Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 29 (1984) (Pécs, 1985)

Régészet - Ecsedy István: Őskori leletek Dunaszekcső-Várhegyről

ŐSKORI LELETEK DUNASZEKCSŐ — VÁRHEGYRŐL ECSEDY ISTVÁN A dunaszekcsői Várhegy a nyilvánvalóan jelentős és sajnálni valóan elhanyagolt, jóformán alig kutatott lelőhelyek egyike. Szolgáljon az ősrégészek számára mentségül, hogy a Várhegy középkori kultúrrétege alatt a római Lugio vastag omladékrétege borítja az őskori településmaradványokat. Az egész lelőhely területén intenzív szőlő- és kertgazdálkodás folyik. Feltárása csak különböző korszakok kutatóinak hosszú együttműködése révén és a szőlőskertek kisajátítása után, tehát csak elméletileg lehetséges. A kertművelés folytatásának és az összes kutatási lehetőségeknek viszont lassan de biztosan véget vet a Duna, amely a Várhegy keleti oldalát képező magas löszpartot pusztítja, egyre újabb és újabb sávokat szakítva le a lelőhely területéből (1. kép). A jól védhető löszplató szabálytalan négyszög formájú; keletről a Duna, észak és dél felől mesterséges, nyilván a római korban mélyített árok határolja (2. kép). Bár a lelőhely őskori telepnyomai régóta ismertek, az őstörténeti forrásanyag összefoglaló bemutatására ezidáig nem került sor. Tekintettel arra, hogy a nagyrészben nem ásatás során előkerült leletek hitelesítésére még hosszú ideig aligha lesz mód, szükségesnek látszik a dunaszekcsői Várhegy őskori településtörténetének felvázolása az innen származó leletek bemutatása révén.* Az elmúlt évtizedekben különböző múzeumokba kerültek a Várhegyről származó őskori leletek, közülük a legtöbb Pécsre és Mohácsra jutott.

1 Ezek viszonylag kis mennyisége és lelőkörülményeik bizonytalansága sokáig nem tette lehetővé megalapozott településtörténeti következtetések levonását. Az első - és mindezideig az egyetlen - leletmentő ásatásra, amely őskori objektumokat is eredményezett, 1974 őszén került sor

2 a Várhegy fennsíkján létesített víztároló építése kapcsán (2-5. kép). Az ekkor feltárt leleteken kívül jól értékelhető, nagyobb mennyiségű leletanyagot ismertünk * Az alábbiakban a további rövidítéseket használjuk: Cs. Gy. B. = Dr. Csanádi György gyűjteménye, Bátaszék M (leltári szám előtt) = Kanizsai Dorottya Múzeum, régészeti gyűjtemény. Mohács JPM = Janus Pannonius Múzeum, Pécs ö (leltári szám előtt) = JPM őskori régészeti gyűjtemény P. V. = JPM, Pécs városi múzeum anyaga meg dr. Csanádi György bátaszéki orvos előzékenysége révén. A tetemes mennyiségű cserép 1964-65 folyamán a löszfal újabb szakaszának leszakadásával került a Duna partvonalára, ahol 1965 nyarán sikerült összegyűjteni. Az akkor talált cserepek dr. Csanády György gyűjteményébe kerültek. A gyűjtemény átnézése alkalmával 1982-ben ennek az egyazon helyen, egyidőben gyűjtött anyagnak a menynyisége és jellegzetességei győztek meg arról, hogy a dunaszekcsői Várhegy a római kort megelőzően is rendkívül fontos, településtörténeti szempontból hangsúlyos pont volt.

3 A jelen anyagközlésben elsősorban dr. Csanádi György leleteit és az 1974-es leletmentés eredményeit ismertetjük, megemlítve azokat a leleteket is, amelyek korábban ajándékozás vagy vétel útján különböző múzeumi gyűjteményekbe kerültek a lelőhelyről. Tekintettel arra a fentebb ismertetett körülményre, hogy az őskori kultúrrétegeket a római katonai tábor omladékrétege és középkori kultúrréteg is borítja, nem különösebben meglepő, hogy viszonylag kevés őskori lelet származik a Várhegy fennsíkjáról (általában „várhegyi szőlő" megjelöléssel). Annál több került elő a „Várhegy alatti Duna-parton", ami nyilvánvalóan a löszpart leszakadásainak a következménye. Gyanítható, hogy a leltárkönyvekben csupán „Dunaszekcső" megjelöléssel szereplő leletek jó része is a Várhegyről származik, de ezek közlésétől el kell tekintenünk, mert az őskorban sűrűn lakott területről jó néhány más lelőhely is ismert.

4 A bizonyosan a Várhegyről származó leletek között a legkorábbiak a késői rézkort képviselik. Dr. Csanádi gyűjteményében néhány kevéssé jellegzetes badeni töredéken kívül csak a kosztoláci kultúra leletei találhatók, de más szórványleletek alapján bizonyos, hogy a badeni kultúra idején már lakott volt a lelőhely. A következőkben korszakok ill. kultúrák szerint csoportosítva ismertetjük a rendelkezésre álló leletanyagot. 1 JPM régészeti adattár 159/76, 166/76, 168/76, 1034/82, 1036/82; V. ö.: Bandi (1976) 6. 2 Az ásatást Kovács Valéria és Maráz Borbála végezték, az őskori leletanyag és az erre vonatkozó dokumentáció közlésének engedélyezéséért mindkettőjüknek köszönettel tartozom. 3 Dr. Csanádi György mind a leletek összegyűjtésekor kifejtett buzgalmával, mind a közlés előkészítésében tanúsított szívélyességével hálára kötelezett. 4 V. ö.

: Wosinszky (1896) 401-402. A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 29 (1984) : 89—125. Pécs, Hungária, 1985.