Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 30-31 (1985-1986) (Pécs, 1987)

Néprajztudomány - Zentai János: A születés, a házasság és a halál népszokásai Rádfalván

330 ZENTAI JÁNOS üveget egy kisebb színes szőttesbe fogva kézben vitte a keresztanya, büszkén, ünnepélyesen lépkedve a gyerekágyas házhoz. Természetesen világos nappal, hogy minél többen láthassák. Az első paszitba vitt borból pár cseppet hagymahéjba öntöttek, s abból a csecsemő szájába. „Igya meg a szentöm, szép piros lesz tőle!" Keresztelő: Ha beteg a kisbaba, minél előbb elvitték keresztelni. Ha nagyon sürgős volt, közeli halál lehetősége fenyegetett, minden pompát mellőzve, egy keresztanyával is elvitték; föltétlenül papnak, templomban kellett keresztelnie. „Nehogy körösztületlenül hajjon meg!" — ez esetben ugyanis nem harangozhattak volna rá. Rendes keresztelő a születés után általában egy hétre történt. A körösztanyák száma 6—8, de lehet akár 12 is. Keresztanyák rendszerint azok lesznek, akik ősi soron komaságban vannak a családdal. De mindig csak az egyik szülő családja a kiindulópont a komaság megválasztásánál, éspedig az a szülő, amelyik családjába a másik szülőt a házasság következtében befogadták. A házasság folytán családtaggá vált másik szülő (mindegy akár az apa, akár az anya) családja figyelmen kívül marad. Koma lehetett még a szülők házasság előtti legkedvesebb legény- illetve leánypajtása. Atyafi nem szokott koma lenni, „az úgyis rokon". Az ősi soron komaság minden körülmények között figyelembe veendő. Már nagyon nagy dolognak kellett közbejönni, ha komatagadás következett be. A mellőzöttek ezt halálos sértésnek vették, egy életre szóló harag lett belőle. Szülés után azok a komaasszonyok, akik biztosak voltak — az ő gyermeküknek az új anya már előzőleg keresztanyja volt — keresztelő előtt is vittek paszitot. A többi komát, új komát a bába hívta meg a keresztelőre. Az apa, vagy napamasszony elment a bábához megmondani, mikor legyen a keresztelő. A bába először elment a paphoz bejelenteni a szülők keresztelési szándékát, és megbeszélni az időpontot. Azután ment a „komaasszonyokat hivogani". Minden meghívott komaasszonytól egy bögre (egy- másfél liter) borsót (babot) kapott, vagy 3—4 tojást. Hívogatni leginkább szerdán, csütörtökön szoktak, kedden, pénteken sohasem. A keresztelő szombaton reggel volt. A bóbagyángyi készítette elő az egész szertartást. A keresztelőnap reggelén az egyik keresztanya házánál gyülekeztek a keresztanyák, s együtt mentek a keresztelő házhoz. Mire odaértek, már terített asztal várta őket kaláccsal és pálinkával. A keresztelő a reggeli istentisztelet, a könyörgés után történt. A második harangszó után indultak el hazulról. Mikor a pap a templomban az imádság után elmondta az áment, a bába és a keresztanyák bevonultak a templomba. Mielőtt hazulról elindultak, a bába az egyik keresztanya kezébe adta a gyereket. Ha a keresztelendő lány volt, akkor felváltva vitte az összes keresztanya, „hogy sok kérője legyen". Úgy váltották egymást, hogy az legyen az utolsó vivő, aki majd a keresztvíz alá tartja, s ez csak a templomajtóban vette át. Ha fiúgyerek volt, csak egy keresztanya vitte, ne kelljen majd sok lányt megkéretnie, „Az esőneé megakaggyon". Ha lány volt a keresztanyák között, ő tartotta a gyereket a keresztvíz alá. Állapotos asszony nem tarthatta, mert akkor a gyerek néma lesz, tisztulásban levő sem, mert akkor meg ótvaros lesz. Keresztelő után bementek a lelkészi hivatalba, az anyakönyvezés végett. Minden keresztanya 20 krajcárt adott a papnak, ez volt a komagaras. Hazafelé menet a leányt ismét felváltva, a fiút csak egy keresztanya vitte. Ezalatt az anyának otthon különböző foglalkozást kellett folytatnia. Fiú esetében fúr-farag, hogy ügyes legyen. Ha kislány a kegyösöm, tükörbe nézett, mosakodott, fésülködött, csinosította magát, hogy a kislány szép legyen ; főzött, varrt, hogy ügyes legyen ; mosogatott, takarított — „tisztogataózott" —, hogy jó gazdaasszony váljék belőle. Amikor a templomból hazaértek, a bába a küszöbre állt és háromszor kérdezte: „Mit hozol?". Az a keresztanya, aki hozta, mindannyiszor azt felelte : „Báránykát.' A bába a harmadik válasz után: „Bárány lögyön a neve!" (Hogy olyan jó gyerek legyen, mint a bárány.) Csak ez után mentek be a házba. Itt az apa várta őket. A földre tett gyermeket jó magasra emelte: „Ekkorára nőjjön!", ha leány volt, csak kevésbé magasra. Leány esetében azt a selyem kendőt, mellyel a keresztelőre vitelkor be volt takarva, ráterítették a tükörre, hogy szép legyön a kegyösöm, kevély. A kendő addig a tükrön marad, amíg a keresztanyák kis időre az asztal mellé ülve, pár falat kalácsot, kevés bort fogyasztva el nem távoznak. Távozás előtt a bába meghívja vacsorára, komabálba a keresztanyákat. Általában a bába intézkedik itt mindenben. Az esti komabálra azután a bába újból személyesen hív meg minden komaasszonyt. Ha a keresztapák is hivatalosak voltak, akkor páros komabál volt. Ez ritkán fordult elő, csak ha valaki nagyon ki akart tenni magáért. Ha komaságra legényt hívtak meg, akkor a keresztelőre — minthogy azon csak a keresztanyák vettek részt — helyette vagy az anyja, vagy ha volt nővére, az ment el. De ez utóbbiak a komabálon, hacsak „páros" nem volt, nem vettek részt. Ha a kicsi vagy az anya beteges volt, akkor a komabált elhalasztották, de ez akkor is előfordulhatott, ha esetleg a háznál fogytán volt a bor, avagy nagy munkaidő volt. A születés után akár egy félévig is, legalább is szüret utánra. De el nem maradhatott, akárhányadik gyerek volt, bármilyen szegények voltak is a szülők. A komabálon külön ültek az asztal egyik felén, a főhelyen a komaasszonyok, külön a résztvevő atyafiak (rokonok). Kaláccsal, borral terített asztal fogadta a vendégeket. Mire minden vendég megérkezett, elkészült a vacsora is, megterítettek. Minden vendég díszesen szőtt kendőt kap, s ezt ölébe teríti, szennyeződéstől megvédeni selyem kötényét, kebelét (felső bő szoknya). Étrend: tyúk- vagy marhahúsleves. Főtthús, paradicsom- vagy hagymamártással. Szármánt (töltöttkáposzta). Pörkölt hús, sűrű lencsével (lencsefőzelék,