Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 29 (1984) (Pécs, 1985)

Régészet - Tóth István: Magna Mater és Attis kultuszának emlékei Pannoniában (Emklékkatalógus)

MAGNA MATER ÉS ATTIS KULTUSZA PANNÓNIÁBAN 147 gent et plomb. Székesfehérvár 1972. (István Király Múzeum Közleményei B:30.) Nr. 26. mit Abb. Az öntött bronz korong egyik oldalán gyöngysoros keretben Kybele domborműves mellképe. Fején falkorona, ruházata vállon összekapcsolt chiton. Két hajfürtje (?) a vállára csüng. Feje mellett bal oldalt kettős síp, jobb oldalon cymbala (és nem „ein Paar Becken" Kádár, illetve „deux pains ronds" Bánki). - Hátoldala sima. A korong egészen biztosan ruhadísz volt. Alkalmazására jó példát jelent a lanuviumi relief (CCCA III 466.) archigallusának koronája, illetve a római archigallus szobor (CCCA III 249.) melldísze. A két analógia alapján feltehető, hogy ez a korong is valamilyen sacralis viselet tartozéka lehetett. 88. Sírtábla. Mészkő, két darabba törve, alul csonka. M 121, Sz 105, V 24 cm. - Késő-római sírból (1899) - Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest. Inu. Nr. 38/1899. írod.: CIL III 15154. - Kuzsinszky В., Arch. Ért. 23(1903) 234. f. Abb. 9. - Graillot 486. - A. Schober, Die röm. Grabsteine von Noricum und Pannonién. Wien 1923. Nr. 261. Abb. 133. - Nagy £., Bp R 14(1945) 166. - Fitz ]., Arch. Ért. 78(1951) 151. - Sz. Burger A., Áldozati jelenet Pannónia kőemlékein. Bp. 1959. (Régészeti Füzetek 11:5.) 27. Nr. 31. Taf. XLVIII. Fent háromszögű oromzat, Medusa-fővel, a sarkokon rozetta. Oszlopokkal határolt, architrávval lezárt fülkében három mellkép. Alatta áldozati jelenet: tripus ételekkel, két oldalt camillus, illetve Camilla. A jelenet két oldalán, külön fülkében egyegy síri Attis, phrygiai sapkában, kettős tunicában, köpenyben, keresztezett lábbal, pedumra támaszkodva. A felirat: D(is) M(anibus) / Vibiano Deiuo/nis an(norum) LXX pat(ri) et / Atezissae an(norum) XL / matr(i) et Valen/tino an(norum) XXX frat(ri) \ Vibius Saturnus I dupl(arius) al(a)e 1 T(h)rac(um) t(itulum) m(amoriae) p(osuit). Az ala I. Thracum veterana sagittaria a II. század eleje óta állomásozott a pannóniai limesen, vö.: Mócsy, RE Suppl. IX. (1962) 620. 89. Csonka sírtábla. M 148, Sz 90 cm. - Késő-római sírból. - Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest, írod.: Hampel ]., Arch. Ért. 27(1907) 313. Abb. 26. Uő., Arch. Ért. 30(1910) 333. - A. Schober, im. 119. Nr. 262. - Sz. Burger A., im. 27. Nr. 32. Taf. XXXI. A Medusa-fővel díszített oromzat két oldalán, tengeri griffek. Az oszlopokkal határolt képmezőben három mellkép. Alatta áldozati jelenet: tripus camillus-szal és camilla-val. Mellette külön fülkében egy-egy síri Attis, keresztbe tett lábbal, pedumra könyökölve. Fejükön phrygiai sapka, öltözékük nadrág, kettős tunica és köpeny. A feliratos részt letörött. С s ákb e r ény 90. Sírkert sarokpillére. M 87, Sz 34, V 30 cm. Lelőkörülmények ismeretlenek, 1907-ben a csákberényi kastélykertben állott. - Ma: ? írod. : Mahler E., Arch. Ért. 27(1907) 236. Egyik oldalán félköríves lezárású fülkében síri Attis, phrygiai sapkában, tunicában és chlamys-ban. Bal kezével fejét támasztja, pedumra könyököl. Székesfehérvár (Stuhlweißenburg, Alba Regia) 90/A. Un. Szent István szarkofág, fehér, kristályos mészkő. H 230, Sz 111, M 83 cm. - Lh.: Székesfehérvár, királyi bazilika területe (1803). - 1936 óta a székesfehérvári Középkori Romkert (István Király Múzeum) mauzóleumában. írod.: Ehelyütt nem adhatjuk a szarkofág igen gazdag teljes irodalmát, amely túlnyomó többségében a koporsó középkori (11. század) faragványaival foglalkozik, így a szarkofág ókori eredete szempontjából amúgy is irreleváns. - összefoglalások és bibliográfiai tájékoztatók: Dercsényi D., A székesfehérvári királyi bazilika. Bp. 1943. 110 ff. - Szakáll E.-Entz G.. István király szarkofágja. Székesfehérvár 1969. (István Király Múzeum Közleményei A:ll.) 24 p. - Uők., Acta Históriáé Artium 10(1964) 215 ff. - Th. von Bogy ay, Ungarn Jahrbuch 4(1972) 9 ff. - A szarkofág ókori eredetét kimutatta: Nagy E., Műv. tört. Ért. 3(1954) 101 ff. - Az ókori díszítmények arányainak érvényesülése a középkori motívumokban: Kádár Z„ Műv. tört. Ért. 5(1955) 76 ff. - Nagy к., Alba Regia 13(1972) [1974] 167 ff. - Fettich N.. Magyar Történelmi Szemle - Hungarian Historical Review (Buenos Aires) 2(1971) 491 ff. - A szarkofág anyagának egyezése az aquincumi római kőfaragványokéval : Papp F., Technika 1938. 362 f. Római szarkofágból átfaragott középkori királyi síremlék, minden valószínűség szerint az első magyar király, Szt. István (1000-1038) számára. Egyik hosszú oldalán jól felismerhető az egykori római munka tagolása: a középső, fekvő téglalap alakú (egykor feliratos) mezőt két oldalt íves lezárású fülkében helyet foglaló Attis alakok fogták közre. E két figurából a középkori átfaragás során egyegy életfát alakítottak ki, ezek arányaiban pontosan felismerhetők az eredeti ember-alakok testarányai, ill. az Attis tristis figurák testének jellegzetes S alakú görbülete, keresztezett lába és a földre támasztott pedum helye. A szarkofág származási helyét illetően semmilyen bizonyos adattal nem rendelkezünk, tekintve, hogy Székesfehérvár helyén római település nem volt. Számításba vehető mindenek előtt Aquincum, amelynek környékéről a kőanyag származik (Papp, ih.; Szakál-Entz, ih.) és ahonnan bizonyíthatóan szállítottak faragott római köveket a székesfehérvári királyi bazilika 11. századi építkezéséhez. (Vö.: Alföldi A., Arch. Ért. 1940. 195 ff., a vonatkozó kö-