Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 30-31 (1985-1986) (Pécs, 1987)

Régészet - Maráz Borbála: Későbronzkori magaslati település Pécs-Jakabhegyen (Előzetes közlemény az 1976–83. évi ásatásokról)

42 MARÁZ BORBÁLA A halomsírmező keleti széle és a földvár nyugati kettős sánca közötti, kb. 150—200 m széles szakaszon 1977ben a település kiterjedésének és a halom nélküli temetők helyének meghatározására 20X2 m-es kutatóárkokat (I—

Ш/77. sz. kutatóárkok) jelöltünk ki. Egyetlen régészeti korszak egyetlen lelete sem került elő ezen kutatóárkok köves, nyers vöröshomokkő-málladékból álló földjében. Termőföld itt a sziklás altalaj felett egyáltalán nincs, valószínűleg azért, mert ezt — a későbronzkori telepmaradványokkal együtt — elhordhatták a sáncok építői. A földvár 6—12 m magas sáncainak földjében ugyanis nagy számban találhatók későbronzkori edénytöredékek. Az urnamezős kultúra településének keleti széle a korai vaskorban épült földvár középső részén húzódhat, mivel itt is és a földvár egész nyugati felében találhatók a felszínen későbronzkori cserepek. 1976-ban ezen a területen, az ásatási tábor építésekor, az 1950-es években végzett földmunkák által megbolygatott földben is nagy számban kerültek elő ilyen korú edénytöredékek és kiegészíthető edények.

4 Az urnamezős kultúra erődítés nélküli magaslati településének pusztulása után jóval később, részben annak területén épült a korai Hallstatt-korban a sáncokkal övezett földvár a Jakab-hegy fennsíkjának legmagasabb részén. 2. A leletanyag és a települési objektumok A korai Hallstatt-kori tumulusok feltárása során (a temető északi szélén levő halmok kivételével) mindegyik halom felhordott földjében előkerültek másodlagos helyzetben a későbronzkori telep leletei, minthogy az egyes halmok földjét a közvetlen közelből, a korábbi települési maradványokat is tartalmazó felső humuszrétegből hordták össze. Az egyes halmok alatt, az egykori járószintet megkeresve, az ásatási szelvényben (amely általában négyzet alakú volt, és átlója — a halom átmérőjétől függően — 10—16 m között váltakozott) az urnamezős kultúra bolygatatlan objektumait találtuk, sőt bolygatatlan települési jelenségek kizárólag ezekben a szelvényekben, a halomfeltöltés alatt kerültek csak elő; a többi objektumot vagy a halomépítés során bolygatták meg, vagy a talajerózió tette tönkre ott, ahol a tumulusok földje nem védte meg. A halmok feltöltése és a hozzájuk tartozó kőgyűrűk alatt előkerültek az urnamezős kultúra települési rétegének részletei, valamint paticsokkal és cserepekkel jelzett „szemétdombjainak" maradványai. Több halom alatt hulladékgödröket és tűzhelyeket is találtunk. A leletanyagot edénytöredékek, bronztárgyak és töredékeik, salakok, paticsok alkotják, állatcsont egyetlen egy sem került elő. Minthogy a későbronzkori telep egyrészt a későbbi halomépítések miatt erősen bolygatott, másrészt bolygatatlan részei (a földvár területén belül) az erózió során alaposan lepusztultak, a település szerkezetéről, a házakról és a hozzájuk tartozó gazdasági épületekről nehezen lehet képet alkotni. Eddigi feltárásaink ház- és egyéb épületalapokat nem eredményeztek, csak az előkerült nagymennyiségű ág- és vesszőlenyomatos paticsból következtethetünk a földfelszínen emelt épületek meglétére. Az egykori járószinten talált tapasztott aljú tűzhelyek (a 99. és a 6. halom

5 feltárási szelvényében) szabadtéren állók voltak. A szabálytalan alaprajzú és egyenetlen aljú hulladékgödrök eredetileg valószínűleg földnyerő helyek voltak, amelyeket az idők folyamán a telepen keletkezett szemét, hulladék töltött be. Az alábbiakban a későbronzkori település jellemzésére néhány halomsír feltárásakor előkerült leletanyagot és objektumot ismertetünk : 16. tumulus: A halom felhordott földjéből igen nagymennyiségű későbronzkori edény töredék került elő. A halom-feltöltés alatti kőgyűrű külső oldalán, az északi, keleti és déli oldalon az ásatási szelvény területén 10—15 cm vastag kultúrréteg formájában találtuk meg a későbronzkori telep részletét. A nagyszámú cseréppel és paticcsal kevert réteg a kőgyűrű alatt is megvolt, sőt a kőgyűrű belső oldalán, az északkeleti szakaszon is folytatódott vörösre átégett, paticsokkal kevert réteg formájában (4a—b kép). A halom feltöltéséből származó jellemző kerámiaanyag: 1. Sárga-szürke foltos, enyhén fényezett felületű, vékonyfalú kis bögre töredékei. Mélyen ülő hasvonala simított ; a hasvonalból induló és az edényke nyaka közepén támaszkodó fül háromszög keresztmetszetű. Fenekén enyhe omphalos; nyaka hosszú és hengeres, pereme kissé kifelé ívelt. A has- és a nyakvonalon öt, szimmetrikusan elhelyezkedő, lecsüngő háromszög formáját mutató hármas benyomott pontdísz van. M: 6 cm, Szá: 7,7 cm, Fá: 2,8 cm (5. kép 1). 2. Szürke-vörösesbarna foltos, csonkakúpos aljú, behúzott peremű, töredékekből rekonstruálható tál. Feneke egyenesre vágott. Felülete egyenetlen, durva kidolgozású. M: 9,8 cm, Szá: 21,6 cm, Fá: 10,5 cm (5. kép 3). 18. tumulus: A kb. 120 cm relatív magasságú halom feltöltésében ugyancsak nagyszámú későbronzkori cserepet találtunk. A halom alatt egy szabálytalan alakú, 365X350 cm átmérőjű hulladékgödör került elő, amely 30 cm-re mélyedt az egykori járószint alá. A nagy hulladékgödör déli részén egy 95X75 cm-es átmérőjű, ovális alakú mélyedés volt, amelynek mélysége a későbronzkori járószinttől mérve — 64 cm. A gödör kitöltésében nagyszámú patics, faszén és apróra törött edénycserép került elő. * Maráz В.: Arçh. Ért. 106 (1979) 2. kép 1-2, 5 Maráz В.: Arch. Ért. 106 (1979) 13. kép.