Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 32 (1987) (Pécs, 1988)

Történettudomány - Reuter Camillo: A török utáni Pécs korai utcaneveihez

50 REUTER CAMILLO mán pécsi priorokat kreálni. S ezt - egyelőre ellenőrizhetetlen, vádaskodó tartalmú leveleivel - bizton szította, imígyen: „teljesen lehetetlen, hogy ő [tudniillik a perjel] . . . oly magyarokkal, kik jelenleg a zárdában intézkednek, a zárdában tartózkodhassék . . . minthogy semmiféle németet sem akarnak befogadni (Rupp, Mo. helyrajzi története. Pest, 1870. I, 367). Vádaskodása bizonyos tekintetben érthető, hisz tudjuk, hogy Nagyváradról Pécsre visszatértekor - tehát idős korában - sem tudott még magyarul, Pécsett még német szolgaszemélyzetet sem kapott. Nyilvánvaló, hogy igyekezett német, németül tudó munkatársakkal körülvenni magát, s megbízottait is a németek közül válogatta. 1462-ben Frank Konrádot, lidi címzetes püspököt nevezik ki Bécsből Pécsre karmelita priornak (Koller i. m. IV, 270), majd [ismeretlen időben] Parichanter János kerül ide ugyanezen beosztásba. Huendler Vid Szász Konrádot küldi Bécsbe (Conradus Sax dictus - Koller i. m. IV, 294), aki pécsi polgár. 1452-ben Weyshaup Balázs pécsi polgár a küldöttje Nagyszebenbe {Blas. Weyshaup civi 5Eccl. - Koller i. m. IV, 326-7). 1460-ban Simon, a németek oltárának igazgatója (Symon rector altaris thewtunicorum - Koller i. m. IV, 297). 1459 februárja előtt Huendler Vid a hosszabb ideig szolgálatában állt Szűcs Antal brassai baccalaureatust a prázsmári plébánosnak ajánlja (Ant. Pellificis de Braschofia, plebanus de Tarlaw [ : Tartlaw?] - Koller i. m. IV, 298). Tónk Sándor is megemlékezik róla (Ant. de Pellificis de Corona) akinek Huendler Vid elismeri 1469. VI. 9-én, hogy egy szótárt kapott kölcsön tőle. Huendlertc - eddig ez az utolsó életjel (Tónk i. m. 207). Látjuk tehát, hogy Huendler egyenesen hívta, szolgálatába fogadta, kereste a németül tudókat, amit magyarul nem tudása magyaráz meg. Miután a tudós Koller Huendler Vid Ausztriában, Klosterneuburgban megőrzött iratait beszerezte, majd kiváló müvében részben kiadta, az e művet forgatók tévedésbe estek. Huendler felfogadott, összegyűjtött német környezetét a városra aplikálták, holott saját bevallása szerint a városból még a német szolgaszemélyzetét sem tudta kielégíteni. A másik tévedés onnan ered, hogy Pécs XV. századi iratanyaga alig ismert, kiadatlan, sőt a törökdúlás következtében elpusztult iratanyaga már nem is pótolható. A véletlen szerencse folytán fennmaradt Huendler Vid-íé\e iratanyag csak Huendler Vid-te. és környezetére nyújt tájékoztatást. Pécsre csak megfelelő ellenőrzés mellett vonható belőle megállapítás. S ha a helybeliektől, hazaiaktól remélt, s idegenektől elhalászott javadalmak-állások elégedetlenséget váltottak ki, az az idegenből jött jöttmenteknek szólt, akik ez esetben bécsi németek voltak. Ebből német nemzetiségi sérelmet kovácsolni csak a tények teljes félreismeréséből, félremagyarázásából lehet. A bécsi származású, fokozottan anyagias szemléletű, beállítottságú, a magyarsággal aligha rokonszenvező személye (mondásgyűjteményében - egy nyomtatott levélnyi terjedelműt ismerünk - találjuk: „Ha a tenger homok nélkül lesz, az ég szentek, a sátán pedig lélek nélkül, akkor lesz barát a magyar és a német, a pap és a paraszt. Koller IV, 295-6). Míg a magyar karmeliták elleni vádaskodásának alapossága még ellenőrizendő, saját - sokszor zavaros - pénzügyi nehézségeit megőrző, állásokért írt soraiban nem kételkedhetünk. - így Albert pécsi orgonistánál 90 új forintért zálogba veti infuláját, mitráját, pásztorbotját, később az infula ékkövei miatt civódik véle. 1454ben 42 arany forintot kér kölcsön, majd Péter zirci apáthoz fordul 1450-ben kölcsönért. Ismerjük levelét, amelyben 50 arany tartozásának megfizetésére haladékot kér (Koller i. m. 246-8, 347-8-9, 294, 336-7). Pályázik Boroszlóba suffraganaeusnak, Egerbe, Kalocsára, Gyulafehérvárra, de kisebb javadalmakat sem vet meg, 1465 után Nyulas (Mosón m.) plébániájára pályázik (vö. Koller IV, 246-354 számos irata). - Huendler Vid sem Vitéz Jánosnak (1450) nem kellett, sem Janus Pannoniusszal nem talált összhangra. Ebben igen valószínű kettejük barátsága, amely ellen fordult a „szerencse-fi" Beckensloer János, aki végül Mátyás királlyal is szembefordult. Huendler Vid 1465-ben Nagyváradra jutott, Mátyás király befolyásos tanácsadójának, a német származású Beckensloer János püspök udvarába( aki pécsi kanonoki javadalmat is élvezett, pécsváradi apát is volt). Azonban itt - német ember mellett - sem találta helyét, mint írta: „nem tesz néki jót a levegő" (Mályusz i. m. 183-5 lapok és 56-62. jegyzet). Nyilvánvaló, hogy e kalandorságig anyagias egyén (élete végére mégis szép vagyont ügyeskedett össze) - akinek bécsi németsége nem vitatható - nem alkalmas, hogy kora - esetleges - pécsi németségére útmutatóul szolgáljon, vagy személyével kapcsolatos ellentéteket a pécsi magyarok és esetleges németek közötti ellentétté nagyítsuk, ellentétnek vegyük. Janus Pannonius egy paprikás hangú epigrammában örökítette meg püspökhelyettesét: „Vitusra. ö Vitu, lusnak hív Téged Vitusom, kicsinyítve: „Borjút" mond. Helyesebb úgy kifejezni: „Ökör!" (Kardos Tibor fordítása). Huendler fokozott anyagi igénye - amelyre már rámutattunk - csak erősíthette Janus Pannoniusszal való ellentétét. Mintegy 12 esztendeje élhet már pécsi helyettes püspökként Pécsett, amikor 1459-ben Janus Pannonius pécsi püspök lesz (Koller i. m. IV, l), de korára való tekintettel csak 1461-ben, 27 évesen szentelik fel. A székhelyétől távol élő Janus Pannonius pécsi püspök - aki már titeli prépost, nagyváradi helyettes püspök, királyi személynök tisztségeket töltött be - az ország egyik leggazdagabb püspöki székével rendelkezett. Ideje nagyobb részét Pécstől távol töltötte, s a püspöki teendőket - az akkor már idős Huendler Vid látta el, míg Janus Pannonius a király és királynéi kancellária jeles munkatársa. Pécsre ritkán tér vissza, így anyja halálakor (1463. XII. 10.).