Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 29 (1984) (Pécs, 1985)

Régészet - Tóth István: Magna Mater és Attis kultuszának emlékei Pannoniában (Emklékkatalógus)

152 TÓTH ISTVÄN írod. : P. Selem, Les religions ... 209 f. Nr. 17. Taf. XXXVIII. Említi még: M. Bulat, Osjecki Zbornik 7(1960) 8. Anm. 19. - D. Pinternovic, uo. 11(1967) 72. Az istennő magas hátú trónszéken ül. Hosszú ru­hát visel, derekán övvel átkötve. Fején hosszú fá­tyol, amely a vállakat és felső karokat is takarja, s a térdek mellett csüng le. A fejdísz letöredezett. Két kezét a térdein nyugtatja. - Azonosítására semmilyen konkrét attribútum nem utal. Esetleg lehet egy helyi anyaistennő ábrázolása is. 113. Fenyőtoboz formájú mécses töredéke. Vörös terracotta. - Muzej Slavoniji, Osijek. Írod. : Iványi, Nr. 3698. S I R M I U M (Sremska Mitrovica, Mitrovic) 114. Attis terracotta szobra. Vöröses színű. M 16 ст. - Lh. : Voganj és Sremska Mitrovica között. Brunsmid a lelőhely említése nélkül, Ruma-ban, magángyűjteményben írta le. - Elveszett. írod.: J. Brunsmid, VHAD N. S. 4(1899-1900) 197 f. Abb. 99. - Selem, Les religions 210. Nr. 18. Abb. 5. Álló alak, phrygiai sapkában és hosszú ruhában. A ruha elöl, a has előtt kissé nyitva. Két leeresztett kezében patera (?). 115. Attis márványszobra. Feje letörött. M 50 cm. Lh.: Mitrovica. - Elveszett. írod.: E. Kalinka-A. Swoboda, Arch. Ер. Mitt. 13(1890) 26. Nr. 4. - Graillot 486. Anm. 1. - R. Marie, Anticki kultovi u nasoj zemlji. Beograd 1933. 72. - Selem, Les religions 211. Nr. 19. Keresztezett lábakkal álló, pedumra támaszkodó síri Attis, bal kezével fejét támasztotta. Öltözéke tunica manicata, köpeny, anaxyrides. Hátsó nézete kidolgozatlan. Elveszett szobor, részletező leírása: Kalinka­Swoboda, ih. 116. Nagyméretű, díszes síroltár. M 104 cm (az oromdísz nélkül), Sz 85, V 44 cm. - Muzej Sremska Mitrovica, kőtár. írod. : CIL III 10 224. - ILS 9193. - Graillot 486. Anm. 1. - A. Schober, Die röm. Grabsteine von Noricum und Pannonién. Wien 1923. 141 f. Nr. 323. Abb. 162/ a-c.; 178. Abb. 186. - Á. Dobó, Inscriptiones extra fines Pannóniáé - Daciaeque repertae ad res earun­dem provinciarum pertinentes. Bp. 1975. Nr. 774. ­P. Milosevic-R. Prica, Kroz vekove Sirmiuma. Srems­ka Mitrovica 1979. 6 f. mit Abb. - Selem, Les reli­gions ... 275 f. Addendum Nr. 2., Taf. XLIV. Eredetileg három részből álló monumentális sír­emlék középső része és tetődísze. A valószínűleg ugyancsak több részes plinthos, illetve a tetőpár­kány elveszett. Ugyancsak hiányzik a tetődíszt le­záró fenyőtoboz. A középső bázis előoldalán a felirat díszes keret­ben. A keretet virágfüzér alkotja, a négy sarkon fent madár, és szalamandra, teknősbéka és madár, illetve lent íenyőtoboz és madár alakja. A két kes­keny oldalon sima keretben egy-egy sziklán álló sí­ri Attis. Mindkettő lába keresztezve, öltözékük tu­nica manicata és nadrág. Fejükön phrygiai sapka. A bal oldali jobb kezével pánsípot emel a melle elé, bal kezében a pedumot tartja. A jobb oldali jobb kezében tartja a lefelé fordított pedumot, bal­jával a fejét támasztja. Arca sérült. Az eredetileg bizonyára ehhez az oltárhoz tarto­zó oromzat-dísz négyzetes alapú, felfelé keskenye­dő, enyhén konkáv formájú. Oldalain a feliratos mezőt keretező virágfüzérrel megegyező díszítés. Fent lapos tetejű korínthosi oszlopfő zárja le. Az oszlopfő tetején eredetileg egy fenyőtoboz formájú díszítmény lehetett. (Analógia: Schober, im. 114. Abb. 161.) A felirat: T(itus) Cominius I T(iti) t(ilius) Volt(inia tribu) Sevejrus Vienna (centurio) / leg(ionis) II adiut­ris(is) / 5 donis donat(us) / ab imp(eratore) Caesaré / Aug(usto) bello Dacico / torquibus armillis / phaleris corona val/ i0 lari vixit annis XXXXV / T(itus) Caesernius Macedo / procfurator Aug(usti) her(es) ex test(amento) p(osuit). I. sor: NI ligatura, 3. sor: NN egybeírva, 5. sor: DOnatus egybeírva, 8. sor: LIS ligatura, II. sor: NI ligatura. „T. Caesernius Macedo procurator Augusti in Mau­retania Caesariensis ím J. 107 n. Chr." Stein in RE 3(1897) 1309. Vö. még: H. G. Pilaum, Les carrières procuratoriennes ... s. v. A feliratban említett bellum Dacicum Domitianus dák háborúira vonatkozik, így az emlék keletkezé­se az 1. század végére tehető. Ebben az időben i. sz. 86-107 között Sirmium körzete átmenetileg Moesia Superior-hoz tartozott, vö. A. Mócsy, Pannónia and Upper Moesia. London 1974. 82.; R. Syme, Arh. Vestnik 19(1968) 103 f. Az emlék minden tekintetben tökéletes analógiá­ját 1. Vermaseren, CCCA IV, 226. - Aquileia. A két darab kidolgozása, díszítése, a felirat vésése oly részletekbe menő egyezéseket mutat, hogy bizo­nyosnak kell lennünk benne, hogy mindkettő egy műhelyben - valószínűleg Aquileiában - készült. Az aquileiai síremléket Q. Etuvius Capreolus-пак, az ugyancsak Vienna-i származású (domo Vienna), hosszú katonai karriert befutott egykori légioná­riusnak (leg. HU. Scyt.) emelték libertusai. Selem joggal hívja fel a figyelmet arra, hogy T. Cominius Severus származási helye - a galliai Vien-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom