temetőtartási jogukat is. E kérdés vizsgálatára érkezett Pécsre 1727-ben Kunics József nádori jegyző. Kihallgatta Kapucsy György kanonokot is. Kiderült, hogy a temetőjüket még Radanay püspök szentelte be és azóta folyamatosan használták. Ezt a tényt különben a városplébánia halotti anyakönyve is bizonyítja. Azonban itt sem került szóba az egykori török temető. Talán szólt erről az adománylevél, amellyel a mecsetet megkapták, de ez a domonkosok más hasonló okmányával együtt az 1704. évi rácdúláskor megsemmisült. A későbbi egyházi írók, mint Koller, Aigl, Brüsztle írásaiban sem található még utalás sem török temetőre. Maga Németh Béla sem említi, mire alapítja ezen közlését. így с török temető léte nem tekinthető bizonyítottnak. A temető kiterjedésére vonatkozó állítás sem helytálló. Mint feljebb olvasható volt, a Perczel utca 18, 20 és 22. sz. telkek is a temető részei voltak. A 23-ik oldalon írja Németh a zárda építéséről: „...habár 1726. április 24-én le is tették az alapkövet az új zárdaépülethez, a munkát csak addig folytathatták, míg építőanyaguk volt... a domonkosok saját belsőségükön egy régi épület falaira bukkantak, mely nekik bőségesen szolgáltatja az építési anyagot. A leihely a Perczel-utcza 22. sz. (most a Kossuth mozi) helyén egy falazat volt; e terület akkor még temető volt. . ." Fentiekkel áll szemben az a tény, hogy az 1722. évi telekkönyv tanúsága szerint mindhárom már lakóházzal beépített polgári telek volt. Sőt róluk már 1721ben és 1712-ben is történik említés. Mindhárom telek északi szomszédjaként utcát jelölnek meg. Ebből szükségképpen következik, hogy ott török után sem török, sem keresztény temető nem volt. Evlia Cselebi két, Pécsett lévő búcsú járóhelyről emlékezik meg 1663. év végén tett látogatásakor. Idrisz babáról így ír: „Sírja fölött kupola, vagy másféle épület nincs, csupán a hosszú márvány kő van, melyen különféle nyelveken való írást lehet látni." A másik búcsújáróhelyről pedig: „Nisándsi Mehemed pasa búcsújáró helye; ő Kászim pasa dzsámija közelében van eltemetve." Ezzel szemben Pecsevi Ibrahim, ki Pécsett született és az 1651-ben bekövetkezett halála előtti tíz évet is itt töltötte, a következőket írja: „A mi városunkban a gyönyörű Pécsett ekkor egy Idrisz apó nevű jövendőmondó volt, kinek néhány csodatétele nyilvánosságra jutott és szentnek tartották. Jelenleg a sírja fölé magas kupolát építettek és a zarándokok jótéteményben részesülnek ott. . ." Ez a két értesülés eléggé ellentmondó. De lehet, hogy Evlia személyesen nem is járt ott, hanem csak hallomás alapján írt. A jezsuiták adománylevelei között a belvárosi templomról szóló azt írja: „Török dzsámi a város közepén, mellette terül el a temető." Nyilván itt nyugodott Nisándsi Mehemed is. Ez az egyetlen dzsámi, amely mellett az okmányok temetőt említenek. Ezek az ismert török temetkezési helyek, Idrisz baba türbéje kivételével, mind elenyésztek. Mint láttuk, csak egy részüket lehetett hitelesen bizonyítani, másutt halvány nyomok alapján csak elképzelések, feltevések voltak kialakíthatók. Egykori létükre csak építkezések alkalmával időnként előkerülő turbános sírkövek emlékeztetnek. Ám a hódoltság korában nemcsak mohamedánok éltek Pécsett, hanem keresztények is. Ha nem is a fallal kerített városban, de a külvárosokban. Igen sok hiteles adat áll rendelkezésre a különböző keresztény felekezetek missziós, hitéleti tevékenységéről. Működtek