Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 29 (1984) (Pécs, 1985)

Régészet - Tóth István: Magna Mater és Attis kultuszának emlékei Pannoniában (Emklékkatalógus)

MAGNA MATER ÉS ATTIS KULTUSZA PANNONIÁBAN 155 Függelék Az alábbiakban adjuk azoknak a síremlék-oromzatoknak a jegyzékét, amelyeknek értelmezése kapcsán a kutatás mind a mai napig nem jutott egyértelmű álláspontra. A két, egymásnak hátat fordító, mellső lábukkal kosfejet marcangoló oroszlánban nehéz volna nem felismerni Kybele pusztító kísérőit, ill. a mithikus pásztorfiú, Attis, állatainak maradványait. Azonban az antithetikus beállítású állatok között elhelyezett szimbólumok értelmezése már korántsem ilyen egyértelmű. A leggyakrabban előforduló szakállas férfimaszkot egyes esetekben egyszerű cista, vagy kalathos helyettesíti, és gyakori a két motívum kombinációja is. A férfifej előfordul phrygiai sapkával, ill. Pannoniában egy esetben (Daciában többször is) szarvakkal ábrázolva. Más alkalommal női maszk tűnik fel az oroszlánok között. Egy esetben síri Attis, egyszer pedig szárnyas Genius (esetleg: Ikarus?) szerepel a maszk helyén. Ezt az emlékcsoportot hagyományosan - Conze, Cumont, Graillot és Schober nyomán - a Kybele kultusszal hozta kapcsolatba a kutatás, hangsúlyozva, hogy a sepulchralis plasztikában ezek a motívumok javarészt mintakönyvi tradíción alapuló dekoratív elemekké váltak. Az oroszlános oromzatok magyarázatának kulcsát azonban kétségkívül nem a túlságosan is általános értelmű oroszlánok alakjában, hanem a közöttük ábrázolt szimbólumokban, mindenekelőtt a leggyakrabban előforduló szakállas maszk és (vagy) kalathos ábrázolásában kell keresni. Graillot a Kybele-kultuszról szóló nagy monográfiájában (p. 498.) „la tête barbue d'un Zeus Sabazios entre deux lions"-ról beszél, Schober pedig (Die röm. Grabsteine ... 214.) - jelentős részt Conze (Röm. Bildwerke einheimischen Fundortes in Österreich. Wien 1878. Bd. II. 9.) példái alapján - a kérdést nyitva hagyja ugyan, de a maszkot mindenképpen a phrygiai istenek körébe utalja. Lényegében e nézet él tovább Kádár Z. és Erdélyi G. felfogásában. Kádár (Die röm. Steindenkmäler von Savaria. Bp. 1971. 69 ff.) így ír: „Wahrscheinlich ist diese bärtige Gottheit ein Paredros der Kybele, ein Gott, in dem die Züge des Zeus und des Dionysos vereint sind." Erdélyi (A római kőfaragás ... Bp. 1974. 107.) szerint pedig „a szakállas istenfej egy phrygiai istenséget, esetleg a phrygiai Zeust ábrázolta". E magyarázattól élesen eltér az a már Schober által elutasított nézet, amelyet újabban B. Gavela fejtett ki részletesen (Starinar Srpske Akademije Nauka 1954-1955. 43 ff.). E szerint a férfimaszk, a hozzá gyakorta kapcsolódó kalathos-szerű fejdísz, ill. a maszk homlokán látható hajfürtök szabályos elrendezése alapján Sarapis-fejként volna értelmezhető. Az oroszlános oromzatok eszerint az egyiptomi kultuszok elterjedésének egy sajátos - területileg is jól körülhatárolható - csoportját, az egyiptizáló szinkretizmus egy jellegzetes Dunavidéki megnyilvánulási formáját alkotnák. Gauela véleményét elfogadta az egyiptológiai kutatás (vö.: /. Leclartt, Orientalia 27. 1958. 98 f.), ilyen értelemben kerültek be ezek a tárgyak - többek között - G. /. F. Kater-Sibbes, Preliminary Catalogue of Sarapis Monuments (EPRO 36) Leiden 1973. с nagy munkájába, valamint P. Selem-пек a délpannoniai keleti vallásokról írott művébe (Les religions ...) is. Magunk részéről nem látjuk elégséges okát, hogy ezt a minden szempontból különleges figyelemre számot tartó emlékcsoportot kizárólagosan egy keleti vallás hagyatékához soroljuk. Az ezeket az oromzatokat alkotó egyes elemek - oroszlánok, birkafejek, apotrpaikus maszk, kalathos ill. cista - önmagukban túlságosan is általános értelműek, túlságosan is sok vallás ábrázolásai körében játszanak lényeges szerepet ahhoz, semhogy ezek egyikének primátusát a többi fölött el lehetne fogadni. Sírőrző oroszlánokat az i. e. 2. évezredtől fogva a Földközi-tenger keleti medencéjének valamennyi kultúrájában találunk. A kosnak mint áldozati állatnak a szerepe ugyanilyen általános. A kalathos-haxi tartott gabona túlvilág- ill. új élet szimbolikája sem engedi meg egyetlen terület, egyetlen vallási környezet előtérbe helyezését. Azokban az esetekben pedig, ahol eme általánosságokon túl is tartalmaz valami információt az ábrázolás, egyenlő arányban irányulhat figyelmünk a kisázsiai (phrygiai sapka, Attis íuneraire) és egyiptomi (Ammon kos-szarvai) istenek attribútumai felé. - Éppen ezért, úgy véljük ezekben az ábrázolásokban csakúgy, mint a 23. századi provinciális síremlék-plasztika egyes más, jellegzetes motívumaiban (pl. az ún. „áldozati jelenet" egyes motívumaiban, az ún. „szél-isten protómék"-ban stb.) egy sajátságos „sepulchralis szinkretizmus" nyilatkozik meg, s ezért ezek az emlékek több vallás emlékhagyatékának is részét képezik. Mivel pedig az oroszlános síremlék-oromzatok esetében a Kybele-kultuszhoz való kapcsolatot igen lényegesnek érezzük, ezeknek az emlékeknek jelzeis-szerű áttekintése ehelyütt is indokoltnak látszott. POETOVIO 1. Schober, Die röm Grabsteine... 65. Nr. 141. Abb. 67. - Un. „Pranger". - A két oroszlán között kalathos. 2. Selem, Les religions ... 16. Nr. 22. - Muz. Ptuj, Inv.-Nr. 125. - A két oroszlán között férfimaszk és kalathos. 3. Selem, uo. 16. Nr. 23. - Muz. Ptuj, Inv.-Nr. 759/b. - A két oroszlán között férfimaszk, kalathos. 4. Selem, uo. 17. Nr. 24. - Muz Ptuj, Inv.-Nr.