Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 30-31 (1985-1986) (Pécs, 1987)

Néprajztudomány - Zentai János: A születés, a házasság és a halál népszokásai Rádfalván

A SZÜLETÉS, A HÁZASSÁG ÉS A HALÁL NÉPSZOKÁSAI RÁDFALVÁN ZENTAI JÁNOS

1 A gyűjtés helye, Rádfalva község, Ormánság keleti részén fekszik, mintegy 500 lelket számláló kis falu.

2 Őslakossága, mint Ormánságé általában, református vallású magyar. Az egész Ormánság országszerte szomorú hírnévre tett szert egykézésével. Bár ez a nemzetpusztító szörnyű betegség már túl van a mélyponton, az elszenvedett veszteségeket e nép már nem képes pótolni saját erejéből. A kipusztult családok helyére az ország különböző részéből települtek. A lakosság színmagyar jellege úgyszólván teljesen megmaradt. Minthogy a betelepülések még egészen újkeletűek, — egy-két évtizednél alig van régebbi beköltöző a községben — az ősi néphagyományokra átalakítóan nem hatottak. Adatközlőim kizárólag az őslakosságból kerülnek ki, egy-kettő a szomszéd falvakból származik — szintén Ormánság — ahol nagyjából ugyanazok a néprajzi sajátságok vannak, és legtöbb esetben egész fiatalon kerültek a községbe, a falu valamelyik őscsaládjába, s ahhoz — amúgy is kevéssé ütvén el tőlük — teljesen hasonultak. 1953 — 55. évben végzett gyűjtéseim anyagának legnagyobb része 60—70 évvel ezelőtt még virágzott. Mára már sok érték örökre, pótolhatatlanul elveszett. A még megmenthetőből következzék itt egy kevés. I. SZÜLETÉS

3 A terhesség előtt A születés összekapcsolódik az élet másik két legfontosabb eseményével, a házassággal és a halállal. Kezdete, előzményei a házassági szokásokban gyökereznek. 1 Zentai János (1907- 1973) évtizedeken át kutatta Ormánság néprajzát. Különös gonddal, szinte monografikus teljességgel vizsgálta Rádfalva népének életét (ahol 1949 és 1956 között tanácstitkár volt) 1965-től haláláig a Janus Pannonius Múzeum Néprajzi Osztályán dolgozott. Gyűjtéseinek anyagát tanulmányokban, néprajzi pályamunkákban összegezte. Publikálatlan dolgozataiból adunk most közre egy válogatást, melynek témája az ,,emberélet nagy fordulói"-hoz fűződő népszokások. A feldolgozás szövegét Zentai Tünde gondozta, készítette elő kiadásra és jegyzetelte. 2 Félreeső, csak bekötőúttal rendelkező törpefalu. Lakossága a legutóbbi népszámlálás (1980) idejére 291 főre csökkent. Helységnévtár 1984. 3 V. ö.: Zentai János: Születés körüli népszokások és hiedelmek Rádfalván, EA (a Néprajzi Múzeum Etimológiai Adattára) 9444, 1954. 1-19. Már a házassági szokások között sok adatot találunk, melyek a születésre mutatnak előre. így például, amikor a menyasszonyt viszik a háztól, a legények megemelik, megzökkentik a kocsi egyik oldalát, hogy majd könynyebben szüljön a jövendő anya. Amikor az esküvő után a fiatal pár hazatér a házba, a menyasszony elé — bekérése után — vizes vödröt állítanak, hogy azt rúgja föl, könnyebb lesz majdan a szülése. Amikor bevezetik a házba, a konyhában először fel kell néznie a kéménybe, hogy szép fekete szemű gyermeke legyen. A lakodalmi vacsorakor az ételek felhordását a szakácsnő, vagy a vőfély úgy kezdi, hogy egy üres cseréptálat hoz, s azt a földre ejti, törjön darabokra: könnyebben babázzon majd az új asszony. Este a menyasszony ölébe a vendégseregből a legszebb gyereket ültetik, hogy arra formázzon majdan az eljövendő. Terhesség A terhesasszony elnevezése régen általánosságban vastag, hasas, később már viselős. A teherbeejtés főcsinálás. A terhesség beálltára bizonyos, külső tényezők is hathatnak. „Ne kapájj a barázda fenekin, mert meghasasodol!" — mondták. A terhességet nem tagadták. „Ne tagadd é, mer néma lesz a gyerök!" A terhességük alatt az asszonyok — szegyeivé magukat — társaságba csak ritkán mentek, ha elkerülhetetlen volt. Az öregek nem örültek, ha hamar jött a gyerek, nem is igen kímélték a terhes asszonyokat. Minden munkában részt kellett venniök. Akinek már 4—5 gyereke volt, kicsúfolták: „Olyan, mind a patkány, tengeri nyuszka, vagy tengerimalac." A hasas asszonyt azonban nem volt szabad csúfolni, mert a gúnyolódót megveri az Isten, az ő gyerekét is elveszi. Meddőséget is okozhatott a csúfolódás: „Az Isten nem adott neki, mer kicsúfóta azt az anyát, akinek sok gyeröke vaót". (Régebben szegyeitek a meddő állapotot, később, amikor már menekültek a gyerektől, még büszkék is voltak rá.) Ha vastagasszony valakinek a gyümölcsét, zöldségféléjét ellopta: „Ne szójjatok neki, mer viselős!" A Janus Pannonius Múzeum Évkönvye 30-31 (1985—86): 325—343. Pécs, Hungária, 1987.