Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 29 (1984) (Pécs, 1985)

Régészet - Tóth István: Magna Mater és Attis kultuszának emlékei Pannoniában (Emklékkatalógus)

144 TÓTH ISTVÁN Nr. 1. - Uő., Bibi. Class. Orient. (Berlin) 1962, 306. Kádár, 4. Anm. 3. A. Mócsy, Pannónia and Upper Moesia. London 1974. Pl. 29/b. - I. Bilkei Alba Regia 20(1983.) 71 f. Előlapján két volutás lezárású fülkében egy-egy Attis. Mindkettő oldalnézetből, középre fordul, lábuk keresztezve. Egyik kezükkel a földre támasztott pedumot tartják, másik kezükkel rákönyökölve a fejüket támasztják. Ruházatuk kettős tunica, köpeny, phrygiai sapka. A felirat pannon-noricumi volutás keretben: L(ucio) Sept(imio) Fusco scolestico / qui vixit ann(is) XVIII I mens(es) VIII dieb(us) XIII / L(ucius) Sept(imius) Fuscinus dec(urio) mun(icipii) /

5 Mog(entianae) et lulia Maximilla I patentes íilio karissimo / memori(ae) dulcissim(a)e Mogentiana municipium a Balatontól északra feküdt, valószínűleg a mai Tüskevár és Somlóvásárhely között. Vö.: Simonyi D., EPhK 71(1948) 20., illetve A. Mócsy, in.: RIU Fasc. 2. Bp. 1976. p. 13 f. A scolesticus = scholasticus kifejezést Diósdi Cy., ih. „joghallgatódként értelmezi. A kifejezés Aquincumban még egy feliratról ismeretes: Nagy L„ Arch. Ért. (1931) 265 f. Vö. még: Bilkei, ih. 72. Nagyméretű sírkő két töredéke. Mészkő. M 250, Sz 97 cm. - Lh.: Óbuda, Gázgyári lakótelep Dunaparti része (római temető). - Aquincumi Múzeum, Inv. Nr. 63. 10. 136. írod.: Kuzsinszky. Ausgr. 194. Nr. 341. - Nagy L„ Arch. Ért. 50(1937) 90. - Uő., Bp. Tört. 1/2. Bp. 1942. 605. f. - Uő., BpR 14(1945) 166 f. Szilágyi ]., Beszéljenek a kőemlékek. Bp. 1949. 36. - Sz. Burger A., Áldozati jelenet Pannónia kőemlékein. (Rég. Füz. 11:5.) Bp. 1959. 20. Nr. 3. Taf. XXI. - Szilágyi ]., Arch. Ért. 92(1965) 182 ff. - An. ép. 1965, 43. - Nagy T., Arch. Ért. 94(1967) 62 ff. Abb. 1. - G. Aliöldy, Epigr. Studien 4(1967) 52. f. - A. Mócsy, Acta Arch. Hung. 21(1969) 351. - Németh M., Vezető az Aquincumi Múzeum kőtárában. (Emlékek Budapest múltjából 16.) Bp. 1971. 26 f., Nr. 53. - Nagy T., BpR 22(1971) 120. Abb. 30. A síremlék felső része és lábazata hiányzik. A másodlagos felhasználás alkalmával hosszában kettéfűrészelték, megcsonkítva ezáltal a faragványokat és a feliratot egyaránt. - A felső képmezőben eredetileg egy mellkép foglalt helyet. Alatta áldozati jelenet: középen tripus, mellette balról fonott fedeles kosár (cista). Két oldalt egy-egy középre forduló, hosszú ruhás nőalak. A jelenet két szélén egyegy Attis figura. Mindkettő befelé fordul, lábaik keresztezve, pedumra támaszkodnak. Fejükön phrygiai sapka, öltözékük tunica és köpeny. A jobb oldali kezében lefelé fordított pedum, a bal oldali esetében ez a részlet a rongálódás miatt nem vehető ki. - A feliratos mező alatt újabb képsáv következett, ebből csupán a jobb szélen lévő, pedumot tartó alak töredéke maradt meg. A minden szempontból különleges érdeklődésre számot tartó - és heves vitát kiváltott - felirat olvasásában Nagy T. és Németh M. kiegészítését követjük. (Az olvasatok körül kialakult vitát illetően idézzük A. Mócsy megjegyzését, ih. und. Anm. 102.: „der gerade an einer wichtigen Stelle gebrochene Inschrift stellt aber der Forschung schwere Aufgaben." Bzw. „Alle Ergänzungen haben ihre Schwierigkeiten.") [M(arco] Baeb(idio)? M(arci) fil(io) Tro/mentina (tribu) [Front]oni Ae/quo ex (Dalm(atia) arm(orum)] custojdi vet(erano) l[eg(ionis) II Adi(utricis)) an(norum) L /

