Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 32 (1987) (Pécs, 1988)
Művészettörténet - Sárkány József: Szobotka Imre (1890–1961): Paul Claudel „L’Annonce faite a Marie” című művének illusztrációja (1916 k)
150 SÁRKÁNY JÓZSEF egymás fogyatékosságát. De ugyanakkor visszahatnak ezek a fogyatékosságok (?) is egymásra: a tárgyi megjelenítés kétszeresen is háttérbe szorul, a kép a materiális világtól még elvontabb." 25 Valószínű, hogy legkorábban az „Előjáték H/A" képe, a kapu kinyitásának jelenete (Kat. 5. sz.) készült el. Erre a grafikára rendkívül narratív ábrázolás, az olvasott szöveg szolgaian hű leképezése, a zavaró részletgazdagság a jellemző, mely megnyilvánul a kapu vasveretének gondos megrajzolásában éppúgy, mint az ajtószárnyakon látható szent alakjának kidolgozásán. Bizonyos mértékig - bár már letisztultabb a színvilága - a fentiek jellemzik az I. felvonás 1. jelenetéhez készült illusztrációt is. (Kat. 7.) A jelenetnek két szereplője van - Vercors András és felesége -, ám nem ők, hanem a környezet a domináns; a konyha, melyet Claudel oly részletesen leír. A sakktáblaszerű merev, szabályos padlóburkolat és a kép felső felét uraló íves, mozgalmas formák közötti feszültség növeli ugyan a kép egészének dinamikáját, ám a zsúfoltság, s az, hogy a kandalló előtt guggoló nő alakja szinte teljesen elvész a bútorok, tárgyak között, jelzik a megoldás gyengéit. Szobotka feltehetően ennek a lapnak az elkészítése után tért vissza az Előjátékhoz. Az újabb mű (kat. 6.) ugyanazt a pillanatot, a kapu kinyitását ábrázolja, mint az elsőnek említett lap, ám az apró, mellékes részletek eltűntek, hogy helyet adjanak a két szereplőnek. A környezetet szinte egyedül a Szt. Pál alak jelzi, és az is együvé olvad a felületet beborító színes sávokkal. Az „Ablakból" című festmény 2 * 5 egymást metsző, fedő fénypásztái, de még inkább a tájképek egymásba olvadó, kavargó színtobzódása az, mely megjelenik e képtől kezdve az illusztrációkon. Négy grafikán láthatjuk Viola és Craoni Péter találkozásának ábrázolását. Az elsőre (kat. I.) 27 még itt is a Claudel-sorok egyszerű átvétele, leképezése a jellemző. A különbség az, hogy míg a kat. 5-ös számú műnél a rajzi, a vonalas elemek domináltak, itt az összemosódó színfoltok a jellemzők. A kat. 2., kat. 3-as számú műveken azonban már megtalálja a megfelelő arányt a vonalak és a foltok, a síkokból építkező, a kubista tanulságokat is felhasználó képszerkesztés, és a misztériumjáték tartalmának, hangulatának adekvát, azt hűen tolmácsoló, színszimbolikát is alkalmazó expresszivitás között. Vizsgáljuk meg, milyen kompozíciós megoldást használ Szobotka. A kat. 2-es számú grafikán a mélység irányába haladó, diagonális helyzetű ló és a nyergében kissé jobbra hajló lovas felsőteste annak a háromszögnek az egyik szárán helyezkedik el, melynek 25 Uo. 26 Lásd 8. 27 Szobotka с lap elkészítése során használta valószínűleg először a papírragasztást. Viola arcának foltját egy halványzöld, szabálytalan sokszög alakú ragasztott papír alkotja, s a bal kar kialakításánál is megfigyelhetünk három keskeny, világos papírcsíkot. Szabó Júlia akvarcllkollázs illusztrációkról másik oldalán - hátrébb - Viola enyhén közép felé dőlő alakja látható. E nagy formát ismétlik, erősítik tovább a környezet egymásba hatoló, egymást metsző síkjai. E megoldást követi a kat. 16-os mű is, ahol Viola feje a háromszög felénk eső csúcsán, Jakabé és Craoni Péteré a másik kettőn helyezkedik el, továbbá a IV. felvonás 5. jelenetéhez készített valamennyi illusztráció (kat. 17-20.). A 13-as kat. számú mű egy fokkal bonyolultabb megoldást mutat. A kép függőleges középtengelyének felső végénél Viola, alul Mara látható. E tengelyt diagonálisan metszi az anya és Jakab alakját összekötő egyenes. További erővonalat jelöl ki Viola Jakab felé nyúló jobbja, mely kis szünettel folytatódik Jakab jobbjában. E kapcsolatot erősíti, hogy utóbbi két szereplő egymás felé is néz, fordul. A kettejüket összekötő egyenes viszont párhuzamos azzal a sávval, mely az anyát és Marát köti össze. Az anya viszont - egy újabb kapcsolatot létrehozva a képi elemek között Jakabra néz, míg kezét Mara fejére teszi. A négy alak tehát szoros egységben, egy kétszeresen tört egyenes mentén helyezkedik el, mely Marától indul, s az anyán, majd Jakabon keresztül Violáig ér. A már említett kapcsolatokon túl két hármas egység is felfedezhető a Viola-Jakab-anya, valamint a Jakab-anya-Mara háromszögek megrajzolásával. (E mű újra felhívja a figyelmet arra, hogy Viola az esetek többségében a kompozíció legtávolabbi pontján, erős ellenfényben látható.) Mint láttuk, Szobotka általában háromszög alakban helyezi el a kompozíció szereplőit, ám bonyolultabb, gazdagabb jelenet esetében e formát megkettőzi. Szobotka írja: „...a Claudel-illusztrációknál eljutottam a szín szuverén uralmáig: itt már a forma áll a szín szolgálatában. De a szín sem áll önmagáért: a mysterium illusztrálásának ürügye alatt az egyes motívumot a drámai ívnek megfelelő (mintegy) symbolikus alapszínből bontom ki és az egyes képek a dráma megfelelő mozzanatainak színben való érzelmi expressziói." 28 Rendkívül jelentős e sorozat, hisz nem kevesebbről van szó, mint arról, hogy Szobotka megpróbálta szintetizálni a kubizmus, expresszionizmus, szimbolizmus eredményeit, tanulságait, s közben eljutott a figuratív ábrázolás határáig, a teljes absztrakcióig, mely határt azonban átlépni nem akarta. Vizsgáljuk meg, milyen szimbolikus színeket használt Szobotka. Sajnos semmilyen feljegyzést, írást nem találtam, melyből következtetni lehetett volna, hogy konkrétan milyen színszimbolikát alkalmazott a művész. Csak a drámára és az illusztrációkra alapozhatunk. Tudjuk, hogy Claudel a művében a jó és a rossz, az ír (in Szabó Júlia 1981. i. m. 43. o. 33. jegyzetpont), ám szerintem e műveket csak tágabb értelemben nevezhetjük kollázsnak. Inkább egy technikai eljárás alkalmazásának tartom ezeket a ragasztásokat, eszköznek, mely - lévén az akvarell nem fedőfesték - arra szolgál, hogy a már lefestett felületre más színt helyezzünk. 28 Szobotka-önéletrajz, in. Sárkány 1981. i. m. 183. o.
