Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 29 (1984) (Pécs, 1985)

Művészettörténet - Láncz Sándor: Az Elvont Művészetek Csoportja

AZ ELVONT MŰVÉSZEK CSOPORTJA 243 ban Martinszky és Martyn alkotásain - még jól felismerhető a kiindulópontul szolgáló természeti élményhez való kötöttség. Az elvont művészek 1946 májusában rendezték meg első kiállításukat a Képzőművészek Szabad Szervezete helyiségében, a régi Műcsarnokban. Ezen Fekete Béla, Gyarmathy Tihamér, Jakovits József, Lossonczy Tamás, Makarius Sameer, Marosán Gyula, Martinszky János, Martyn Ferenc és Zemplényi Magda vettek részt, valamint Vajda Lajos művei szerepeltek. A kiállítás résztvevői rendszeresen összejöttek Gyarmathy Tihamér lakásán

4

, itt rajtuk kívül Tamkó Sirató Károly, Megyeri Barna, Fejér Kázmér és még több fiatal művész is megfordult. Az Európai Iskola programjánál konkrétabb művészi programot kívántak megfogalmazni - ezt végezte el Kállai Ernő „A természet rejtett arcában" - s olyan csoportot létrehozni, mely ennek a programnak az alapján működik. így jött létre a Semmelweiss utcai Misztótfalusi könyvesbolt (Semmelweiss u. 1.) galériáján a saját munkájukkal létrehozott „Galéria a Négy Világtájhoz" szemben az Európai Iskola „szűk" európai kitekintésével), mely első kiállítását 1947 februárjában rendezte meg „Új Világkép" címmel. A kiállítás koncepciója Kállai Ernőtől származik

5

, ő írta Beköszöntőjében: „Figyelmük nem szorítkozik az absztrakt és szürrealista művészet magyar jelenségeire. A rokonszellemű művészeti mozgalmakat a velünk szomszédos és a távolabb fekvő kultúrterületeken is számon tartjuk és amenynyire lehetséges, azokat a galéria kiállításai révén a magyar közönséggel megismertetjük. A kiállítás szemléletesen igazolja az absztrakt és szürrealista művészet valóságbeli értelmét, exisztenciális jelentőségét. Ez a művészet nem formalisztikus kedvtelések szülötte, aminek ellenfelei mondják, hanem szerves alkotó tényezője egy nagyon is reális, új világképnek, melyben mai életünket gyökerében meghatározó, döntően irányító erőkre és távlatokra ismerünk. Azon leszünk, hogy az absztrakt és szürrea4 Gyarmathy Tihamér szíves közlése. 5 Forgács Éva írja: A kiállítás koncepciója, jóllehet közös megegyezés eredményeként jött létre, lényegében Kállai Ernőnek köszönhető. Geometrikus és szerves formákat, technikát, természetet és művészetet egyetlen egységben látni és láttatni - ezt már 1932-ben leírta Bisromantik című cikkében a Forum, „Zeichen und Bilder" (Jelek és képek) című írásában a Die Weltbühne hasábjain, s későbbi írásaiban vissza-visszatért ehhez a gondolathoz. Ugyanakkor nemcsak írott előzménye van e kiállításnak Kállai éleművében: az 1930ban Berlinben, Ferdinand Möller galériájában általa rendezett Vision und Formgesetz (Látomás és formatörvény) című kiállítás, mely kiemelkedő sikerű volt (v. ö. ismeretlen személy levele MDK—C-I/l 1.409.5.), Kállai hasonló elgondolását tükrözte. (Galéria a Négy Világtájhoz, MKCS-C-IL, lelt. a.) lista művészet eme szellemi kapcsolataira a továbbiakban rámutassunk."

6 A mellett, hogy 1947 folyamán sor került az elvont művészek második csoportkiállítására is, a csoport a Semmelweis utcai galériában további kiállításokat rendezett: Fekete Béla, Gyarmathy Tihamér, Lossonczy Ibolya és Lossonczy Tamás, Martinszky János, valamint a Mohácsi busók tárlatait. Nézeteiket előadásokon és írásban is népszerűsítették: ennek jegyében keletkezett az „Üj Világkép", a megnyitó kiállítás röpirata. Fejér Kázmér előszavával. Kállai Ernő képmagyarázataival, „A mohácsi busók" című röpirat, melyet Fejér Kázmér és Szabó Zoltán, a Dunántúli Tudományos Intézet igazgatója állított össze, valamint Fejér Kázmérnak „A látástól a meglátásig" című könyvének részleteiből összeállított röpirat. Ezenkívül a Misztótfalusi kiadóval közösen megjelentették Kállai Ernő „A természet rejtett arca" és Hamvas Béla-Kemény Katalin „Forradalom a művészetben. Absztrakció és szürrealizmus Magyarországon" című könyvét.

6

* A „Galéria a Négy Világtájhoz" galéria körül csoportosuló művészek is arra törekedtek, hogy nemzetközi kapcsolatokat építsenek ki. A Franciaországban élő Etienne Beöthy segítségével vettek részt az 1947 júliusában Párizsban rendezett Salon des Réalités Nouvelles kiállításon. 1947 végén a számukra mind kedvezőtlenebbé váló művészetpolitika hatására - s talán a Misztótfalusi szövetkezetnél fennálló mind tetemesebb tartozásuk miatt is

7 - a csoport további működése lehetetlenné vált és feloszlott. FEKETE BÊLA 1905-ben született Pécsett. Műegyetemet végzett, majd 1933-ban rajztanári oklevelet szerzett a Képzőművészeti Főiskolán. 1931-ben mutatkozott be a Nemzeti Szalonban az UME tagjaként, majd egy évre rá a Tamás-galériában szerepelt képeivel. A Szocialista Képzőművészek Csoportjának tagja, velük állított ki 1941-es és 1942-es kiállításaikon. 1945-ben a Munkás Kultúrszövetségben tevékenykedett. 1947 februárjában a Galéria a Négy Világtájhoz kiállitóhelyiségében mutatkozott be ismét, majd 1947 nyarán a Szabad Szervezet helyiségében. 1948 után hosszú ideig gazdasági vonalon dolgozott, nem festett. 1965-ben kezdett el ismét festeni, a korábbitól eltérő felfogásban. 1984-ben hunyt el. 6 „Új Világkép" kiállítás katalógus. 6a Ezekkel részletesebben foglalkozik a szerzőnek sajtó alatt levő könyve, mely a csoport elmélettörténetét tárgyalja. 7 Szij Rezsőnek, a „Misztótfalusi" Könyv, Zeneműkiadó és Terjesztő Szövetkezet (Budapest, VII. Rákóczi út 20.) igazgatójának levele szerint 1947. ápr. 15-én 896,25 Ft tartozásuk volt, egy másik jegyzék szerint 2416,50 Ft kiadásuk volt a galéria berendezésekor. (MKCS-C-II. lelt. a.)