Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 29 (1984) (Pécs, 1985)

Természettudományok - Józan Zsolt: Dél-Dunántúl kaparódarázs faunájának alapvetése (Hymenoptera, Sphecoidea)

A DÉL-DUNANTÚL KAPARÓDARAZS FAUNÁJA 55 - Hazánkban mindössze négy lelőhelyről került elő (6. a ábra). Régebben csak a Kőszegi-hegységből ismertük (Bajári 1957), újabban a Kiskunsági Nemzeti Parkban is gyűjtötték. Valószínűleg szélesebb ökológiai tűréshatárú, mint a montán-szubmontán közép-európai fajrokonai, így a domb- és síkvidékeken is elterjedt. Sphecinae Chlorion magniíicutn Morawitz, 1887 (= Sphex splendidus Fabricíus) - Mecsek (Bajári 1957) Chalibion temoratum (Fabricíus, 1781) - Balatonszemes; Mernye: Alsó-szőlő; Nagyatád: Henész. VI.28VIII. 17. Sceliphron destillatorium (Illiger, 1807) - Balatonlelle: Tabán; Darány: Barcsi borókás TK; Kaposvár: Cser; Mernye: Alsó-szőlő, Bufola,- Mernyeszentmiklós; Pécs: Gyükés, Tettye; Somogyaszaló; Somogygeszti: Gamási-árok; Somogyjád: Alsóbogátpuszta. VI. 28VIII. 8. Sceliphron spiriíex (Linné, 1758) - Tab (Bajári 1957) Sphex ruíocinctus Brullé, 1833 (= maxillosus Fabricius, 1793) - Pécs: Makárhegy, Tettye. VI. 26-VIII. 7. Palmodes occitanicus (Lepeletier et Serville, 1828) Nagy harsány (Bajári 1957). Prionyx kirbyi (Van der Linden, 1827) (= Sphex ah bisectus Lepeletier et Serville, 1828) - Darány: Barcsi borókás TK; Kőkút. VI.24-VIII. 10. Podalonia aíiinis (Kirby, 1798) - Somogytúr. VII. Podalonia luíii (Saunders, 1903) - Somogytúr. VII. 18. 17-VIII. 18. Podalonia tydei (Le Gouillou, 1941) - Mecsek (Bajári 1957). Podalonia hirsuta (Scopoli, 1763) - Hird; Pécs: Dömörkapu, Tettye, Makárhegy, Tubes. IV. 6-VIII. 13. Amtnophila campestris Latreille, 1809 - Balatonboglár: Bugaszeg; Darány: Barcsi borókás TK; Hird; Kaposfő; Kaposvár: Cser, Rómahegy; Kőkút; Máriagyűd: Tenkes,- Pécs: Cserkút; Somogyaszaló; Somogygeszti: Bufola; Somogysárd; Szentbalázs: öreg-hegy; Szilvásszentmárton: Puszta-hegy; Töröcske: Lonkahegy. V. 23-VIII. 23. Ammophila heydeni Dahlbom, 1845 - Darány: Barcsi borókás TK; Hird; Kaposmérő; Kaposvár: Cser, Ivánfa, Kisgát; Máriagyűd: Tenkes; Mernye: Bufola, Alsó-szőlő; Nagyatád: Henész ; Pécs: Cserkút, Makárhegy, Szabolcsfalu, Tettye; Polány; Somogybabod; Somogyjád: Alsóbogátpuszta; Somogytúr; Szenna: löszfeltárás. VI. 16-VIII. 17. Ammophila hungarica Mocsáry, 1883 (= fallax Kohl, 1884) - Simontornya (Bajári 1957). Ammophila sabulosa (Linné, 1758) - Darány: Barcsi borókás TK; Felsőmocsolád; Hird; Igal: Igalfürdő; Kaposfő; Kaposvár: Cser, Ivánfa,- Mernye: Bufola, Alsó-szőlő,- Pécs: Makárhegy, Tettye, Tubes,- Somogygeszti: Gamási-árok; Simonfa: Bagó-hegy; Somogytúr; Szilvásszentmárton: Puszta-hegy; Töröcske: Lonka-hegy,- Zselickisfalud: Fehér-hegy. VI. 21VIII. 19. Ammophila terminata mocsáryi Frivaldszky, 1876 (= apicalis Brullé, 1839) - Darány : Barcsi borókás TK ; Kaposvár: Ivánfa, Rómahegy; Kőkút; Mike,- Somogytúr. V. 13-VIII. 8. A Sphscinae alcsaládban a Dél-Dunántúlon az Ammophila fajok a leggyakoribbak. Csak az Ammophila hungarica Mocs. ritka, hazánkban