Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 29 (1984) (Pécs, 1985)

Természettudományok - Józan Zsolt: Dél-Dunántúl kaparódarázs faunájának alapvetése (Hymenoptera, Sphecoidea)

58 JÓZAN ZSOLT jóval ritkább. Lelőhelyeik zömét az Alföld homokhátságain találjuk (Bajári 1957, Józan 1985). A Tachysphex fajok közül a nitidus (Spin.), pompiliiormis (Pz.) és a psammobius (Kohl) a vizsgált területen viszonylag gyakori. A többi faj jóval szórványosabban került elő. Zömük a xerotherm biotópokhoz ragaszkodó, mediterrán elterjedésü állat. Elsősorban a homoki biotópokban élnek (Balaton déli partja, Belső-Somogy). A legritkább a T. mocsárnyi Kohl, melynek a Dunántúlon az egyetlen ismert lelőhelye a Barcsi borókás TK. Magyarországon másutt is ritka, csak a Kiskunságon és közvetlen környékén gyűjtötték. A Kiskunság faunájára jellemző T. panzeri (Lind.), incertus (Rad.), obscuripennis (Schck.) és spoliatus (Gir.) a hegyvidékeink déli lejtőin és a Dél-Dunántúl homoki területein már csak kis, elszigetelt populációkban él. A T. mediterraneus Kohl hazánkban csak két lelőhelyről ismert (Bajári 1957). A Bajári (1957) által használt Tachysphex nigripennis Spin. név a pompiliiormis (Pz.) junior szinonimája. Ez utóbbi faj kevésbé pigmentált színváltozatát pectinipes (L.) néven elkülönítették. Ezen a ven Linné nem Sphecoidea fajt írt le (Bohart et Menke 1976). A két Miscophus faj hazánkban mindenütt csak szórványosan került elő. Dél-Dunántúlon mindegyiket mintegy fél tucatnyi helyről gyűjtötték. A meleg biotópokban élnek, nem ragaszkodnak kifejezetten a homoki területekhez, de abundanciájuk ott a legnagyobb. A Nitela spinolae Latr. hazánkban nyolc lelőhelyről ismert, ebből csak egyet találunk a Dél-Dunántúlon (7. d ábra). A Trypoxylon fajok közül a íigulus (L.) gyakori, minden kiegyenlítettebb klímájú élőhelyen megtalálható. A clavicerum Lep et Sérv., az attenuation Sm. és a scutatum Chevr. csak szórvényosan került elő. A íronticorne Guss. és a kolazyi Kohl a vizsgált területen nagyon ritka. A Pison atrum (Spin.) néhány melegebb biotópból került elő. Crabroninae Belomicrus italiens Costa, 1871 - Pécs: Tettye. VII. 6-11. Oxybelus argentatus argentatus Curtis, 1833 - Darány: Barcsi borókás TK. VIII. 10. Oxybelus argentatus treforti Sajó, 1884 - Darány: Barcsi borókás TK. VI. 17-VII. 27. Oxybelus aurantiacus Mocsáry, 1883 - Darány: Barcsi borókás TK. VIII. 10. Oxybelus bipunctatus Olivier, 1811 - Darány: Barcsi borókás TK; Felsőmocsolád; Kaposfüred: Deseda; Kaposvár: Rómahegy; Kőkút; Mernye: Alsó-szőlő, Bufola; Pécs: Makárhegy, Tettye,- Szenna: Gályi-árok. V. 27-VIII. 17. Oxybelus latro Olivier, 1811 - Balatonszéplak: Tóközpuszta; Simontornya; Zamárdi (Móczár 1958). Oxybelus latidens Gerstaecker, 1867 - Balatonszéplak: Törekiláp; Kisbalaton: Diás; Máriagyúd; Ócsárd; Simontornya; Villány: Csukma; Zamárdi-felső (Móczár 1958). Oxybelus lineatus (Fabricius, 1787) - Darány: Barcsi borókás TK; Pécs: Cserkút; Somogytúr. VI. 29VII. 