Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 29 (1984) (Pécs, 1985)

Természettudományok - Józan Zsolt: Dél-Dunántúl kaparódarázs faunájának alapvetése (Hymenoptera, Sphecoidea)

A DÉL-DUNÁNTÚL KAPARÓDARÁZS FAUNÁJA 61 lirsch, 1887) - Pécs: Tettye. VII. 18. Btachystegus scalaris (Illiger, 1807) - Kaposhomok. VII. 2. Argogorytes fargeii (Shuckard, 1837) - Kisbárapáti; Somogyjád. IV. 29V. 19. Argogorytes mystaceus (Linné, 1761) - Kaposfő; Kőkút; Mernye: Bufola, Somberek; Mezőcsokonya. V. 10-VII. 8. A Mellinus arvensis (L.) Nysson maculosus (Gmel.) és az Argogorytes fargeii (Shuck.) közömbös ökológiai igényű. A Didineis lunicomis (F.), Nysson spinosus (Forst), trimaculatus (Rossi) és az Argagorytes mystaceus (L.) hideg- és nedvességkedvelő. Az utóbbi három faj a vizsgált területen főképp az erdei biotópokból került elő. A többi faj meleg- és szárazságkedvelő. A Nysson fajok többsége csak kevés lelőhelyről került elő. Magyarországon másutt sem gyakoriak. A dimidiatus Jur. túlnyomórészt a homokterületeken él. A ritkább fajok közül említést érdemel a roubali Zavadil, melyet csak Simontornyáról ismerünk, továbbá a niger Chevr., melyet két, a tridens Gerst, melyet kilenc (9. b ábra), a fulvipes Costa, és a variabilis Chevr,, mely utóbbit hat lelőhelyről ismerünk (Bajári 1957, Benedek 1979). A trimaculatus (Rossi) az elmúlt két évtizedben számos bakonyi (Benedek 1979) és dél-dunántúli lelőhelyről került elő. Régebben csak néhány helyről ismertük (Bajári 1957) (9. с ábra). A Brachystegus scalaris (111.) az Alföldön gyakoribb, a Dél-Dunántúlon kevés helyen került elő. Dienoplus aífinis (Spinola, 1808) - Darány: Barcsi borókás TK; Kaposvár: Cser; Mernye: Alsó-szőlő; ötvöskónyi; Szenna: löszfeltárás; Szilvásszentmárton: Puszta-hegy. V. 4.-VII. 9. Dienoplus elegáns (Lepeletier, 1832) - Darány : Barcsi borókás TK; Kaposvár: Ivánfa,- Kőkút; Somogytúr. V. 31.-VIII. 3. Dienoplus laevis (Latreille, 1792) - Mernye: Alsószőlő; Pécs: Tettye; Polány; Somogygeszti. VII. 16.VIII. 5. Dienoplus moravicus (Snoflak, 1946) - Pécs: Makárhegy, Tettye; Somogytúr. VI. 28.-VII. 18. Dienoplus tauricus (Radoszkowski, 1884) - Simontornya (Bajári 1957). Gorytes albidulus (Lepeletier, 1832) - Simontornya (Bajári 1957). Gorytes íallax Handlirsch, 1888 - Mernye: Somberek; Mernyeszentmiklós,- Polány. VII. 13.-VIII. 15. Gorytes laticinctus (Lepeletier, 1832) - Hird; Mernye: Orci-patak; Somogygeszti: Gamási-árok. VII. 3.VII. 8. Gorytes pleuripunctatus (Costa, 1859) - Cserénfa: Kaposvár: Cser; Máriagyűd: Tenkes; Mernye: Bufola; Somogygeszti: Gamási-árok. VII. 5.-VIII. 8. Gorytes procrustes Handlirsch, 1888 - Pécs: Tubes; Somogygeszti: Gamási-árok. VI. 5.-VIII. 10. Gorytes quadriíasciatus (Fabricius, 1804) - Hird; Mernye: Somberek; Ötvöskónyi; Somogygeszti: Gamási-árok; Simonfa,- Somogyszob. VII. 8.-VIII. 10. Gorytes quinquecinctus (Fabricius, 1793) - Darány: Barcsi borókás TK; Hird; Igal: Igalfürdő; Kaposfüred: Deseda,- Kaposvár: Cser; Mernye: Somberek, Szana; Mernyeszentmiklós; Nagyatád: Henész,- ötvöskónyi; Pécs: Cserkút, Makárhegy, Tubes,- Somogygeszti: Gamási-árok; Szentgáloskér,- Töröcske: Gáj; Zselickisfalud: Fehér-hegy. VI. 5.