Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 29 (1984) (Pécs, 1985)

Művészettörténet - Láncz Sándor: Az Elvont Művészetek Csoportja

AZ ELVONT MŰVÉSZEK CSOPORTJA 245 Fekete Nagy Béla: Menedék II. 1949. p. ceruza, 105X184 mm, JPM 78.. GYARMATHY TIHAMÉR 1915-ben született Pécsett. 1933-tól a Képzőművészeti Főiskolán Vaszary János és Kandó László növendéke. 1937-1939 között nyugateurópai tanulmányutakat tett. 1939-ben tért haza. 1947-ben a „Galéria a Négy Világtájhoz" kiállítóteremben állított ki, ugyanebben az évben a párizsi Salon des Réalités Nouvelles-ben is szerepelt. 1949-1964 között az iparban dolgozott 1957-ben a Tavaszi Tárlaton szerepelt, majd 1960-ban az Építész Szakszervezetben, 1962-ben az Építők klubjában állított ki. 1968ban „Hagyományok" címmel rendezett kiállítást az elvontak munkáiból. 1980-ban gyűjteményes kiállítása volt a Műcsarnokban. Irodalom : Kállai Ernő: Gyarmathy Tihamér kiállítási katalógusának előszava, 1948. 4. 30. Rabinovszky Márius: Absztrakt művészek kiállítása. Szabad Művészet, 1947. 8. Frank János: Kiállítási napló. Élet és Irodalom, 1964. 5. 2. Vitányi Iván: Gyarmathy Tihamér festészetéről. Alföld, 1970. 10. Mezei Ottó: A tér Gyarmathy Tihamér festészetében. Magyar Építészet, 1972. 5. Gera György: Gyarmathy Tihamér festészete. Művészet, 1977. 12. Aszalós Endre: Gyarmathy Tihamér. K. A. K. Bp. 1979. Művészi pályájának az 1937-1939 között tett kétéves nyugat-európai tanulmányút adott fordulatot. A korábban posztnagybányai felfogásban festő művészt az itáliai reneszánsz építészet ragadta meg, mint mondotta: „Ott jöttem rá egész megdöbbenésszerűen arra, hogy tulajdonképpen a reneszánsz térnyitásokat mennyire föl tudta használni az építészet... ez volt a csírája annak, hogy végül is elkezdtem non figuratív dolgokkal foglalkozni, mint lehetőség szerepelt, mint eszköz szerepelt, és nem a tér létrehozása naturális értelemben, akkor szellemi érték lett a tér".

i0 Ennek értelmében nem perspektivális térrel dolgozott, hanem térhelyzetekkel, melyek jelentésüket tekintve a kozmikus egésszel kapcsolatosak. „Bizonyos ritmusösszefüggések és térhelyzetek ... létrehozása olyan absztrakt teret eredményez, mely reprezentálhatja a kifejezni kívánt állapotot vagy gondolatot.. ."

il - fogalmazta meg törekvéseit. Ebben rejlik Gyarmathy művészetének lényege: nem megjeleníteni kíván, ábrázolni, hanem „reprezentálni", azaz a dolgok összefüggéseire utalni, kapcsolatukat érzékeltetni, anélkül, hogy magukat a dolgokat jelenítené meg tárgyiasságra utaló valójukban.

12 A színes formák közt fellépő összefüggésekkel utal a valóság bonyolultságára. Ennek a törekvésének a realizálása hosszabb időt vett igénybe - maradéktalanul a hatvanas években festett alkotásain sikerült ezeket a gondolatait megfogalmaznia. 10 Beszélgetés Gyarmathy Tihamér festőművésszel. 1969. febr. 17. kérdező Веке László. MDK-C-II-725. 11 Uo. 12 Lukács György beszél a tárgyiasság kétféle fajtájáról. A meghatározott tárgyiasság jellemzi az irodalmat vagy a hagyományos képzőművészetet, ahol látjuk a tárgyakat és felismerjük azokat. Ezzel szemben pl. a zene is lehet tárgyias, de tárgyiassága meghatározatlan. Érezzük, hogy tárgyról szól, anélkül, hogy azt meg tudnók nevezni. Ilyenféle tárgyiasság van jelen többnyire az elvontnak nevezett képzőművészetben.