Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 29 (1984) (Pécs, 1985)

Természettudományok - Józan Zsolt: Dél-Dunántúl kaparódarázs faunájának alapvetése (Hymenoptera, Sphecoidea)

56 JÓZAN ZSOLT város, Makárhegy, Tettye; Polány; Somogyaszaló; Somogygeszti: Gamási-árok; Szenna: Gályi-árok. VI. 14VIII. 18. Diodontus luperus Shuckard, 1837 - Gödre; Kaposvár: Ivánfa; Mernye: Alsó-szőlő; Mernyeszentmiklós; Szentbalázs: Öreg-hegy. VI. 31-VIII. 13. Diodontus major Kohl, 1901 - Pécs: Cserkút. VII. 7. Diodontus minutus (Fabricius, 1793) - Balatonboglár: Bugaszeg, Várhegy; Darány: Barcsi borókás TK; Gölle; Kaposfő; Kaposvár: Ivánfa, Kisgát, Rómahegy; Kőkút; Mernye: Alsó-szőlő, Bufola; Mernyeszentmiklós; Mezőcsokonya; Nagyatád: Henész; Osztopán; ötvöskónyi; Pécs: Cserkút, Makárhegy, Tettye, Szabolcsfalu; Somogyaszaló: Antalmajor; Somogygeszti: Bufola; Somogyszob; Somogytúr; Szilvásszentmárton: Csörgekút. V. 31-VIII. 18. Diodontus tristis (Van der Linden, 1829) - Felsőmocsolád; Kaposfő; Kaposhomok; Kaposvár: Ivánfa; Mernye: Alsó-szőlő, Bufola; Mernyeszentmiklós; Pécs: Makárhegy; Somogyaszaló; Somogygeszti: Bufola; Szentgáloskér ; Töröcske: Lonka-hegy. V. 4VIII. 18. Pemphredon clypealis Thomson, 1870 - Mernye. VI. 20-VIII. 12. Pemphredon inornatus Say, 1824 (=Shuckardi Morawitz, 1864) - Igal: Igalfürdő; Kaposvár: Ivánfa, Kisgát; Karád: öreg-hegy; Mernye: Alsó-szőlő, Mernyeszentmiklós,- Pécs: Makárhegy; Polány; Somogygeszti. VI. 20-VIII. 20. Pemphredon lethiter (Shuckard, 1837) - Balatonboglár: Bugaszeg; Darány: Barcsi borókás TK; Ecseny; Felsőmocsolád; Kaposfüred: Deseda; Kaposmérő; Kaposvár: Cser, Kisgát; Karád: Öreg-hegy; Mernye: Alsó-szőlő, Bufola; Mezőcsokonya; Pécs: Kertváros, Makárhegy, Tettye; Polány; Somogyaszaló; Somogygeszti: Bufola; Somogysárd; Töröcske: Lonka-hegy; Zselickisfalud: Fehér-hegy. V. 22-VIII. 21. Pemphredon lugens Dahlbom, 1842 - Somogyjád: Alsóbogátpuszta. VIII. 2. Pemphredon lugübris (Fabricius, 1793) - Kaposmérő; Kaposvár: Kisgát; aKrád: vasútállomás; Mernye: Alsó-szőlő; Pécs: Makárhegy; Sántos; Somogyaszaló; Somogygeszti: Gamási-árok. VI. 11-IX. 11. Pemphredon rugiíer Dahlbom, 1844) (= unicolot Panzer 1798) - Mernye: Alsó-szőlő; Pécs: Makárhegy; Sántos ; Somogyaszaló; Somogygeszti: Gamási-árok. VI. 11-IX. 11. Passaloecus clypealis Faester, 1947 - Mernye (fészeknevelés) . Passaloecus corniger Shuckard, 1837 - Kaposvár: Cser; Mernye: Alsó-szőlő; Mernyeszentmiklós; Pécs: Makárhegy. V. 27-VII. 5. Passaloecus gracilis (Curtis, 1834) (= turionum Dahlbom, 1844) - Mernye: Alsó-szőlő; Karád: öreg-hegy. VI. 5-VIII. 9. Passaloecus insignis (Van der Linden, 1829) (= тоnilicornis Dahlbom, 1842; roettgeni Verhoeff, 1890) Mernye. V. 12-VIII. 15. Passaloecus singularis Dahlbom, 1844 (= gracilis auct.) - Kaposmérő; Karád: Öreg-hegy; Kőkút; Mernye: Alsó-szőlő; Mernyeszentmiklós; Pécs: Makárhegy; Somogygeszti; Zselickisfalud: Fehér-hegy. V. 1VII. 10. Stigmus pendulus Panzer, 1804 - Mernye ; Pécs : Makárhegy. V. 31. Stigmus solskyi