Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 29 (1984) (Pécs, 1985)
Művészettörténet - Sonkoly Károly: A pécsi székesegyház Bartalis Mihály készítette első apostolszobrai
A PÉCSI SZÉKESEGYHÁZ BARTALITS MIHÁLY KÉSZÍTETTE ELSŐ APOSTOLSZOBRAI SONKOLY KÁROLY I. 1984-ben lett 130 éves a pécsi székesegyház Bartalits Mihály helybéli mester faragta - első apostolsorozata, amelyet azóta már két másik (Kis György és Antal Károly művei) is követett. A 12 szobor - több éves munkával - 1854 májusára készült el, s még azon az őszön elhelyezték őket a Pollack Mihály tervei szerint neogótikus külsőt nyert épület déli homlokzatának főpárkányán. Itt álltak az 1882-ben elkezdett nagy átépítésig. E szobrokkal - és Bartalits egész életművével a művészettörténeti szakirodalom eléggé mostohán bánt, nem nagyon foglalkozott velük. Jórészt kisebb igényű, a helytörténeti vonatkozásokat előtérbe helyező cikkekben szerepelnek. Ezek közé sorolható az első alaposabb írás. Szentkirályi Istvántól a „Pécsi Közlöny"-ben, 1904-ből, amely felállításuk 50. évfordulójára jelent meg 1 . Szőnyi Ottó 1916-ban és Boros László 1982-ben publikált, a székesegyházzal foglalkozó tanulmányai 2 mellett még meg kell említenem Romváry Ferenc: „Pécs szobrai" (1982) с könyvének a főtemplom apostolsorozatairól szóló részét is 3 . Hiányzik azonban a Bartalits-szobrok monografikus feldolgozása. Ezt a hiányt szeretné pótolni dolgozatom 4 . Bartalits Mihály 5 1808-ban született Kalocsán egy szűrszabó gyermekeként 6 . Valószínűleg kőfaragóinas volt, amikor Klobusiczky Péter érsek felfigyelt a tehetséges fiúra és németországi tanulmányútra 1 Július (Szentkirályi István) : „Ismét jubileum". Pécsi Közlöny, XII./118. sz. (1904. XII. 22.), 2-3., („Napi Hírek"-nél). 2. Szőnyi Ottó: „A pécsi székesegyház leírása az 1882. évi átépítés előtti állapotában", PBMEÉ, VIII. (1916), 48-49.; Boros László: „A pécsi székesegyház Pollack-féle átépítésének története", BH (1981), 318322.; (különnyomata: Baranyai Levéltári Füzetek, 24. (1982). 3 Romváry Ferenc: Pécs szobrai (Pécs, 1982), 283. 4 Itt mondok köszönetet mindazoknak, akik tanácsaikkal, v. az őrzésükre bízott, ill. tulajdonukban lévő anyagok rendelkezésemre bocsátásával és más módon is segítették munkámat. 5 Nevét gyakran tévesen írják, de a források többségében így szerepel, s a szobrász mindig e formában használja. (Erről még a 23. jegyzetben.) 6 Születésének évszámára vonatkozóan lásd nekroküldte, hogy szobrásszá képezhesse magát. Életének erről az időszakáról csak szűkszavú források állnak rendelkezésre. Annyi biztos, hogy hosszabb ideig Drezdában élt és valószínűleg Münchenben is megfordult. 7 Hazatérése után Kalocsán, majd Pesten dolgozott, ahol már külföldi útja előtt is továbbképezte magát Uhrl Ferenc szobrász műtermében 8 . 1833-ban telepedett le Pécsett, megnősült, s néhány év múlva már házáról esik szó, 1842-ben pedig elnyeri a polgárjogot 9 . Valószínűleg patrónusa, Klobusiczky kalocsai érsek beajánlotta őt Szepessy Ignác pécsi püspöknél, a tudományok és művészetek pártfogójánál. Ennek tudható be, hogy 1835-ben vele készítteti el az új épületbe költöztetett püspöki könyvtár polcait dílógjait: Pécsi Figyelő, VII./37. sz. (1879. IX. 13.), 2. és Fünfkirchner Zeitung, X./74. sz. (1879. IX. 14.), 3. Utóbbi említi, hogy Kalocsán született. Életrajzi adatait hozza Szőnyi O. : „A pécs-budai külvárosi temető", PBMEÉ, IV. (1911), 77-78. Ö m ég felhasznála a szobrász korán elhunyt neveltleánya, Herzhauser Rozália egyik gyermekének, férjezett Osvald Ferencnének (akit szintén Bartalits nevelt) szóbeli közléseit és más, azóta elveszett forrásokat is. 7 Erről Szőnyi (1911), 78. mellett, egykorú, nyomtatott források is beszélnek: Religio, III. évf. (I. félév) 36. sz. (1851. III. 25.), 287.; Pécsi Figyelő, VI./14. sz. (1878. IV. 6.), 1.; Fünfkirchner Zeitung, X./74. sz. (1879. IX. 14.), 3. 8 Külföldi tanulmányútja előtti, s utáni pesti és kalocsai működésére vonatkozó forrásokat nem ismerve, csak Szőnyi (1911), 78. és Pusztai László (MüM/1981). II. k., 221. néha egymásnak ellentmondó közléseire tudok támaszkodni. Az Uhrlnál töltött időre sem ismerek konkrét adatot. Pusztai L. sz. sz. k. szerint erre közvetett bizonyíték Bartalits stílusa, felületkezelése, amely Uhrléhoz hasonló, valamint az is, hogy ekkoriban, az 1830-as évek elején Pesten csak ő foglalkozott szobrászképzéssel. [Lásd: „Iván": „Régi pesti művészek", Művészet, XI. (1912), 241.; valamint Szana Tamás: „Száz év a magyar művészet történetéből, 18001900" (Bp., 1901), 23.] (Lásd még a 162. és 163. jegyzeteket.) A kortárs, magyar szobrászok közül, például Engel József is" kőfaragóként kereste kenyerét (már a bécsi akadémia elvégzése után) nyugat-európai tanulmányútján, amelynek során (1838 k.) Münchenben is megfordult [Soós (1963), 48.]. 9 BML (Baranya Megyei Levéltár, Pécs), Városi Tanács iratai, 1842/1003. fasc.-ban: Bartalits folyamodványa a polgárjogért. A Janus Pannonius Múieum Évkönyve 29 (1984) : 257—301. Pécs Hungária, 1985.
