Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 30-31 (1985-1986) (Pécs, 1987)

Történettudományok - Nádor Tamás: Pécs a rádióban. Dokumentumgyűjtemény a Magyar Rádióban elhangzott pécsi vonatkozású műsorokról, 1929–1953

PÉCS A RÁDIÓBAN 305 19.00 órai kezdettel az „Éjféli dal" című revüoperettet közvetítette a Pécsi Nemzeti Színházból.

63 Ezután egy időre elnémult a rádió. A felszabadulás után 1945. október 18-án helyezték üzembe a viszonylag legkevésbé megrongálódott vidéki középhullámú reléadót, a pécsit.

64 Kevesen tudják ma már, hogy a felszabadulás utáni nagy lendületben szóba került az önálló pécsi műsoradás gondolata. Az 1946-ban megrendezett pécsi kultúrnapokkal kapcsolatban a Független Néplap megállapította, hogy a változatos programot bizonyára érdeklődéssel hallgatná az egész ország lakossága. A XX. század technikai vívmányai lehetővé teszik, hogy a pécsi eseményekről egyidejűleg országszerte, sőt az ország határain túl élők is értesüljenek. Ennek legegyszerűbb módja és eszköze a rádió. Egy újabb cikk

65 felvetette a kérdést: „Lesz-e Pécsett önálló műsoradó?" Idézet a cikkből: „Nem új ez a gondolat. Pécsnek mindig szív ügye volt önálló rádió-stúdiót kapni. A vidéki városok közül jelenleg Pécsnek van a legtöbb jogalapja ezen terv megvalósulásához, hiszen Pécs Dunántúl kulturális középpontja. Az egyetem, a tudományos kutatóintézet, a zenekonzervatórium, a Batsányi Irodalmi Társaság révén rendkívül fejlett Pécs művészi és kulturális élete... E terv megvalósítására a tél folyamán bizottság alakult a város kulturális életének irányítói bevonásával. A kérdést tárgyalta a városi tanács is, s teljes mértékben magáévá tette azt. Nem zárkózott el az anyagi hozzájárulástól sem, s ennek igazolására vállalta a stúdió helyiségének rendelkezésre bocsátását... Elkészültek a műszaki rajzok és egy háromhavi részletes műsorterv, amely napi 4 órás műsoridőt állapított meg..." A cikk a továbbiak során azt a javaslatot terjesztette elő, hogy az egyik országos nagyadó műsorát osszák meg a vidéki városokban felállítandó stúdiók között, ahogy az a külföldi államokban oly jól megvalósult. E nagyobbszabású terv megvalósításáig is teljesen kielégítené az igényeket ha a jelenlegi közvetítőállomás a nap bizonyos óráiban pécsi műsort sugározna. fi3 Éjféli dal. Koltay Sándor revüoperettje. Szövegét és a revüképéket Solt Rezső és Horváth Tivadar írta. A verseket Rákosi János szerezte. A pécsi előadást Székely György dr. rendezte, vezényelt Koltay Sándor. — „Koltay Sándor zeneszerző Éjféli dal című operettjét közvetíti ma Pécsről a Rádió." Rádió Újság XXI. évf. 4. sz., belső címlapján fényképekkel. — A Rádió Újság XXI. évf. 6. számában „a 13. sz. fejhallgató" írt kritikát: „Este elvitt a mikrofon a Pécsi Nemzeti Színházba, ahol Koltay Sándor revüoperettje került színre... A jelenetek igyekeznek a mai ízlésnek megfelelni... Kár, hogy a jelenetek nem olyan érdekesek, hogy le tudnák kötni (nem a néző, hanem) a rádióhallgató érdeklődését. A zene a jazz hangján, minden eszköznek és lehetőségnek színdús felhasználásával, jórészt lármásan és így fárasztóan viharzik le... És mert manapság minden kis kapuban, csakúgy, mint a nagyban, egy-két latyi nyílik, Csonka Endre is ahelyett, hogy a maga egyéniségét próbálná megtalálni és kifejleszteni, úgy latyizott, hogy hamarosan untam már hallgatni. Márfi Vera és Nagy Anna elég jól énekelt, Bicskei Károly is jó igyekezettel alakította szerepét... A kis szerepek alakítóit mozgalmasan kavarta egybe a rendező: Székely György dr." 6d Lévai Béla: A rádió és a televízió krónikája 1942— 1978. Tömegkommunikációs Kutatóközpont. Bp. 1980. 