Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 30-31 (1985-1986) (Pécs, 1987)

Néprajztudomány - Zentai János: A születés, a házasság és a halál népszokásai Rádfalván

336 ZENTAI JÁNOS Néma játék. Tettetett néma ül a szoba közepén, enni kér. Persze beszélni nem tud, így csak mutogat, dadog, hogy megértesse magát. Dől a vendégsereg nevettében a mókás mozdulatokon, makogáson, nyekegésen. Végre megértik, mit akar, és enni hoznak neki egy tányérban. Villára szúrja a húst, de közben is még magyarázna valamit, mutogat, s mire szájához érne a villa, a hús már nincs rajta, valami szemfüles vendég lelopta. Következik a másik falat, mókázás közben igyekeznek azt is lecsenni a villáról, de ha nem elég ügyes a tolvaj, bizony a néma hatalmasat üt kezére a villanyéllel. Rókázás. Elmegy a gazda rókavadászni. Fogja a botját. A bot az egyik vendég. Tarisznya is kell, az a másik vendég. Puska, az megint egy vendég. És így összeszedve minden szükségeset, megy vadászatra. Meglátja a rókát, előkapja a puskát, (a megfelelő vendéget). Lő. Nem találja el a rókát, mérgében odacsapja a puskát (a vendéget). Tarisznyáját is egy fához csapja. És így üti-dobja vadászkészségeit. A játéknak nincs kötött szabálya, a játékvezető leleményessége rögtönzi a fordulatokat. Cél, hogy minél mulattatóbb legyen.

8 Fehér ló bevezetése. Egyszer csak nyílik az ajtó, gazda vezeti lovát kötőfékszáron. De milyen a ló? Elől egy ember, utána a másik lehajolva megy belefogózva az elülső derekába. Fehér lepedővel vannak letakarva. Az első ember egy botot tart maga előtt, azon egy cserépfazekat, ez alkotja a fejet. A hátsó ember egyik kezében söprűt dug ki hátul a lepedő alól. Ez az állat farka, amivel igyekszik a közelálló kíváncsiskodókat meglegyezni. A gazda fel akar ülni a lóra, de az rúg, kapálódzik, nem enged. Ha sikerülne is felülni rá, az ledobja. Végre megdühösödik a gazda, és botjával nagyot üt a makrancoskodó paripája fejére. A cserép nagy huppanással törik darabokra, a ló kimúlik. Most már sajnálja a gazda, de hát a baj megtörtént, szépen elbúcsúztatja a lovat : "Megszomorodott halotti gyülekezet ! Búcsúszavaim megtalálhatók Gunár próféta 5-ik versében a következőképpen : Itt pihegdél búsultában egy szürke ló magában, méltó panaszát meghagyta ezekben a versekben, minek előtte tétetik hű teste az ebekbe. Ifjúságom, szép állásom még virágzott, házamban kedves voltam míg, csikófog volt a számban, kaptak rajtam, adtak-vettek, hol pedig elárvereztek. Adatközlő: Bonyár Józsefné, Gáber Zsófia, született 1870-ben Rádfalván. Elmondta Kata József, 1877-ben Rádfalván született kis-középparaszt. Hol kocsiba, hol hintóba lónak lenni ítéltek, katonák alá is szántak, de bajt csak az okozott, hogy az anyám engem kancalónak csíkozott. így jutottam egy embernek egy vásárban a kezére, aki többet nem bocsátott áruba, sem cserébe. Hanem maga akasztotta utánam a taligát, minden áldott nap kiszabta rám az igát. Rossz volt gazdám, panaszolta számtól az abrakot, minél nagyobb terőt húztam, annál többet rám rakott. Pedig én kerestem a kenyeret, a pénzt az erszényébe, jóságomért még köszöntem, ha megitatott délben. Este kivert a mezőre a libaszaros fűbe, reggel hajtott szántani vagy nyomtatni. De most már, hogy megöregedtem, fel sem kelek, valamíg csak fel nem vesznek. Sok emberek felemelvén, kezük között ingottam, hallásukra betegségemben még nagyot is f. .gottam. Mire mindjárt ily jó áldást mondottak ám fejemre, hogy az a kis pipafüst is váljék egészségemre. Most már megöregedtem, nem bír inam, lábaim kezdenek botorkázni, hurokkal a gerendába föl is köttek hintázni. Szegény életben maradt pajtásom elibém ragasztották, majd kicsiben a nyakam hogy ki nem szakasztották. így vonszoltak a temetőkertbe a fagyon, a fejszével itt ütöttek agyon. Két napig, amíg a kutyák meg nem ettek, egymás között örömben vagy bánatban összevesztek. Amen". Ha ott volt tisztölendő uram, az ő kedvéért is énekeltek a XIII. zsoltár dallamára: Kedves tisztelendő uram, elveszett nyolc maglúdam. Arra kérem kigyelmedet, publikálja ki őket. Kettő köztük búbos vót, Három nyírott farkú vót, Kettő két szömire vak vót, egy meg mindig kóborgó vót.

9