Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 29 (1984) (Pécs, 1985)
Művészettörténet - Sonkoly Károly: A pécsi székesegyház Bartalis Mihály készítette első apostolszobrai
A PÉCSI SZÉKESEGYHÁZ ELSŐ APOSTOLSZOBRAI 281 ben segéde skedhetett, 15 ' 1 hasonlóan a pécsi székesegyház második apostolsorozatának művészéhez, a baranyai származású Kiss Györgyhöz, aki Grácban egy ilyen mesternél kezdett tanulni 1869-ben. 155 Mindezek ellenére nem feltételezem, hogy ne érte volna Bartalitsot - mind a műhelyen és mesterén keresztül, mind más utakon - a korabeli, drezdai, magasabb szintű, akadémiai szobrászat hatása. Minden bizonnyal ez is részt vett annak a stílusnak a kialakításában, amellyel tarsolyában tanulmányútjáról hazatért. Éppen ezért nem lesz felesleges röviden áttekinteni a szász főváros művészeti akadémiájának szobrászatát e korszakban. 156 A drezdai akadémián ezidőtájt bekövetkezett fontos személyi változások - amelyeknek hatása a stílus változásában is jelentkezik - idején Bartalits már valószínűleg nincs a városban, de az új szellem már ott-tartózkodása idején is a levegőben volt. 1830 körül Drezdában a késő-klasszicizmustól - egy rövid időre szinte egyedül - a neogótika veszi át a stafétabotot. A szászországi építészetben és a dekorációs műfajokban ez a stílusirányzat már az 1780-as években megjelenik. Sokszor klasszicista épületeken tűnnek fel gótizáló elemek, de arra is van példa, hogy középkorias tömegalakítású házon, gótikus homlokzati Szőnyi ({1911), 78.) az említett, drezdai szobrokat a Hofkirché-nél feltételezi. Ez nem áll, viszont elképzelhető, hogy a világháborúban kiégett Sophienkirche (volt Francziskanerkirche) neogótikus szószékének kosarát díszítő apostolszobrokról van szó, amelyek némileg emlékeztetnek a pécsi apostolokra. Mivel csak egy régi fényképről - amely a templom belsejéről készült - ismerem őket, csak jegyzetben szólok róluk. A kérdés még további kutatásokat kíván. (Lásd: Fritz Löffler: „Das alte Dresden" [Dresden, 1955], 27. fotó.) A templom külsejét 1864-66 között építette át neogótikus stílusban C. F. Arnold. A belső berendezés egyes, hasonló stílusú darabjairól (fakarzat, szószék stb.) a fenti könyv nem beszél. 154 Egy ilyen műhely archaikus, továbbélő barokk hagyományának hatása meglátszik Bartalits több munkáján is, de főleg az olyan, sorozatban készült, vallásos tárgyú kő- és fafaragványokon, amelyek barokk ikonográfiái típusokra mennek vissza. Ilyenek például a kőkeresztek Corpus-ai, v. a kisméretű, festett, fa „Feltámadás"-szobrok (húsvéti „ikon") is (4. és 13. kép). Ugyancsak figyelemre méltó, hogy a kőfaragás mellett a fa megmunkálásában is mekkora ügyességet tanúsít a mester. Ennek bizonyítékai a pécsi Klimókönyvtár portrébüsztjei (lásd: MüM [1981], II. k. 222., No. 56, 57. és 12. t.). Ilyen irányú felkészültségéről tanúskodik az is, hogy a pécsi apostolszobrokra benyújtott első költségvetésében fából kifaragandó modellek elkészítését javasolja (lásd: 22. j.). A fafaragás egy képfaragó műhely konzervatívabb gyakorlatában fontos volt, csakúgy, mint a különféle anyagokból készített szobrok festése, ami Bartalitsnál is gyakori. A klasszicizmus idején a szobrok polikrómiája, festése