Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 29 (1984) (Pécs, 1985)

Természettudományok - Kádár Géza–Uherkovich Gábor: A pécsi Tettye-forrás limnológiai-vízminőségi jellemzői

14 KÁDÁR GÉZA - UHERKOVICH GÁBOR Az egyéb, mikroszkopikusan észlelt alakos ele­mek közül szóljunk még röviden az olajcseppekről, amelyek mindig szabályos gömbformájúak és jel­legzetes fénytörésűek voltak. A sötétebb színűeket kenőolajnak, a világosabbakat Diesel-olajnak, illet­ve benzincseppeknek véltük felismerni. Találtunk közöttük kisebbeket, 14-24 jum körülieket éppúgy, mint nagyobbakat, 40-60 /лт, sőt 100 jum átmérő­jűeket is. Az olajcseppek többségükben minden bi­zonnyal az utakról kerültek a karszt belsejébe, de egy részük autók lemosásából is eredhetett. Egy esetben (1980. I. 14.) feltűnően sok, 24-44 jum át­mérőjű olajcsepp volt a mintánkban. Sűrűbb minta­vételek esetében feltehetőleg többször is észlelhet­tünk volna nagyobb mennyiségű olajcseppet. Az észlelt textilrostok többnyire vékonyok (18­30 jum), de elég hosszúak voltak, leginkább 400­800 jum közöttiek, de akadt közöttük még 1200 [лт hosszúságú is. A mikroszkopikus alakos elemek vizsgálata a kö­vetkező tanulságokkal szolgál = a) A meglelt és meghatározott alakos elemek határozott utalásokat tartalmaznak a vízgyűjtő növénytakarójának jelle­gére, b) A minták jól elemezhető példákat hoznak a talajban és a mohaszintben, avarban élő mikro­szervezetekre, c) Az észlelt alakos elemek egy ré­sze közvetlen antropogén jellegű szennyezésekre utal és jelzi a vízgyűjtő fokozott veszélyeztetettsé­gét, d) Az észlelt alakos elemek méreteiből arra kö­vetkeztethetünk, hogy a vízgyűjtő felszínéről a karszt belsejébe vezető repedés - rés rendszer leg­szűkebb helyei hozzávetőlegesen általában 300­500 jum méretűek lehetnek. összefoglalás A pécsi Tettye karsztforrás vizén 1979-1983 kö­zött végzett vizsgálataink vízkémiai és bakterioló­giai módszerekkel kívánták feltárni a forrás jelen­legi vízminőségi jellemzőit. Adatainknak az 1972­Aujeszky, G.-Bakonyi, S-Scheuer, Gy. (1983): Javaslat az egri karsztos hévízek hidrogeológiai védőterületé­nek kialakítására. - Hidrol. Közlöny, 63 (8) : 344­352. Aujeszky, G.-Scheuer, Gy. (1972): A pécsi Tettye-f or­ras hidrológiai vizsgálata. - Hidrol. Közlöny, 5 (1-2) : 6-15. Bernáth, Z.-Karácsonyi, S. (1979) : A karsztvizek minő­sége, a szennyeződés veszélye és az újrahasználat. - 3. Vízminőségi és Víztechnológiai Konferencia elő­adásai (Budapest), l/a - 9 : 1-13. Bertsch, K. (1942) : Lehrbuch der Pollenanalyse. - Enke Verl. (Stuttgart), pp. 195. Boros, Á.-Járai-Komlódi, M. (1975) : An atlas of recent european moss spores. - Akad. Kiadó (Budapest), pp. 466. Bunyevácz, J. (1975) : Karsztforrások vízminősége és szennyeződése Pécs területén. - Hidrol. Közlöny, 55 (9) : 424-432. 73-as vizsgálatokkal való egybevetésével arra is vá­laszt kerestünk, hogy az elmúlt 10 éves időszakban milyen trend jelentkezik a forrás vízminősége ala­kulásában. Vizsgálataink - elsőízben ennél a forrásnál és úttörő jelleggel egyéb hazai karsztforrásaink vi­szonylatában is - kiegészültek a forrás vizében ész­lelhető alakos elemek mikroszkópos feldolgozásával is. Az alakos elemek méretei tájékoztatnak a karszt­kőzetbeli repedés-üreg rendszernek azon legszű­kebb helyeiről, amelyeken az alakos elemek még éppen áthatolhatnak. Másrészt az alakos elemek minőségi elemzése megmutatja, hogy a vízgyűjtőről származó talajszemcsék, ásványszemcsék, pollenek, spórák, talaj algák, növényi szövetmaradványok mellett, milyen antropogén szennyezésre utaló ala­kos részecskék (olajcseppek, textilrostok, bitumen­szemcsék stb.) kerülnek be a karsztvízbe és így a vízgyűjtő védelmére hívják fel a figyelmet. A vízkémiai vizsgálataink alapján megállapítot­tuk, hogy a nitrát ionok, a klorid ionok, az összke­ménység értékei növekedtek. Ez a trend kedvezőt­len, nem megnyugtató, bár a forrás vize még ezen értékek mellett is ivóvízminőségű. Kedvezőtlenebb a helyzet a bakteriológiai vizs­gálatok esetében, ahol a minták közel egyötöde ki­fogásolható. A mikroszkópi vizsgálatoknak elsősorban az ant­ropogén eredetű szennyezésekre vonatkozó eredmé­nyei jelzik - a vízkémiai és bakteriológiai ered­ményekkel párhuzamosan - a vízgyűjtő szennyező­désének irányát, problémáit. A vízkémiai és bakteriológiai módszerekkel egy­aránt kimutatható vízminőségromlás, az antropogén eredetű vízszennyeződés mikroszkópi bizonyítása is nyomatékosan aláhúzzák a Tettye-íorrás vízgyűjtő­területének védelmére most már elkerülhetetlen és gyors lépések szükségességét. Köszönetünket fejezzük ki a Pécsi Vízmű labora­tóriuma dolgozóinak a vizsgálatokban való szíves közreműködésükért. Erdtman, G. (1954) : An introduction to pollen analysis. - Almqvist-Wiksell (Stockholm), pp. 240. Feltöldy, L. (1974) : A biológiai vízminősítés. - VÍZDOK (Budapest), pp. 242. Rónaki, L. : (1972) : A Ny.-mecseki karszt vízföldtani kutatásának újabb eredményei. - MHT Pécsi Csop. Jub. Évkönyve (Pécs), p. 121-146. Rónaki, L. (1977) : A pécsi Mecsek karsztjának és karsztvizének védelme a víznyomjelző vizsgálatok ismeretében. - Hidrol. Tájékoztató (Budapest), 1977, 45-49. Rónaki, L. (1979) : Újabb vízföldtani adatok a pécsi karsztvíz egészségügyi védelméhez. - Hidrol. Tájé­koztató (Budapest), 1979, 30-31. Scheuer, Gy-Aujeszky, G.-Kratt, J. (1983): A Tettye­forrás hozamának vizsgálata a csapadékviszonyok függvényében. - Pécsi Műszaki Szemle, 27 (2) : 14-21. IRODALOM

Next

/
Oldalképek
Tartalom