8. Oxybelus mandibularis Dahlbom, 1845 - Barcsi borókás TK; Kőkút. VI. 16-VIII. 10. Oxybelus mucronatus (Fabricius, 1793) - Fonyódliget; Hird; Pécs: Cserkút, Éger-völgy. Kertváros; Somogyaszaló: Deseda. VI. 3-VIII. 11. Oxybelus quattordecimnotatus Jurine, 1807 - Darány: Barcsi borókás TK; Fonyódliget; Hird; Kaposvár Ivánfa; Kőkút; Máriagyűd: Tenkes; Mernye: Alsó-szőlő, Bufola, Szana,- Mernyeszentmiklós; Nagyatád: Henész,- Osztopán; ötvökónyi; Pécs: Makárhegy, Szamárkút, Tettye: Polány; Somogybabod; Somogyaszaló: Antalmajor; Somogygeszti : Bufola, Gamásiárok; Somogytúr; Szenna: löszfeltárás; Szentgáloskér; Szilvásszentmárton: Szilvási-hegy; Tengőd; Zselickisfalud: Fehér-hegy. VI. 4-VIII. 14. Oxybelus trispinosus (Fabricius, 1787) - Bőszénfa: Ropolypuszta; Darány: Barcsi borókás TK; Igal: Igalfürdő; Kaposfüred: Deseda; Kaposvár: Cser; Mernye: Alsó-szőlő, Bufola, Somberek; Pécs: Tettye; Somogyaszaló: Antalmajor, Deseda; Somogygeszti: Bufola; Szenna: Gályi-árok. VI. 24VIII. 11. Oxybelus uniglumis (Linné, 1758) - Darány: Barcsi borókás TK; Felsőmocsolád; Hird; Igal: Igalfürdő; Kaposmérő; Kaposvár: Cser, Ivánfa, Rómahegy; Kőkút; Mernye: Alsó-szőlő, Bufola; Pécs: Malom, Szamárkút, Tettye; Somogybabod; Somogygeszti; Bufola, Gamási-árok; Somogysárd; Somogytúr; Somogyszob; Tengőd. VI. 1 -VIII. 10. Oxybelus variegatus Wesmael, 1852 - Darány: Barcsi borókás TK; Hird; Kaposvár: Cser,- Máriagyűd: Tenkes; Kaposfüred: Deseda; Mernye: Alsó-szőlő; Nagyatád; Somogygeszti: Gamási-árok; Tengőd. VI. 21-VIII. 17. Oxybelus victor Lepeletier, 1845 - Gamás: Vadépuszta; Igal: Igalfürdő; Kaposvár: Rómahegy; Mernye: Alsó-szőlő; Somogyaszaló: Antalmajor; Somogyszob. VII. 20-VIII. 20. Az Oxybelus fajok - a trispinosus (F.) kivételével - meleg- és szárazságkedvelők. A trispinosus (F.) hazánkban a hegy- és dombvidékekre jellemző, nedvességkedvelő faj. A Dél-Dunántúlon ezideig még nem közölték lelőhelyeit (7. g ábra). A legszélesebb ökológiai tűréshatárú a quattordecimnotatus Jur., mindenfelé gyakori. Az argentatus Curt., aurantiacus Mocs., és a lineatus (F.) stenök eremophil fajok, a vizsgált területen még nem ismertük előfordulásukat. Az előbbi három faj, valamint a latidens Gerst. és a latro Oliv, az Eupannonicum faunájára jellemző fajok. A Dél-Dunántúlra északon a Balaton homokturzás sávján, délen a Mecsek - Drávasík - Belső-Somogy déli része vonalon nyomulnak be. A többi kimutatott Oxybelus faj a vizsgált terület melegebb klímájú biotópjaiban sokfelé megtalálható. A Belomicrus italicus Costa hazánkban mindenütt ritka, néhány száraz és meleg élőhelyen került elő (7. e ábra). Entomognathus brevis (Van der Linden, 1829) - Bőszénfa: Ropoly-puszta; Igal: Igalfürdő; Kaposfüred: Deseda; Kőkút; Mernye: Alsó-szőlő, Bufola; Pécs: Tettye; Polány; Somogyaszaló: Antalmajor; Gamásiárok; Szilvásszentmárton: Puszta-hegy; Szentgáloskér; Töröcske: Gáj, Lonka-hegy IV. 27-VIII. 25. Entomognathus dentiter (Noskiewicz, 1929) - Magyaregres: Gombás parkerdő. VII. 8.