Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 30-31 (1985-1986) (Pécs, 1987)

Természettudományok - Papp Jenő: A Dél-Dunántúl gyilkosfürkész faunájának alapvetése (Hymenoptera, Braconidae), III.

A DÉL-DUNÁNTÚL GYILKOSFÜRKÉSZ FAUNÁJA III. 35 A M. fuscicomis-t a következő tulajdonságokjellemzik: a sugárér eléri a szárny külső végét, az 1. hátlemez oldala mérsékelten terpeszt hátrafelé valamint kissé hosszabb a hátulsó szélességénél, a csáp ízeinek a száma 24—26, a test színe sárga ill. pirosas sárga kevés feketés foltozással, a lábak élénk sárgák. Magyarországon csak két lelőhelyről (Simontornya, Zamárdi) ismeretes, tehát ritka faj. Az eredetileg holarktikus fajt az ember hurcolta szét olyannyira, hogy a mi korunkra kozmopolitává vált. Pareucorystes Tobias, 1961 Pareucorystes varinervis Tobias, 1961 (=Hecabolus depressus Fischer, 1966) — VI

2

: 1 9 : Simontornya. 1 9 : Zákány. VI—VII. — Magyarországon összesen 4 lelőhelyről került elő (1^: Budapest, Hűvösvölgy; V

3

: Szakonyfalu; VI

2

: Simontornya, Zákány). Hazánkon kívül a Szovjetunióból, Dél-Franciaországból (Avignon) és Észak-Olaszországból került elő. Nagyon jellemzi a fajt és egyben a genuszt is, hogy oldalnézetben a test lapított. A Pareucorystes Tobias és a Polystenus Förster (=Eucorystoides Ashmed) nemekre egyaránt jellemző a test hát-hasi lapítottsága, köztük a különbség az alábbi bélyegekben jelentkezik: (1) a sugárér a szárnyjegy tövi feléből (Pareucorystes) ill. külső feléből (Polystenus) ered; (2) a 2. hátlemez harántos és nincs V-alakú benyomata (Pareucorystes) ill. négyzetes és van V-alakú benyomata (Polystenus). Polystenus Förster, 1862 Polystenus rugosus Förster, 1862 (=Corystes aciculatus Reinhard, 1865; =Hecabolus hungaricus Szépligeti, 1900) - VIj: 2 9 + lcf: Pécs, Melegmányivölgy (Mecsek-hegység), ex Agrilus angustulus Illiger 1984 V 3, a gazdaállatot tápnövényével (rami Carpinus betulus) együtt gyűjtötte 1984 IV 23-án Somorjai. Ecphylus Förster, 1862 Ecphylus silesiacus (Ratzeburg, 1848) — VLj 2 9^ Pécs, Melegmányi-völgy (Mecsek-hegység), 1 $ : ex Platypus cylindrus Fabricius 1984. VI. 22. és 1 $ : ex Scolytus intricatus Ratzeburg 1984. VI. 22. a két gazdaállatot tápnövényével (rami Quercus sp. ill. rami Carpinus betulus) együtt gyűjtötte Somorjai. Spathius Nees, 1818 Spathius curvicaudis Ratzeburg, 1844—VI

X

: 1 9 • Somogyaszaló, Deseda, VIII. — A jelzett lelőhelyen kívül Magyarországon még csak Budapestről (Hűvösvölgy) ismerjük. Rendkívül hasonlít a S. brevicaudis Ratzeburg fajhoz, szerintem aminek alapján a két alakot elkülönítik, éppen csak megüti a faji kritériumot. Nincs kizárva, hogy a két alak egyetlen faj két ökoformája. SpathiuserythrocephalusWesmael, 1838 — \1

г

: 3 $: Pécs, Melegmányi-völgy (Mecsek-hegység). — VL>: 2 9 • Darány, ősborókás. — IV és VI. — A hazai Spathius fajok közül kitűnik azzal a tulajdonságával, hogy potrohnyele viszonylag vastag, azaz felülnézetben a nyél hátulsó szélessége csak 1,6— 1,7-szer nagyobb a tövi szélességénél. A csápízek száma 28—32. A test színe rozsda barna, a varratok mentén a tor gyakran fekete füstös, olyankor a tor ill. potrohnyél sárga foltos. A szárny foltosán barna füstös. Spathius exarator (Linné, 1758) — VI

2

: 3 9 + 1 cfSimontornya. 1 9 : Zalalövő, Irsapuszta. VI—VIII. Spathius rubidus (Rossi, 1794) — VLj 1 9: Pécs, Misina. — VI

2

: 1 9 : Lasztonya, Borshely. — V—VI. Rogadin ae Aleiodes Wesmael, 1838 Aleoides bicolor (Spinola, 1808) — VI

X

: 1 cf: Nagyharsány, Szársomlyó. — VI

2

: 1 9 : Nova. 2 9 •' Simontornya. 1 9 + 1 d": Zalavár, Diás. 1 cf : Zalavár, Vörs. - V-IX. Aleiodes (Aleiodes) circumscriptus (Nees, 1834) — Vl

x

: 1 çf: Abaliget, Szuadó-völgy (Mecsek-hegység). 1 9: Hosszúhetény. — VI

2

: 1 $+2 cf: Fácánkert. 4 9 : Simontornya. — V és X. Aleiodes (Neorhogas) cruentus (Nees, 1834) — VI

2

: 1 9 '• Fonyód. — Összesen 7 hazai lelőhelyét ismerjük, melyek a Pannonicumba (4) és a Matricumba (2) esnek a praeillyricumi Fonyódon kívül. Aleiodes (Neorhogas) dissector (Nees, 1834) — \l

x

: 1 9 : Mánfa, Melegmányi-völgy (Mecsek-hegység). — VI

2

: 1 cf : Simontornya. - VI és VIII. Aleiodes (Neorhogas) ductor (Thunberg, 1822) — VI

2

: 2 9: Fonyód, 1 9: Szekszárd. 19 + 1 cf: Simontornya. 1 9 : Vörs. IV-VI és VIII. Aleiodes (Neorhogas) fortipes (Reinhard, 1863) (=freyi Hellén, 1927) - VI

X

: 1 cf : Pécs, Misina déli lejtője. V. — Szórványos lelőhelyeit közölték Franciaországból, Jugoszláviából és Finnországból. Hazánkban 7 helyen került elő, nálunk viszonylag gyakori. Aleiodes (Aleiodes) gastritor (Thunberg, 1822) — VI

2

: 1 9 : Fácánkert. 4 9 : Simontornya. 1 9 ' Zákány. IX és XI. Aleiodes (Neorhogas) miniatus (Herrich-Schäffer, 1838) (=bicoloratusBoheman, 1853;formosus Giraud, 1857) - VI

2

: 1 9: Zalavár, Diás, VII. - Elterjedési képe és ökológiai igénye alapján megállapítható, hogy a Palearktikum sztyepp és erdős-sztyepp növényzeti övezetének a lakója. Magyarországon a Nagyalföldön (Ii Eupannonicum) gyakori, máshol szórványos. Aleiodes (Aleiodes) nigricomis Wesmael, 1838 — VI

X

: 9: Hosszúhetény. - VI

2

: 1 cf: Sellye: 1 9: Somogyaszaló, Deseda. — V és VIII. Aleiodes (Aleiodes) nocturnus (Telenga, 1941) — VI

2

: 1 cf : Balaújhely, ex Cerura vinula L. 1939

IX. 5, nevelte Molnár F. — A Szovjetunió és Mongólia sztyeppöveze-