Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 30-31 (1985-1986) (Pécs, 1987)
Művészettörténet - Zombori Lajos: Csontváry rejtett állatképei
CSONTVARY REJTETT ALLATKEPEI ZOMBORI LAJOS hHiszen nem az a nehéz, hogy a szép dolgokat megcsodáljuk, anem azt érjük el nehezen és keservesen, hogy pontosan értsük meg azokat a dolgokat, amiket megcsodáltunk.'''' Basilius Magnus Csontváry látványhű állatábrázolásainak feldolgozását készítve 1 gyakran elidőztem egyes festményeinél, amelyeken olyan állatalakok voltak láthatók, amiknek azonosításában a tudományos felkészültség mitsem segített. A rejtett állatképek felfedezésében nagy segítségemre voltak általános iskolás fiaim, akik többször hívták fel a figyelmemet egy-egy érdekes alakzatra, amely kőtörmelékből, dombvonulatból, vagy éppen bozótból rajzolódott ki. És ahogy az állatokra emlékeztető alakok száma gyarapodott, úgy érlelődött bennem az a gondolat, hogy a korábban közölt Csontváry-állatok jegyzéke nem lenne teljes ezek felsorolása nélkül. Távol álljon tőlem annak a kérdésnek a feszegetése, hogy Csontváry ezeket a képeket vajon tudatosan rejtette-e bele festményeibe vagy sem, hiszen ennek a kérdésnek a megválaszolása itt egyáltalán nem döntő jelentőségű. Az viszont kétségtelen, hogy ezek az élményszerű felismerésen alapuló állatképek valóban ott vannak a festményeken, rajzokon. Természetesen más kérdés az, hogy egy ilyen vagy olyan alakzat látványa az egyes szemlélőben milyen gondolattársítást vált ki, más szóval, könnyen elképzelhető, hogy az állatalakok magyarázata véleménykülönbségekhez vezet. És ez szinte magától értetődő, hiszen gondoljuk csak meg, a nagyvárosokban élő emberek többségének vajmi kevés lehetősége van arra, hogy élő állatot lásson, leszámítva azt a néhány tucat fajt, amiket esetleg kedvtelésből tart, vagy egy-egy állatkerti sétája során lát. így érthető, hogy gondolattársításait is csak az általa a valóságból vagy képről ismert állatok köréből vett alapélményre építheti. Mivel azonban az átlagember állatismerete, valljuk be őszintén, eléggé szegényes, így választási lehetősége is értelemszerűen meglehetősen korlátozott. Kétségtelen, hogy a vidéki emberek esetében a helyzet sokkal kedvezőbb. Mindezek ellenére azonban meggyőződésem, hogy az esetleges véleménybeli eltérések között nem lehet nagyságrendbeli különbség. Gondolok itt arra, hogy még a városlakó ember is könnyen megkülönbözteti a hollót a bagolytól, és természetesen semmi körülmények között sem keveri össze a madarat az emlősállattal vagy a hüllővel. Az alábbi jegyzék az állatok nevét minden esetben a legvalószínűbb közfőnévvel sorolja fel. Ezt az elvet következetesen alkalmaztam, így arra az esetre is érvényes, ha a faj rokontalan lévén az adott név csak egyetlen állatfajt képvisel. Tehát ha ló megnevezés kerül a jegyzékbe, az azt jelenti, hogy az állatkép a lószerüséget közlíti meg leginkább és semmi körülmények között sem azt, hogy azonos lenne a háziló (Equus caballus) fogalmával. Hiszen ezeket a tudományos meghatározásokat a korábbi feldolgozásom közölte már, és éppen ebben tér el a két ló meghatározása egymástól. Ugyanis a lószerűség bizonyos általános, a lóéhoz hasonló, arra emlékeztető jellemvonásokat takar (pl. négylábú, páratlan ujjú patás, teherhordásra alkalmas állat), ami azonban még ötvöződhet más minőségekkel is. A háziló viszont magába foglalja a ló minden valós és elvont tulajdonságát, de nem bővíthető tetszésszerinti más minőséggel. Bár közfőnévi értelemben használom az állatneveket, mégis úgy érzem, célszerű megadni a feltételezett állatnév latin nyelvű tudományos megfelelőjét is másirányú azonosítás végett. A könnyebb felismerést szem előtt tartva a festményekből és rajzokból kiemelt 50 egyszerű vonalrajz segít tájékozódni a tárgyalt állatok közt. Néhány esetben azonban nem tartottam szükségesnek rajzot adni, mivel a leírás alapján a sugallt állatok egyértelműen azonosíthatók. A korábban megjelent feldolgozásomhoz hasonlóan a festményeket Németh Lajos 2 nagymonográfiájának sorrendjében tárgyalom. Az állatok magyar és zárójelben a latin neveit külön bekezdésben sorolom fel. Ezt követi a festményből vagy rajzból kiemelt állatra emlékeztető részletrajzok elhelyezkedésének rövid leírása, majd zárójelben az árnyrajzra történő visszautalás. Amennyiben egy alakzat az első helyen felsorolt állaton túlmenően további gondolatkapcsolást is kivált, az erre utaló megjegyzéseimet szögletes zárójelbe teszem. A festmények és rajzok jegyzéke után a betűrendbe szedett magyar állatnevek mellett hivatkozom a latin nevekre és a képek sorszámaira. Végül egy latin névjegyzék visszautalva a magyar nevekre zárja a feldolgozást. A rövidítések használatakor Németh Lajos jegyzékéhez igazodom, vagyis ism. h. = ismeretlen helyen, j. n.= 1 Zombori Lajos: Csontváry állatábrázolásai. Janus Pannonius Múzeum Évkönyve, 1981, 26: 205-216. 1. 2 Németh Lajos: Csontváry Kosztka Tivadar. Corvina Kiadó, Budapest, 1971. II. kiadás. A Janus Pannonius Múzeum Évköny v e 30-31 (1985—86): 347—357. Pécs, Hungária, 1987.