20. p. 65 Független Néplap, 1946. máj. 19-i száma. Ebben a formában valósult meg a vidéki stúdiók önálló műsoradása. A pécsi stúdió 1953. január 12-én sugározta az első önálló műsort. Ez új fejezetet nyitott Pécs és a rádiózás történetében. Összefoglalás Magyarországon 1925. december 1-én indult meg a műsorszóró rádiózás. Az 1928. ápr. 29-én üzembehelyezett 20 kW-os Lakihegyi nagyadó az ország túlnyomó részében lehetővé tette a detektoros készülékekkel való vételt. Ez megkétszerezte a rádióelőfizetők számát. Ekkor már a vidéki hallgatók kerültek többségbe. Tovább növelte a vidéki rádiózás lehetőségeit az 1933. májusában felavatott pécsi (illetve ezt követően több más) reléállomás. A vidéki hallgatók számának emelkedése arra késztette a Rádió akkori igazgatóságát, hogy a sugárzott műsorban arányosan helyet kapjon a vidék élete is. E tanulmány arra igyekszik fényt deríteni — korabeli dokumentumok felkutatásával, felhasználásával és értékelésével — , hogy a műsorszórás hőskorától kezdve — figyelemmel az igényekre és technikai lehetőségekre —, miképp vált a rádió valóban az egész ország rádiójává. Közelebbről: miképp tükröződik az ország egyik jellegzetes tája, Pécs és Baranya kulturális, társadalmi, gazdasági élete a rádióműsorban, kik és mivel szerepelnek a mikrofon előtt, képviselve Pécset. Vizsgálódásunk a rádiózás kezdetétől az önálló műsort sugárzó pécsi stúdió létesítéséig, 1953-ig terjed. Kutatásaink során arra a megállapításra jutottunk, hogy a Pécsett — vagy pécsiek közreműködésével — közvetített műsorok voltaképpen e város sajátos társadalmi és kulturális adottságainak lehetőségei és korlátai között ugyanazokat a tendenciákat tükrözték, mint amelyek a két világháború között a Magyar Rádió műsorpolitikáját meghatározták. Pécs — mint fejlődő ipara ellenére is — tipikusan polgárváros, közműveltségét tekintve megelégedett olyan rádióműsorokkal, amelyekről úgy gondolták, hivatottak a város kulturális, társadalmi életét az ország elé tárni. Úgy is fogalmazhatunk: e műsorokon keresztül olyannak igyekezett magát mutatni, amilyennek látszani szeretett volna. Ehhez járult a rádióhallgatók struktúrájában e vidéken is tapasztalható beszűkülés: a rádió lényegében nem tudott túllépni a középrétegek, a társadalom döntő hányadát kitevő dolgozó osztályok felé. A szélesebb néptömegek érdeklődését, igényét olyan „mű-népies" közvetítésekkel próbálták kielégíteni, mint egy spontánnak semmiképp sem mondható, megrendezett szüreti-mulatság, vagy a csaknem botrányba fulladt Tettyei népünnepély. Az ú.n. helyszíni közvetítések, riportok — gyakran előre megírt párbeszédeikkel — rendkívül merevek, mesterkéltek voltak, legtöbb esetben nélkülözték a valóságos élet lüktető erejét. A Rádió „Pécsi Nap"-jának sajtókritikusa kifogásolta is a sok előadást, és hiányolta a „friss, eleven riportot az utcákról, egy gyár munkásainak életéről." A dolgozók nagyon is valós problémáiról, a munkanélküliségről, a bányászokat sztrájkra kényszerítő