Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 32 (1987) (Pécs, 1988)

Történettudomány - Madas József: Pécs régi temetkezési helyei

64 MADAS JÓZSEF ezek nem török kori, hanem utólagos, de a hódoltság korát kö/vcticn követő évekből származó adatok. Szunyt több helyen is úgy véli, hogy a török temető, melyből a jezsuiták építkezésükhöz a sírköveket felhasználták a Jakováli Hasszán mecset, a keringő dervisek mecsetje közelében volt. feltehetően az tévesztette meg, hogy ezzel kapcsolatban az „extra portám Szigethanam" kifejezést használták a hely megjelölésekor és ez a mecset tényleg nagyon közel volt a szigeti kapuhoz. Pedig az nem jelent mást, mint hogy a kérdéses objektumhoz vezető út, vagy utak a szigeti kaputól indultak, de az a város határáig bárhol is lehet. Meglepő módon nem figyelt fel arra, hogy különféle okmányok a temetőt a Szigetvárra vezető hadiút északi odalára helyezik, a mecset pedig a déli oldalon van. Még meglepőbb Gosztonyi felfogása, melyet idézett munkájának 168-169-ik oldalán közöl: „A hódoltsági idők temetőiről nem sokat tudunk. A városnak jóformán alig van olyan területrésze, ahonnan a földmunkálatok során újabbkori csontmaradványok ne kerülnének elő. Az eddigi adatokból kétségtelenül megállapítható, hogy török temető terült el a Mindszentek temploma körül. Még a század elején is láthattunk az északi kerítés mellett jellegzetes török sírköveket." Ez az állítás annyira képtelen, hogy csak valami félreértésen alapulhat. Még Szőnykc sem utalhat, aki и Mindszentek templom és temetőről két tanulmányt is írt, de azokban fentieknek semmi nyoma. Sőt 1926ban megjelent Útmutatójában azt írja, hogy: „A templomtól északra eső temetőnek felső végén még vagy 7 sírkő áll a XVIII. századból." Talán ezen két hasonló fogalmazású állítás időponti eltérése okozott félreértést. Az egyik török temető a szigeti külvárosban volt. Ennek létét, területét okmányok és tárgyi leletek egyaránt bizonyítják. Ezeket a Janus Pannonius Múzeumnak 1975-ben megjelent XVII-XVIII. Évkönyvében található Török temető Pécsett с dolgozatomban részletesen, dokumentáltan ismertettem. Ezért a következőkben csak lényegét közlöm. A temetőt délen a Nagy Jenő és a Budai Nagy Antal utcák, nyugaton a Zója utca, északon az Alkotmány utca határolja. Keleti végén épült a papi szeminárium egykori uradalmi magtárából kialakított Várkonyi Nándor fiókkönyvtár. Fölötte, már a dombon, a temető észak-déli irányú középvonalában épült Idrisz babának hányatott sorsú türbéje. Ezt a korai jezsuiták szent Rókus, xavéri szent Ferenc és Rozália nevére szentelve pestis kápolnává alakították át. Később, 1793-ban, mikor már a város tulajdonában volt, a kereskedők közös lőporraktára lett, majd elhagyottan állt, míg végül is az Országos Műemléki Felügyelőség restaurálva, igyekezett eredeti állapotba visszaállítani. A temetőben volt sírköveket felhasználták a jezsuiták Széchenyi téri kollégiumuk építkezésénél, de bizonyos, hogy ezt az olcsón nyerhető kőanyagot mások is használták. A temető területe először legelő lett. Majd majorok alakultak, később zömében lakótelkekké parccllázódott és létrejöttek a területet felosztó Rókus, Kis Rókus és Thuri György utcák. Ám az 1970 körüli években ezek is megszűntek és ez a rész a régi sorházas beépítés helyett, pontházakkal épült be. A temető keleti részére kaszárnyákat építettek. Egy másik török temető a budai külvárosban jelentkezik, de távolról sem olyan jól dokumentálva, mint az előbbi. Egy 1695-ben készült kamarai összeírás felsorolja a háztulajdonosokat, de ugyanott megadja a tulajdonukban lévő egyéb ingatlanokat is. A Kossuth Lajos utca 21. számú ház telke akkor Melbis Pálé volt. Adatait az összeírás a 123. tételszám alatt közli. Itt írja, hogy ,,. . . Pauli Melbis . . . hortus ante portám Budenscm vicini Scpulchra Turcica et Saralia, etiam quedam flucns aqua." Vagyis Melbis Pálnak kertje van a budai kapu előtt, melynek szomszédai török sírok és Saralia, ezen kívül víz is folyik mellette. A baj ott van, hogy a latinban a Saralia szó ismeretlen. Ismert szó a sepulchrum, amely sírt, esetleg síremléket jelent. Mivel itt többesszámban szerepel, feltehetően helyesebb a sír értelemben használni. Viszont a sepultura és sepulcretum szavak jelentik a temetőt. Ha kertnek szomszédja csak néhány török sír lett volna, nem valószínű, hogy mint szomszédot külön megjelölnék. Abban az időben egy-két török sír nem lehetett helyi ritkaság. Ha pedig olyan sírkápolna állt volna ott, mint Idrisz babáé, az utalás nyilván határozottabb lenne. így arra kell gondolni, hogy a sepulchrum többesszámú alakja helyett egyértelműbb lett volna a Sepultura Turcica kifejezés használata. Vagyis szomszédja török temető. A kert mellett folyó víz pedig csak a Tettye-patak lehet. A Tettye-patak mellett fekvő kertnek nyugati szomszédságában sem temető, sem Saralia nem lehet, mert ott már a Siklós felé vezető országút, majd a városfal árka következik. Szomszédként bármi is csak keleti oldalon jelentkezhet. Mivel Melbis Pál neve a továbbiakban nem fordul elő, eme kert helye pontosabban nem volt rögzíthető. Ám a keleti szomszédság mindenképpen a Marhavásártérre utal. Ezt az elgondolást látszik támogatni egy hír, mely a Dunántúl с napilap 1913. augusztus hó 24-iki számában jelent meg. Arról tudósít, hogy a Fehér farkashoz címzett vendéglő és a városi bérházak között, kábelárok ásásakor több, szabályos sorban fekvő sírt találtak. Ezeket senki sem vizsgálta meg, tehát közelebbit róluk nem tudhatunk. De fentiek alapján a talált esetleges temető a mai Zipernovszky Károly szakközépiskola - akkor még beépítetlen - területén volt. Még problematikusabb a Saralia szó. Már hangzása sem illik bele a latin nyelvbe. Feltételezhető, hogy valamilyen török szót használt nyelvvel való jobb harmonizálás érdekében kissé ellatinosították. Ez esetben önkéntelenül a szeráj, a karavánszeráj szóra kell gondolni. Ugyanis nehéz elképzelni, hogy a legfontosabb pécsi városkapu előtt ne lett volna beszállásolási lehetőség. Hiszen a városkapukat este bezárták és az érkező utasoknak valahol el kellett tölteniök az éjt.