Morawitz, 1864 - Mernye: Karád: Öreg-hegy. V. 22. Spilomena troglodytes (Van der Linden, 1829) Mernye. VI. 26. Spilomena mocsaryi Kohl, 1898 - Simontornya {Bajári 1957). A Pempheredoninae alcsalád fajainak többsége hideg- és nevességkedvelő. A hegy- és dombvidékekre jellemzőbbek, mint az Alföldre. A hazánkban ismert 44 fajból 28 előkerült a Dél-Dunántúlon is. A Mimesa fajok szórványosan, a Mimumesa fajok közül csak az unicolor (Lind.) gyakoribb. A Psen ater (Oliv.) régebben csak a Kőszegi-hegységből volt ismeretes (Bajári 1957). Újabban számos lelőhelyen találták a Bakonyban (Benedek 1979) és a Dél-Dunántúlon (6. d ábra). Erdélyben és Csehszlovákiában nem ritka (Bajári 1957, Balthasar 1972). Az utóbbi évtizedeket megelőzően Magyarország területén csak egy helyütt gyűjtötték, pedig feltűnő méretű faj. E tényekből arra is következtethetünk, hogy recens térhódítása tanúi lehetünk. A Passaloecus fajok csak szórványosan kerültek elő a vizsgált területen. Valamennyi hideg- és nedvességkedvelő. A Passaloecus clypealis Faester csak az utóbbi években vált ismertté hazánk területén, főképpen a Dunántúli-középhegységből (Benedek 1966, 1979). Az ország hegy- és dombvidékein további lelőhelyeire számíthatunk. A P. insignis (Lind.) ritka, eddig hét előfordulását ismerjük (7. a ábra). A P. roettgeni Verhoeff Bohart et Menke (1976) szerint nem önálló faj, hanem az insignis színváltozatának kell tartani. A P. monilicomis Dhlb. az előbbi junior szinonimja. A Pemphredon fajok közül a lethiter (Schck.) és az inornatus Say gyakori, a többi jóval ritkább a Dél-Dunántúl területén. A P. clypealis Ths. hazánkban csak négy helyről került elő (6. h ábra). A P. lugens Dhlb. a Soproni- és Kőszegi-hegységből (Bajári 1957) és a Bakonyból (Benedek 1979) volt eddig ismeretes. A fajok többsége hideg- és nedvességkedvelő. A Stigmus fajok és a Spilomena troglodytes (Lind.) nemcsak a Dél-Dunántúlon, hanem hazánkban másutt is elég ritkák, kevés lelőhelyről ismertek. Zömük meleg- és szárazságkedvelő. A Psenulus fajok közül a pallipes (Pz.) és a luscipennis (Dhlb.) meglehetősen gyakori a vizsgált területen, a másik két faj ritka (6. f-g ábra). A Diodontus minutus (F.) gyakori, széles ökológiai tűréshatárú, melegkedvelő hajlammal. A D. tristis (Lind.) is meglehetősen elterjedt, de ritkább az előzőnél. Kevésbé ragaszkodik a meleghez és szárazsághoz. A D. luperus Schck. szórványos, a major Kohl kifejezetten ritka. Az utóbbi kettő a melegebb biotópok lakója. Astatinae Astata apostata Mercet, 1910 - Zamárdi (Baj ári 1957). Astata boops (Schrank, 1781) - Darány: Barcsi borókás TK; Kaposvár: Cser; Máriagyűd: Tenkes; Mernye: Bufola; Mernyeszentmiklós; Pécs: Makárhegy, Tettye, Tubes; Polány; Somogyaszaló; Somogyjád: Alsóbogát. V. 23-VIII. 20. Astata costae Costa, 1867 - Simontornya (Bajári 1957). Astata gallica Beaumont, 1942 - Pécs: Cserkút. VII. 8. Astate kashmirensis Nurse, 1909) (= stecki Beaumont, 1942) - Kaposvár: Cser; Pécs: Tettye; Somogyaszaló: Antalmajor. VII. 18-VIII. 12.