Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 32 (1987) (Pécs, 1988)

Művészettörténet - Sárkány József: Szobotka Imre (1890–1961): Paul Claudel „L’Annonce faite a Marie” című művének illusztrációja (1916 k)

SZOBOTKA IMRE: P. CLAUDEL ILLUSZTRÁCIÓJA 151 irracionalizmus és a racionalizmus, az égi és a földi harcát mutatja be két testvér - Viola és Mara - ellentétes megformálásával, és ugyanakkor érezhető egyfajta összevetése, ütköztetése az idealista és a materialista világképnek. Véleményem szerint a szimbólumok kulcsát megkapjuk, ha megvizsgáljuk, miként ábrázolja Szobotka a két főszereplőt, Violát és Marát. Viola: - Halványzöld, világoskék hosszú ruhában áll bal oldalt. A kép hátteréből, felülről érkező fénysugár háromszög alakú sávja légiessé teszi a lazúrosán festett alakot (kat. 6. sz.). - Halványsárga, világoszöld, kék ruhás nő látható jobb oldalt lent - félig háttal felénk - vöröses-lilás környezetben. Arcát egy világoszöld színű ragasztott papír foltja képezi (kat. 1.). - Világoskék, világos okker, sárga színekkel lazúrosán festett, hosszúruhás fiatal nő látható jobb oldalt, középen, sötétkék környezetben. Mögötte, a jobb felső sarokban élénk, aranysárga pöttyözés (kat. 2.). - Sötétkék, hosszú ruhában látható a kép felső részén fehéren ragyogó ajtónyílásban (kat. 13.). - Fehér, hosszúruhás fiatal nő látható középen, halványzöld, sárga sávok között (kat. 10.). Viola ábrázolásához - mint láttuk - Szobotka a világos, a fénnyel telített, a transzcendensre, a lelkire, a tisztaságra utaló kék, zöld, fehér, sárga (arany) színek halvány árnyalatait alkalmazta, melyek egyeznek az általánosan elfogadott, s a Szűz Mária-ábrázolásokon oly gyakori színekkel. A II. felvonás 5. jelenetéhez készített illusztrációkon (kat. 11-13.) ruhája sötétkék, hisz Viola ekkor már mint megbélyegzett, mint leprás búcsúzik otthonától. Szobotka elfogadja tehát Claudel értékelését, ám (és lebilincselő mesterségbeli tudással érzékelteti Viola állapotát) a vétkes, ám ugyanakkor az isteni kegyelem állapotában lévő ember helyzetét. A 13. kat. számú művön a sötétkék ruhát szinte feloldja a hátulról beáradó fény; igaz ugyan, hogy Viola e jelenetet követően sehol sincs fehér, vagy világoskék ruhában ábrázolva, de e színek, ha kis részletként, visszaszorulva, vagy áttételesen is, mégis kapcsolódnak hozzá. A III. felvonás 3. jelenetében - Viola és Mara a barlangban - Viola piros ruhát visel, melyen lila és kék sávok vannak (kat. 15.). Még egy helyen találkozunk Viola alakjával, a IV. felvonás 3. jelenetének illusztrációján, ahol a haldokló leány ruhája vörös, lila sávokból épül fel, ám felette világoskék, -zöld függőleges, hullámzó sávok láthatók (kat. 16.). Mara: - Vörös ruhában látható a kép bal oldalán, középen az I. felvonás 3. jelenetében (kat. 8.). - Vörös ruhában van a II. felvonás 5. jelenetében (kat. 11.), míg ugyanezen kép egy másik variánsán (kat. 13.) az előtérben látható színes, piros-sárga csíkos blúzban. - Vöröses-lila, apró alakként találkozunk vele a III. felvonás 1. jelenetében (kat. 14.). A vörös szín tehát az, mely kezdettől fogva Marához kapcsolódik, ám esetenként (kat. 15., kat. 16.) Violával kapcsolatban is találkozunk vele. Mara mondja az alábbiakat: „. . . Viola meghalt. / A szép érett termés, a nemes, aranyos termés / Lehullott az ágról és nem maradt nektek, csak a téli dió, / A keserű héjú, kőkemény belű . .. nem vagyok a kiteljesülő virág, / Hanem az, ami alatta van, a talaj maga, a rideg föld a gyep alatt, a sohasem szűkölködő föld !"

2Í) A harcot, a földi életet, a testet magát jelöli a vörös szín. Ezért jelenik meg a barlangban ülő, pusztuló testű Violán e szín a kék mellett - mely utóbbi az isteni jelenlétet, a hitet, az elhivatottságot, a szellemit jelöli - s ezért borítja be immár teljesen a vörös szín a halott Viola testét, hisz annak lelke már elhagyta a porhüvelyt (lásd a felső, világoskék hullámzó sávokat) . [Itt említem meg, hogy Szobotka következetesen, kizárólag Violával kapcsolatban használta a világoskék színt. Claudel szintén a kéket (Viola szeme) és a fehéret-aranyat (a menyasszonyi ruha) alkalmazta Violával kapcsolatosan, mely színek mind a szellemi szféra jelképei, sajátjai. Az anyagi és a szellemi szféra együttélésének, szoros kapcsolatának sajátos bizonyítéka, s egyben Claudel szimbolumalkotására is jó példa, hogy Mara Viola által feltámasztott gyermekének kék színű a szeme.] A kék és vörös (hideg-meleg, világos-sötét kontrasztot is jelentenek egyúttal) színek ellentétes szimbolikus jelentése, s ennek felhasználása, alkalmazása alapvetően meghatározza az illusztráció képeit, hisz e kontraszt kibontásához megfelelő képi környezet szükséges. Véleményem szerint erről beszélt Szobotka, amikor kijelentette, hogy „... az egyes motívumot a drámai ívnek megfelelő symbolikus alapszínből" bontja ki, „.. . s az egyes képek a dráma megfelelő mozzanatainak színben való érzelmi expressziói."

30 így az „Előjáték" illusztrációin domináns kék szín épp úgy utal Viola lényére, tisztaságára, elhivatottságára (gondoljunk a feje fölött megjelenő aranysárga fényre!), mint a dráma egész jellegét meghatározó misztikumra, a cselekmény idejére, a középkorra. A keresztényi önfeláldozás tragédiájának, a fájdalomnak a vöröse uralkodik a Viola halála jeleneten, míg a III. felvonás 1. jelenetének illusztrációján uralkodó sötétkék, sötétlila színek, a hatalmas, ferde törzsű fák között égő sárga-vörös lángú tűz ellenfényében megjelenő, hatalmas árnyékot vető parányi ember - Mara - a tragédia, a félelem, a magány állapotát, tényét sugallják. A művön, s az illusztráción végigvonuló, Viola halálában kicsúcsosodó tragikus vonal az utolsó jelenetben oldódik fel. E lapokon (kat. 17-20.) üde zöldek, meleg sárgák, mély kékek uralkodnak. Űjból látható az ég, a gazdagon termő táj, s a szabályos háromszögben elhelyezkedő három férfi - középen, a csúcson az ősz apa - fölött megjelenik az isteni kegyelem, a remény, a megújulás jele, a szivárvány (kat. 20.). Az in. Claudel, Réti-Szincs 1919. i. m. 109. o., 113. o. Szobotka-önélctrajz, in. Sárkány 1981. i. m. 184. o.