Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 32 (1987) (Pécs, 1988)

Történettudomány - Reuter Camillo: A török utáni Pécs korai utcaneveihez

A TÖRÖK UTÁNI PÉCS KORAI UTCANEVEI 53 utca a villanyrendőrig (Siklósi kapu helye). 14. In piatea Dervis Bég Utcza, a mai Citrom és Dischka Győző utca vonala. 15. In piatea Martalocz Utcza dicta, feltehetően a mai Zrínyi és esetleg Teréz utca együttesen. 16. In piatea Sziget by Kapu Utcza, a mai Sallai utca. 17. Aleydan Utcza ab Arcé ipsa, talán a mai Janus Pannonius utca. 18. Item a Monte a Portám Vaskapu dictam versus seu Czerova Vrata, valószínűleg a mai Káptalan utca. Petrovich felhívja a figyelmet arra, hogy az összeírás - összehasonlítva a közismert Hauy-féle térképpel - nem ismeri a mai Jókai, Kazinczy, János és Mátyás király utcát. Okát nem tudja. Abban kereshető talán, hogy az összeírást a 100., illetőleg 169. háztól igen felületesen, összecsapva végezték. Ha a közölt utcaneveket vizsgáljuk, magyar, horvát és török névadásra következtethetünk. Nyilvánvaló, hogy helybenmaradt magyar, horvát (potor) .idatközlőkre támaszkodtak a feljegyzők. Kifejezetten török névadást a Magna piatea leírásakor lelünk a ..Mechek su", azaz Mecsek víz' nevében, amely a Nagyflórián utcán lecsorgó patak neve. Mindenesetre megállapíthatjuk, hogy az összeíró(k) a tényleges állapotot jegyzik, beleértve azt is, hogy az utca-, helyneveket az élő nyelven írják öszsze. Legfeljebb azt állapíthatjuk meg, hogy - mint számos esetben a középkori írásbeliségben is - az egyszerűbb, közérthető neveket latinra fordítják (pl. Magna piatea stb.), vagy latinul is értelmezik (pl. Ad fonte m quatuor canal

tum vulgo Négy Csat or ny a stb.). Az adatokból egyet láthatunk, hogy ha volt is 1543ig, vagy esetleg maradt még egy ideig a török alatt német anyanyelvű lakosság, 1686-ra ennek nyoma a hely- és utcanevekben már nem volt. Nyilvánvaló, hogy a németnyelvű osztrák katonai igazgatás, kamarai adminisztráció elsősorban németül tudó bemondókat alkalmazott volna, akik saját anyanyelvükön nevezték, értelmezték volna előttük az utca- és helyneveket. Gyakorlatilag az előzményekből arra következtethetünk, hogy Pécs visszafoglalásakor (1686. okt. 21.) német utca-, illetőleg helynév a városban nem volt. Radonai Mátyás, e katona püspök, a kor ízig-vérig típusos alakja. Zalavári apát, majd Rómától megerősített pécsi püspök (1687. VIII. 8-tól haláláig, 1703. IV. 3.). Aki egyrészt az ellenreformáció harcosa, másrészt a püspökség javaiért folytat késhegyig menő harcot a kamarai adminisztráció szinte valamennyi alkalmazottjával. Radonai követi lelkiismereti meggyőződését, s eközben nemcsak ad, hanem kap sebeket. A kamarai adminisztráció tagjai azonban morális szempontból súlyosan kifogásolhatók, mint az Radonai panaszos és a kamarai alkalmazottak egymást vádoló és védekező irataiból látható (pl. 1690. V. 30.: ,, . . . man Herr von Vinczenz mehrern thaile, absonderlich aber nachmittag also bezechter antrifft, das er in zuweilen selbst nit weis, ob er generis masculini oder femini ist

. . . seine ambtirung . . . künftighin besser versehen, zu dem endte). Mint tudjuk, 1690-ig - Szigetvár visszafoglalásáig v - Pécs továbbra is a végvár szerepét töltötte be. így elsősorban katonaváros maradt, polgári népessége telepesekkel alig. inkább környékbeliekkel szaporodhatott. Nagyon figyelemre méltó, hogy az egyházi szervek (püspökség, káptalan) éles ellentétben álltak évtizednél tovább a világi, jelen esetben a Bécsből irányított kamarai és katonai igazgatási szervekkel. Radonai püspök szigorúan a jogfolytonosság elvén követelte a régi pécsi püspökség vagyoni - földesúri - jogainak elismerését, s ezt - ahol tudta - a volt püspökségi birtokokon érvényesítette is. Ugyanakkor - az ellenreformáció szellemében - csak a katolikus vallás egyedüli gyakorlását tűrte meg, s ilyenkor is összeütközött az osztrák igazgatással. Gróf Hűin tábornok, Szigetvár parancsnoka Pécsre telepített egy (görögkeleti) rác mészárost, aki pártfogása mellett húst mért a városban. Radonai a püspöki város földesuraként a római katolikus mészároscéhnek a királytól kapott kiváltságlevele nyomán sérelmezte ezt. 1700. II. 3-án Kollonich elnöklete mellett bizottság ült össze. Ugyanis 1695. IX. 17-én I. Lipót a Belgrádból menekült rácoknak (= görögkeleti szerbek) megengedte, hogy szükségből Magyarországon vallásuk szabad gyakorlása mellett menedéket találjanak. Ez engedély nyomán a budai kamarai kezelőség vezetője (1695. X. 10.) utasította Haps (~ Hapsz) János Gábor (f 1707. III. 6.) pécsi kamarai provizort, hogy Pécsett, a budai kapu előtt 168x116 lépés területet jelöljön ki a rácoknak, hol házakat és boltokat építhetnek, s őket bántani ne merészelje [a provizor], s várja be a bécsi kamarai megerősítést. Az említett Kollonich-féle bizottság ennek ellentmondott - miközben Radonai a püspöki tizedért harcolt - s a rácok megtelepedése ellen foglalt állást. Az 1-11. pontokban foglalt vélemény erősen vallási (érthetően katolikus) indítékú magyarázatot ad. De a 11. pontban (egy rác mészáros gr. Hűin sziget várparancsnok protektorkodása miatti betelepülésével kapcsolatban) „ne tarnen super odio nationis vei minima suspitio supersit" a bizottság - I. Lipót által összehívandó, a rácok be- vagy nem fogadása ügyében tartandó konferencia megtartásáig - a rác mészárosnak megengedi, hogy a hetivásár napján Pécsett húst árulhasson. Igen döntő a bizottság állásfoglalásában az 1. pont. Elmondja, hogy „köztudomású, hogy Pécsett a török uralom idején sem volt soha egyetlen rác (= görögkeleti szerb) sem". Ez azért fontos bizonyíték, mert igazolja, hogy Pécsnek görögkeleti szerb lakossága 1695-ig nem volt; az itt élő délszláv horvát-bosnyák potorok, iszlám hitre tért katolikusok voltak, akik rövidesen visszatértek elhagyott hitükre, s így a városban maradásuk,