Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 30-31 (1985-1986) (Pécs, 1987)

Művészettörténet - Kemény Katalin: Arc – maszk – ikon

362 KEMÉNY KATALIN 1. Szamárhegyi házak pohárral és kerékkel, 1936. papír, ceruza, 31,5x41,5 cm Jn. Dr. René Moser tut., Zürich (79. kép) (A zárójelben megadatt sorszámok Mándy Stefánia: Vajda Lajos monográfiájának alapján) amit a sokat vitatott keresztény tan így mond : homousios — egylényegű. Vajda Lajos vonalai első látszatra kétfélék, egyenesek és hullámzóan kört keresők, illetve alkotók. Egyenesek, főleg a szentendrei házak véglegesen határozott, mégis gyengédséggel telt rajzai. Ezeknek az egyeneseknek biztonságát azonban éppen rejtett hajlékonyságuk adja. Akárha már a láthatatlan és saját terével azonos centrumot, a nehézkedés földsúlyától szabadon saját centrumukkal érintenék. Erejük a vertikális tengely rejtette centrum vonzása, erejük saját centrumuk vonzódása; innen a legegyszerűbb alakzatok izzó tömör volta, innen gyengédségük, a víz lágysága, és innen helyük a nem rögzíthető abszolút térben, ami így is kifejezhető: innen a tér, amit jelenlétük teremt és felold. A másik vonal, főleg a szén- és tusrajzokból ismert hullámzó, tekerődző, egymással birkózó, szeretkező vízvonal. A hullám, már tudjuk, másik és megint másik hullámot kelt, és fonatuk nem egyéb, mint a kört kereső labirintikus mozgás. Az egymással küzdő, egymást kiegészítő hullámvonalak nyalábja, ha fel is vesz táj, növény, madár, angyal, ha tetszik démon alakot, kivétel nélkül a víziélek és a tűzlélek küzdelme, a mozgás alkotta térben legyőzni a föld súlyát, és a tűz és vízvonalak egye2. Kerítés fűzfával, 1936. papír, ceruza 31,5x42 cm Jn Szentendre, Vajda Múzeum (151. kép)