mindössze három lelőhelyről ismerjük (6. b ábra). Az A. sabulosa (L.) közömbös ökológiai turéshatárú, sokféle biotópban megtalálható, bár melegkedvelő hajlamú. A többi faj határozottan meleg- és szárazságkedvelő, a legszűkebb tűréshatárú az A. terminata mocsáryi Friv., és a hungarica Mocs. E fajokat csak néhány xerotherm biotópban gyűjtötték. A Podalonia fajok jóval ritkábbak (6. с ábra), valamennyi faj kifejezetten meleg- és szárazságkedvelő. A szóbanforgó területen csak a Mecsek xerotherm biotópjaiban és néhány homokos talajú területen kerültek elő. A P. hirsuta (Scop.) a Mecsekben viszonylag gyakori, a többi faj meglehetősen ritka. A Sceliphron destillatorium (111.) a dombvidéken elég gyakori. Belső-Somogy homokvidékén jóval ritkább. Életmódja miatt (sárfészket épít) a kötött talajú tájakon találja meg ökológiai optimumát. A 5. spiriíex (L.) igen ritka, egyetlen - hazai lelőhelye Külső-Somogyban van (Tab). A Chalibion íemoratum (F.) meglehetősen ritka, melegkedvelő faj. Csak néhány lelőhelyről került elő. A Chlorion, Sphex, Palmodes és a Prionyx fajok ritkák. Dél-Dunántúlon csak néhány helyen kerültek elő. Valamennyi kifejezetten meleg- és szárazságkedvelő, déli elterjedésű faj. A legritkább a Chlorion magniíicum Мог., melynek egyetlen hazai példánya a Mecsekből került elő. A Prionyx kirbyi (Lind.) a homokterületre jellemző. A Sphex ruíocinctus Brullé, és a Palmodes occitanicus (Lep. et Sérv.) is csak a Mecsek ill. a Villányi-hegység szubmediterrán biotópjaiban került elő. Pemphredoninae Mimesa brevis Maidl, 1914 - Simontornya (Bajári 1957). Mimesa caucasica Maidl, 1914 - Simontornya (Bajári 1957) Mimesa equestris (Fabricíus, 1804) - Mernye: Alsószőlő; Nagyatád: Henész,- Pécs: Cserkút; Kaposfüred: Deseda. VI.30-VIII. 17. Mimumesa atratina (Morawitz, 1891) - Kaposvár: Cser,- Pécs: Tettye. VII. 9VIII. 21. Mimumesa dahlbomi (Wesmael, 1852) - Mernye: Alsó-szőlő,- Ötvöskónyi. VII. 2.-31. Mimumesa unicolor (Van der Linden, 1829) - Cserénfa; Darány: Barcsi borókás TK; Bőszénfa: Ropoly,Igal: Igalfürdő; Kaposvár: Cser,- Mernye: Alsó-szőlő, Bufola; Nagyatád: Henész,- Pécs: Tettye,- Polány; Somogyaszaló; Somogygeszti: Gamási-árok; Tengőd; Zselicszentpál. VI. 23-VIII. 17. Psen ater (Olivier, 1792) - Igal: Igalfürdő; Kaposfüred: Deseda; Kaposvár: Cser; Mernye: Somberek, Szana,- Mernyeszentmiklós; Polány; Somogyaszaló: Antalmajor,- Somogygeszti: Gamási-árok,- Somogyjád: Alsóbogátpuszta,- Szilvásszentmárton: Pusztahegy; Zselickisfalud: Fehér-hegy. VI. 20VIII. 15. Psenulus concolor (Dahlbom, 1843) - Igal: Igalfürdő; Karád: Öreg-hegy; Kaposmérő. V.13-23. Psenulus íuscipennis (Dahlbom, 1843) - Darány: Barcsi borókás TK; Kaposvár: Cser,- Mernye: Alsószőlő; Mernyeszentmiklós; Pécs: Makárhegy, Tettye; Simonfa. VI. 5-VIII. 10. Psenulus laevigatus (Schenck, 1857) - Mernye : Alsószőlő. VIII. 9-15. Psenulus pallipes (Panzer, 1798) (= atratus Fabricíus, 1804) - Darány: Barcsi borókás TK; Kaposfüred: Deseda; Kaposvár: Ivánfa, Kisgát; Mernye: Alsó-szőlő, Bufola, Somberek; Mernyeszentmiklós; Pécs: Kert'