-VIII. 17. Gorytes quinqueíasciatus (Panzer, 1798) - Mecsek: Cserkút; Tettye. VI. 21.-VII. 16. Gorytes sülcilrons (Costa, 1869) - Kisbalaton: Diás (Bajári 1957). Lestiphorus bicinctus (Rossi, 1794) - Balatonszemes (Bajári 1957). Lestiphorus bilunulatus Costa, 1869 - Bőszénfa: Ropolypuszta; Igal: Igalfürdő. VIII. 3-7. Hoplisoides craverii (Costa, 1869) - Balatonszéplak (Bajári 1957). Hoplisoides latiírons (Spinola, 1808) - Kaposvár: Cser. VII. 16.-VIII. 3. Hoplisoides punctuosus (Eversmann, 1849) (= punctatus, Kirschbaum, 1853) - Pécs: Cserkút. VII. 16. Bembecinus hungaricus (Frivaldszky, 1876) - Darány: Barcsi borókás TK; Kőkút: VI. 24.-VIII. 10. Bembecinus tridens (Fabricius, 1781) - Darány: Barcsi borókás TK; Hird; Kaposvár: Rómahegy; Kőkút; Nagyatád: Henész; Pécs: Tettye; Simonfa; Somogytúr. VI. 17.-VIII. 18. Bembix megerlei Dahlbom, 1845 - Somogytúr. VI. 28.-VII. 18. Bembix oculata pannonica Mocsáry, 1883 - Darány: Barcsi borókás TK; Pécs : Szabolcsfalu. VII. 15.-VIII. 10. Bembix rostrata (Linné, 1758) - Balatonboglár: Tabán; Darány: Barcsi borókás TK; Hird; Kaposvár: Ivánfa; Kőkút. VI. 28.-VIII. 22. Bembix tarsata Latreille, 1809 (= intégra Panzer, 1805) - Balatonboglár: Tabán; Hird; Pécs: Cserkút, Szabolcsfalu, Tettye; Somogytúr. VII. 8.-VIII. 19. A nyolc hazai Dienoplus fajból öt előkerült a Dél-Dunántúlon is. A D. aííinis (Spin.) hideg- és nedvességkedvelő, a többi a meleg és száraz biotópok lakója. A laevis (Latr.) ökológiai tűréshatára szélesebb, a többi fajé meglehetősen szűk. Az elegáns (Lep.) elsősorban a homokvidékeken került elő. A moravicus Snofl. az Alföldön elterjedt (Bajári 1957), a Dunántúlon már jóval ritkább. A tauricus Rad. hazánkban csak három lelőhelyről ismert (Bajári 1957). (9. d ábra.) A Magyarországon ismert tizenegy Gorytes fajból kilenc előkerült a vizsgált területen is. Ezek közül a G. quinquecinctus (Fabr.) közömbös ökológiai igényű, gyakori, három faj hideg- és nedvességkedvelő, míg öt kifejezetten meleg- és szárazságtűrő. Az albidulus (Lep.) az Eupannonicumra jellemző, a Dunántúlon csak három helyről ismerjük (Bajári 1957, Benedek 1970). A sülcilrons Costa és a procrustes Handl. mindenütt ritka, melegkedvelő mediterrán faj. A quadriíasciatus (Fabr.) régebben túlnyomórészt a hegyvidékeken került elő (Bajári 1957). Az utóbbi két évtizedben számos dombvidéki területen találták meg a Dunántúl számos pontján (Benedek 1970, 1979), emellett kimutatták a Kiskunsági Nemzeti Park területén is (Józan 1985). A íallax Handl. eddig mindössze hat lelőhelyről került elő (Bajári 1957, Benedek 1969, 1970, 1979). Mindkét Lestiphorus faj hideg- és nedvességkedvelő. A közép-európai elterjedésű bilunulatus Costa hazánk faunájában új. A közölt két lelőhelyén kívül - a Természettudományi Múzeum feldolgozatlan anyagának vizsgálata során egy újabb példány is