Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 29 (1984) (Pécs, 1985)

Művészettörténet - Láncz Sándor: Az Elvont Művészetek Csoportja

AZ ELVONT MŰVÉSZEK CSOPORTJA 249 Lossonczy Tamás: Ütközések, 1946­a kör síkjába, páros körcikkekké módosul, hogy a háttér előtt kibomló korongban és a hozzásimuló holdkorongban záruljon (Teljesség, 1947). A továb­bi képeken a kör válik uralkodó elemmé, a maga totalitást kifejező formavilágával: egymás mellé vagy köré, egyenesen, átlósan vagy éppen hullámo­san rendezte el őket, s ezen a módon az egész kép­felületet intenzív mozgásba lendítette. A vászon méretének növekedésével a körök száma is szapo­rodott, s a színek is felfokozódtak: a kisebb méretű képek lassú, egyenletes mozgásával szemben ezeken a mozgás felgyorsult, helyenként örvénylő-lüktető irányúvá vált. Ezeknek a képeknek a szerkezete összetett: a permetszerűen felvitt színhálóra soro­zatban telepszenek rá a kör-elemek, majd ezeket íves elemek kapcsolják össze, s a körökre feszülve ismét megjelenik az ikerháromszög (Tánc, 1948). Ezzel Lossonczy saját művészetén belül szintézist hozott létre, a lét kollektív jellegű kiteljesedését je­lenítve meg a maga sajátos, egyéni eszközeivel, a rész és egész szerves, megszabott kapcsolatát alkot­va meg. LOSSONCZY IBOLYA 1906-ban született Nyírbaktán. Gimnáziumi ta­nulmányai után 1926-ban Párizsban, majd '. tarost, olaj, 50X60 cm, JPM 79.315 1929-ben Londonban tett tanulmányutat. A hú­szas évek végén, a harmincas évek elején hosz­szabb ideig dolgozott Bokros Birman Dezső műtermében: tőle igen sokat tanult. Részt vett az elvont művészek mindkét csoportkiállításán; 1947-ben férjével, Lossonczy Tamással együtt volt kiállítása a Galéria a Négy Világtáj kiállí­tóhelyiségében és szerepelt 1948-ban A Ma­gyar képzőművészet újabb irányai tárlaton. Ugyanebben az évben részt vett Párizsban a Salon des Réalités Nouvelles kiállításán. 1982­ben Győrben, a Városi Képtárban volt egyéni kiállítása. Kisplasztikái Hans Arp plasztikai világához ha­sonlatosak (Emberi képződmény, 1934, Kagylókris­tály, 1938) : művei alkalmasint inkább probléma­felvetések, egy-egy plasztikai gondolat megpendí­tései. Egy ideig szimmetrián alapuló, sima ovális formájú műveket alkotott, majd az oválisok és a belőlük kinövő ujj-szerű formációk téri egyensúly­problémáit kereste alkotásain, melyek éppen egy­szerűségükkel, az alapformára való visszavezetés­sel és az abból való továbblépéssel lehettek volna alkalmasak egy újszerű szobrászati életmű kiépíté­sére.

Next

/
Oldalképek
Tartalom