az egyházi művészetnek alsóbb, a barokk hagyományokat őrző régióiba szorult vissza. G. Sempernek az antik plasztika (és építészet) színességéről szóló tanulmányát (1834) a kortárs szakemberek idegenkedéssel fogadták. (Erről a G. Semper: „Tudomány, részletek mellett klasszicista ablak és relief-fríz látható. Bartalitsra - későbbi művei alapján - valószínűleg hatással volt a kor szászországi sírplasztikája is. A klasszicizmus egyik legjelesebb drezdai sírszobrásza F. Pettrich 257 - 1832-ig az akadémia professzora volt. A század közepén viszont már mindenfelé az új gótikus síremlékek jönnek divatba. Bartalits ugyan megmarad a kései klasszicizmusnál, de néhány műve tanúsítja, hogy tanulóévei idején az új stílus azért őt sem hagyta érintetlenül (2. és 12. képek). Nincs rá adat, hogy oda- v. visszaútján Bécset is érintette - v. esetleg dolgozott is volna a császárvárosban. 157a Síremlékei között ugyan ismerek olyanokat, 158 amelyeknek bázisai F. A. Zauner Laudonsíremlékére mennek vissza, 159 de mivel e típus a 30-as évek pest-budai sírkövei között is előfordul, 160 itt is megismerkedhetett vele Bartalits. Pesten Pusztai László feltételezése szerint - Uhrl Ferenc műtermében dolgozott. 161 Ö a korszak nem túl jelentős szobrásza volt. Munkáira a meglehetősen élettelen klasszicizmus mellett a kevésbé fantáziadús, eléggé sablonos megoldások a jellemzőek. Jelentősebb művei közé tartoznak az egykor a régi, pesti városházát díszítő sorozat szobrai (Bauer Miipar, művészet" c, válogatott írásait magyarul közlő könyvben, Zádor Anna előszavával [Bp., 1980].) 155 Gerecze (1893), 252. Ez a gyakorlat a XIX. sz.-i magyar szobrászoknál többször előfordul. Például Huber József, Dunaiszky Lőrinc és Engel József is faragóműhelyekben dolgoztak, mielőtt a bécsi akadémiára mentek volna. Dunaiszky később is szívesen vállalt faszobrászati munkákat. (Lásd: Soós Gyula: „Adatok XIX. századi szobrászatunk történetéhez (Engel József 1811-1901)", MÉ, XII. (1963), 48-54.; valamint: Pusztai L.: „Dunaiszky Lőrinc (1784-1837)", MÉ, XXI. (1972), 15-28.; és Uő. : „Huber József szobrász élete és művei", „Művészet és felvilágosodás" (Bp., 1978), 515-543.) 156 Ehhez elsősorban a két alábbi munkát használtam: Fritz Löfflernek a 153. jegyzetben említett könyve 103-138. o. közötti részét; valamint: Hans Joachim Neidhardt: „Zweihundert Jahre Hochschule für Bildende Künste Dresden, 1764-1964", (kiáll. kat. (Dresdende Künste Dresden, 1764-1964", (kiáll, kat.) (Dresden, 1964), 48-. Lásd még 157. j. 157 H. Geller: „Franz und Ferdinand Pettrich" (Dresden, 1955). 157a Neve nem szerepel Fleischer Gyula listáján sem („Magyarok a bécsi Képzőművészeti Akadémián" [Bp., 1935]). 158 A Lickl- és a Cserny-féle síremlékek. Egykor a pécs-budai külvárosi temetőben (Szőnyi [1911], 80-81. és 82.). 159 H. Burg: „Der Bildhauer Fr. A. Zauner und seine Zeit" (Wien, 1915), VII. t, fig. 31. 160 p e trik Albert: „A régi Buda-Pest építő művészete" („Építő munkavezetők könyvtára, XVIIL") (Bp., 1909), 91. o., 87. fotó (Burghoffer-síremlék a kiscelli temetőben [1832]). Csemegi József: „A buda-vízivárosi temető alakos síremlékei", MM, XIV. (1938), 172. (Varga-síremlék [11838]). 161 Erről lásd: 8. j.