5 h(ic) (s(itus)] e(st). / Dasimius ( vjet(eranus) leg(ionis) eiu[s]/dem her[es b(ene) m(erenti) qui) fuit in / coll(egio) vet(eranorum) c[entonar(iorum)) m(

agister) (primus) vet(eranorum) / [l)eg(ionis) eiusd[em secunjdum / [v]olunt[atem te)stament(i) /

i0 iposuit]. 1. sor.: (A(ulo)) Baet[- - -) Szilágyi, (M(arco)J [ ) Nagy T., Baeb[idio] Aliöldy, Németh. - A sírkő kettéfűrészelése okozta kitöredezés miatt olvashatatlan részt legújabban A. Mócsy, Nomenclator... (Diss.Pann.III:l.) Bp. 1983. s.v. feloldás nélkül hozza BAEB-\- alakban. (Cf. p. III. „crux post nomen indicat fracturam ... etsi restitutio quaedam a descriptoribus tituli temptata esset.") A további olvasati eltérésekre ehelyütt nem térünk ki, néhány olvasati kérdéssel, illetve az Attisábrázolásos sírkövek és az aquincumi collegia íuneraticia kapcsolatával másutt kívánunk részletesen foglalkozni. Az emlék keltezését Nagy T., a szöveggel kapcsolatos tartalmi és stíluskritikai érvek alapján meggyőzően helyezte Hadrianus korára, „kevéssel 124 után". (BpR 22. 1971. 120.) Ez a keltezés érdemben módosíthatja az aquincumi collegiumok működésére vonatkozó kronológiai feltevéseket, vö.: Nagy L„ Germania 16(1932) 184 ff.; K. Kurz, Acta Ant. Hung. 8(1960) 139 ff. - Ezen túlmenően Nagy T., az aquincumi kőfaragásról írott monografikus munkájában (BpR 22. 1971. 103-160.), e sírkövet „új fejezetet nyitó" darabnak tekinti, amely „a canabae legjobb kőfaragó hagyományait közvetítette e későbbi műhelyeknek" (ih. 120.) Ebben a tekintetben a kő az ún. áldozati jelenet és az Attis-alakok kapcsolatát illetően is meghatározó jelentőségű darab. 73. Sírkő töredéke. Kristályos mészkő. M 103, Sz 128 cm. - Lh.: Óbuda, Victoria téglagyár. - Aquincumi Múzeum, Inv. Nr. 63. 10. 131. írod.: Kizsinszky, Ausgr. 77 f. Nr. 283. Abb. 27. Nagy T., Corvina 19(1941) 797 ff., 839. - Uő., BpR 15(1950) 317. - Sz. Burger A., Áldozati jelenet Pannónia kőemlékein. (Rég. Füz. 11:5.) 1959. 24. Nr. 22. Taf. XXIX. - Nagy T., BpR 22(1971) 120. Abb. 31. Erdélyi G., A római kőfaragás és kőszobrászat Magyarországon. Bp. 1974. 32. Abb. 2Э. - Barkóczi L„ Arch. Ért. 109(1982) 47. Abb. 17, 2.