Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 29 (1984) (Pécs, 1985)

Történettudomány - Rövid közlemények

204 RÖVID KÖZLEMÉNYEK hogy megbénítsa a vasúti forgalmat a közelben lévő szovjet csapatok előrenyomulásának megakadályozására. A falu szélén elhelyezett elhárító üteg néma maradt, mivel senki nem adott tűzparancsot. Végre csend lett. Kirohant az utcára, ahol egy idős nénire lett figyelmes, aki fának dőlve idegsokkot kapott. Pár lépéssel arrébb két tehén járomba fogva pusztult el szilánkoktól sebzetten. Egy 35 éves fiatalasszony sikoltozva rohant feléje, férje súlyosan megsebesült a támadás során. Két kisfia a félig rombadőlt házban tágra nyílt szemekkel nézte kimerült anyjukat. Az udvarban kidőlt fal romjai alól került elő a vérben fürdő szomszéd, akit a kötözőhelyre vonszoltak. Egy 12 éves fiút derékban kettétépett a bomba, anyjára és két testvérére ráomlott a ház. A nagymama életben maradt ugyan, de a látványtól szörnyethalt. A kőzúzda és a vasúti pálya is megrongálódott. A hídra koncentrálódó támadás ellenére a híd viszonylag épségben maradt, a körülötte lévő házak viszont összeomlottak. A második bombázás sem váratott magára sokáig. Emberi és anyagi áldozat kevesebb volt, de a híd jelentősen megsérült. II. Budapesti légitámadás miatt tiszti vizsgáját az óbudai laktanya óvóhelyén fejezte be sikeresen, majd visszaindult állomáshelyére. Szobra. Másnap éjszaka ellenőrző körútja során légiriadó érte. Budapest felől a „katyusák" sokaságának tüze és a füst együttesen leírhatatlan, súlyos gyászlepel látványát - mint komor szertartást - az elhárítás nyomjelzős lövedékei felfelé haladó fényei igyekeztek szépíteni. A légitámadás kiterjedtsége miatt nyugtalan képzetei támadtak Solymáron lakó családja felől. Maga előtt látta riadt tekintetüket, amint kiül arcukra a halálfélelem. Amíg családján ábrándozott, 300 méterre irtózatos robbanással ért földet egy bomba a zebegényi hegyoldalba. A légitámadást követő nyomasztó csendben elindult a robbanás góca felé. Világítás hiányában a sokkos állapotba került figyelő őrszemen kívül senkivel sem találkozott. Visszaérkezve a zászlóaljparancsnokságra tájékoztatták a Dunán történt ellenséges aknásításról és több hajó elsüllyesztéséről. A parancsnok - Szabolcs László - asztalán tekintélyes számú gyászjelentés emlékezett elhunyt bajtársaikra. Információ hiánya, a körülmények zavarossága miatt a helyzetet kiismerhetetlennek tartotta. A zászlóalj állományából sürgősen fegyveres őrszakaszt kellett szervezni a szob-zebegényi erdőben állítólagos fegyveres személyek - partizánok - felkutatására. A parancsnok közölte vele a nyugatra menekülés várható parancsát és kérte, hogy családját hozza el Solymárról. A felkínált lehetőséget visszautasította, mivel nem akarta családját kitenni egy bizonytalan, kalandos nyugati útnak. Később meg is történt a Szobon lévő családtagok behajózása és az ország elhagyása a „Szent László" nevű hajón. Rövid ideig elhagyta családja iránt érzett nyugalma, de kitartott eredeti álláspontja mellett: ha el kell pusztulni, itt haljon meg családjával együtt szülőhazájában. A feszült, ideges hangulatát tovább fokozta egy közeledő repülőgép zúgása. Hangjából arra következtetett, hogy mágneses aknák felrobbantása a célja. Rövid időn belüli robbanások zajára a lakosság pánikba esett. Közben azon gondolkodott, hogy egy víziakna felrobbantásakor milyen szép látvány a 100-200 méterre felemelkedő vízoszlop, de mindjárt arra is gondolt, hogy mennyi érték és emberélet megy kárba, pusztul el néhány ember fanatizmusa miatt. III. Riadó esetén a zászlóalj állománya magához vette felszerelését és a készenlétben álló tehergépkocsikon a falu végén lévő mély és tágas völgybe menekült. Egyik riadó alkalmával szintén a völgyben tartózkodva Komárom felől erős csatazaj hallatszott. Nem tudta pontosan, hogy bombák robbanását vagy az elhárítás ágyúit hallani. Az egyre közeledő robbanások és lövések zaja mindenkiben nyugtalanságot váltott ki. Néha szóltak egymáshoz, ami csupán arra volt jó, hogy bizonyítsák, nem vesztették el beszélőkészségüket. Az volt az érzése, hogy az eljövendő bizonytalanság és kilátástalanság miatti félelemtől halálsápadtak mindannyian. A repülőgépek zajából ítélve a légitámadás helye nem lehetett messze, mivel a robbanások idegtépőén közelinek tűntek. Idegileg nem bírta elviselni a tétlen várakozást. Ösztönösen elindult Zebegény felé. Úgy érezte, itt a vég és mennie kell! A vasúti útelágazásnál az erdő felé vette útját. Pár lépés után a domb aljában egy pinceszerű üregre lett figyelmes. Bemenve riadt falubelieket talált. Nem kért engedélyt az ott-tartózkodásra, természetesnek tartotta, hogy nem küldték el. A csendben egy-egy sóhaj jelezte a belső félelmet, az átélt izgalmat és rettegést. A riadó végén visszatért alakulatához, ahol várta már a parancs: azonnal induljon a budapesti Parancsnokságra és a kapott parancssal forduljon vissza. A másnapi parancskihirdetéskor ismertették a parancs tartalmát: azonnali csomagolás, cél az Óbudai Folyami laktanya. A Dunaföldvári 4. századot is a fővárosba vezényelték. A többi századot riadókészültségbe helyezték. Akkor még nem értette, hogy mi lehet a parancs hátterében. Útban Budapest felé a parancsnoki kabinban a recsegő rádióból alig kivehető valamiféle proklamációról beszéltek. A gyér értesülések szerint Horthy elrendelte a fegyverletételt. Ebből a háború végére következtettek. A katonák többsége fásultságánál fogva nem tudott örülni a jó hírnek sem. A rádió további biztató híreit már az óbudai laktanya-