Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 30-31 (1985-1986) (Pécs, 1987)
Régészet - Burger, Sz. Alice: The Roman Villa and Mausoleum at Kővágószőlős, near Pécs (Sopianae), Excavations 1977–1982
228 ALICE SZ. BURGER sa eltérő (Fig. 178). A n arthex falait geometrikus díszítés borította (téglalapokban elhelyezett, élére állított rombuszokban kettős körben tömör vörös korongok, a téglalapok és rombuszok közötti sarkokban kis kacsos indadíszekkel), míg a sírkamrában a rózsaszínű háttér dominál, amelyet hosszú, keskeny mezőkre tagoltak. A 18 cm széles függőleges fekete osztósávokban világoskék színű, domború technikával festett virágokat, bemélyített függőleges osztóvonalat és ezekre felfűzött ugyancsak bemélyített szabályos köröket találtunk. Az egyes mezőkben álló alakokat ábrázoltak fehér lepelben, sarus lépőlábakkal (Figs. 160-161, 162-164). A sírkamra északi falán a figurális töredékeken kívül megmaradt még egy kis zöld levélfüzér maradványa és egy balra néző kis madár (galamb?) alakja, továbbáa fal közepén kis fülke is ä A narthex és a sírkamra falait borító eltérő stílusú falfestmények mindkét helyiségben egységesen körbefutó, sárga-fekete-vörös hullámzó ecsetvonásokból kialakított 20 cm magas zárómotívummal, egyazon időben készültek (Fig. 178). A felső kis kápolna északi főapszisát 5, bejárata melletti 1 — 1 oldalapszisát 1 — 1, míg a főhajó oldalait 1 — 1 külső támpillérrel építették. Az eddigi szakirodalom szerint is egyedi alaprajzú épület valamint az egyidejűleg megépített alsó festett sírkamra 80—100 cm közötti vastagságú falakkal épült, „opus spicatum" technikával. A felső kápolna északi apszisában a későbbi pusztítások miatt sem az oltár (mensa) sem a cancelli helyét nem tudtuk rögzíteni, azonban Hajnóczi Gy. rekonstrukciója (1987.) alapján mindezek egykori megléte bizonyosra vehető. Egyik apszisban sem találtunk temetkezés nyomát. Mauzóleumunk eredeti rendeltetése szerint itt olyan temetkezőhelyet találtunk, amelynek felső szintjén állandó egyházi tevékenység folyt, egy itt élő kis keresztény közösség igényeit kielégítendő. Az itt talált 6 db érem közül a legkorábbi (szórvány) még a 3. században funkcionáló villagazdasággal áll kapcsolatban. A mauzóleum építését Constantius II. érméből következtetjük az A. D. 352—54 évekre (No 126). Az itt talált legkésőbbi érem: Valens AE 3 pénze (No 129, A.D. 364-367, AQU). Az alsó sírkamrához vezető folyosón talált kerámiamaradványok és állatcsontok olyan tüzelőteret mutatnak, amely egy későbbi népesség betelepedését, ill. a falak közé történő meghúzódását támasztják alá. Sopianae nagy ókeresztény temetőjének sírkamráiban ezt több helyütt kimutatta a legújabb kutatás. Sopianae nagy ókeresztény temetőjében talált sírkamrák, az 1975-ben feltárt mauzóleum érdekes módon nem nyújtottak olyan szoros kapcsolatokra utaló adatokat, mint amilyenek jogosan feltételezhetők voltak. Ennek oka valószínű abban kereshető, hogy ezek az épületek, falfestmények a legújabb kutatások szerint épületünknél jóval későbbi időre helyezhetők, a 4. sz. utolsó negyedére, míg a kővágószőlősi ókeresztény mauzóleumot a Julianus-kori rövid „pogány" ideológia (A. D. 360—363) zűrzavaros éveit megelőző évekre helyeztük. Feldolgozásom során kísérletet tettem az egykor itt eltemetett magasrangú egyházi személy kilétének azonosítására is. A sopianaei püspökség kérdése régóta nyitott, megléte azonban biztosra vehető. Nincs kizárva, hogy a 359—370 évek között itt működött Paulus (ariánus) püspök tevékenységének itt volt egyik színhelye. A 4. századi villagazdaság tartózkodási helye is lehetett. A mauzóleum állagmegóvási munkái ugyancsak prof. Hajnóczi Gyula tervei és irányítása mellett 1985 nyarán kezdődtek meg. Ezek a munkák áthúzódnak 1986-1987 nyarára. Zámbó József osztályvezető főmérnöknek (MÉV) és munkatársainak köszönhetően valósulnak meg azok az egyedi megoldások, amelyek épületünket a villával együtt Baranya megye első szabadtéri romterületévé varázsolják. Feltárásaim régészeti és numizmatikai leletei a pécsi Janus Pannonius Múzeum Régészeti Osztályán, az archaeozoologiai mellékletek a Magyar Nemzeti Múzeum Állatcsont Gyűjteményében nyertek elhelyezést. Köszönettel elsősorban Toka Jenőnek, a MÉV vezérigazgatójának tartozom. Ő teremtette meg az éveken át folyó régészeti, feltáró- és konzerváló munkák valamenynyi feltételét. Az Ő tudományszerető, nagyvonalú és előrelátó támogatása nélkül ez a páratlan műemlékegyüttes elpusztult volna. Hosszú évek munkáit tükröző tanulmányunkat őszinte köszönettel Toka Jenő vezérigazgatónak ajánlom. Továbbá köszönettel tartozom mindazoknak, akik a szerteágazó munkákat segítették, így: — A MÉV részéről Zámbó József osztályvezető főmérnöknek, Barcs Lászlónak (MÉV Központi Bányamérési Osztály), Stadler Ferenc és Csikós Lászlónak (Kiskút-I. Üzem), valamint Szakonyi Imrének. — A Janus Pannonius Múzeum vezetőségének, Ecsedy Istvánnak, Uherkovich Ákosnak és Nádor Katalinnak (tárgyfotók). — a Magyar Nemzeti Múzeum vezetőségének, Báthy Géza főrestaurátornak, Bogdándy Liának (rajzokért). — Az Országos Műemléki Felügyelőség munkatársainak a falfestmények restaurálási és konzerválási munkáiért. Itt köszönöm meg Gabler Dénesnek a lektorálás, továbbá Szendrey Tibornak az angol fordítás lelkiismeretes munkáit. Mindannyian, akik fenti munkákban részt vettünk, bízunk abban, hogy a Pécstől 12 km-re feltárt és megóvott római kori maradványok helyszíni bemutatása is idővel megoldható lesz, és Baranya megye első római kori — majdani — szabadtéri bemutatóhelye (a szükséges feltételek biztosítása után) mind több bel- és külföldi turistát, tudományos kutatót fog vonzani.