Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 28 (1983) (Pécs, 1984)
Történettudomány - Füzes Miklós: Az ismeretlen Batthyány III. A Blackwell által összeállított jellemrajzok (folytatás)
AZ ISMERETLEN BATTHYÁNY III. A Blackwell által összeállított jellemrajzok (folytatás) FÜZES MIKLÓS A magyar nyelvre fordított kéziratot az eredeti számozás szerinti 61-346. oldalig közöljük, folytatva és befejezve a Jellemvázlatokat (Mészáros, Damjanich, Perczel, Nyári, Czindery, Szentkirályi, Pulszky. Deák, Batthyány Lajos és Kossuth alakjának bemutatását) ; az Apró vagy mellékes vázlatokat (Szemere, Klauzál, Eötvös, báró Perényi Zsigmond, Vukovics, Horváth csanádi püspök, Csányi, Duschek személyének futólagos érintését); a Jegyzeteket; J. H. B. utólagos jegyzeteit és megjegyzéseit. Csak a II. számú függeléket közöljük - Batthyány Lajosnak Kossuthhoz címzett levelét - mely az itt elmondottakhoz forrásul szolgál. A kézirat közlésének végéhez érve köszönöm meg Hangené Wagner Zsuzsanna odaadó és önzetlen fordítói munkáját, mely nélkül a közzétételre sor sem kerülhetett volna, dr. Trócsányi Miklós magasszintű szövegellenőrzését, mellyel a kézirat irodalomi értékei is jobban felszínre kerülhettek, valamint dr. Kiss Géza lektori véleményét és baráti tanácsait, melyekkel a közzététel módjában, szerkezetének kialakításában és az egyes kérdések megítélésében segítségemre volt. Az előző részletben folytatott gyakorlatot követve megkísérlünk egy rövid tájékoztatót adni az itt érintett történeti személyiségek és Batthyány kapcsolatáról, a memoár irodalomban kialakult esetleges véleményekről és a történetírás mai eredményein alapuló megítélésről. Ilyen értelemben helyhiány és a következő folytatást érintő szerkezeti elképzelések miatt nem érintjük Batthyány és Kossuth kapcsolatát, de megemlítjük, hogy a Kossuthot tárgyaló rész jóval több jellemrajznál, tulajdonképpen Batthyány bujtatott memoárja, melyben az államról és társadalomról alkotott nézeteit, kül- és belpolitikai elképzeléseit tárja fel, a bekövetkezett eseményeket pedig kritikai elemzés alá veszi. Mészáros Lázár Kapcsolatuk Mészáros hadügyminiszterségével kezdődhetett, amikoris Batthyány mint baranyai főispán és kormánybiztos rendszeresen küldött jelentéseket a megyébe betört Róth- és Filipovics-féle horvát seregről, majd az eszéki vár helyzetéről. 33 A honvédtisztek kinevezése körül hatásköri vita is felmerült köztük, 34 de kapcsolatukat ez nem befolyásolta. Az eszéki vár feladását követő nézeteltérésük is tisztázódott. Mészáros ugyanis egy nyilatkozatában Batthyány felelősségére is célzott, egysorban említve nevét a tényleges árulókéval. Batthyány viszont nyilatkozatában kijelentette, hogy az Országos Honvédelmi Bizottmány előtt jelent meg Debrecenben és az árulás ezalatt következett be. Válaszában Mészáros elhárította magáról a felelősségrevonás szándékát, kijelentését úgy minősítette, hogy ha Batthyány Eszéken maradt volna mindez nem következhetett volna be. 35 Tehát inkább elismeri Batthyány szerepét, semhogy kifogásolja tevékenységét. Kapcsolatuk a törökországi emigrációban válhatott bensőségessé. A nyomorúságos körülmények között is gyakran tartózkodtak egymás lakásán. Miután Mészáros Törökországot 1851-ben elhagyta, Batthyányval levelező kapcsolatban maradt. 36 Az itt közölt jellemzését tartalmazó szöveg megegyezik a Tóth Lőrinc által közöltekkel. Némi eltérést csak a fordítói gyakorlat okozhatott. Damjanich János Személyes kapcsolatukról adattal nem rendelkezünk, de jogosan feltételezzük, hogy Aradon minden bizonnyal találkozhattak, amikor a kormány ott tartózkodása idején Damjanich a vár parancsnoka volt. Damjanich életrajzában 37 egyik legérdekesebb jelenség szerb származása és túláradó magyar nemzeti érzése. Osztályhelyzete középnemes, de ő mindig a nép fiaihoz állt közel. Szülői akarat ellenére választotta a katonai pályát, ahol a magyar nemze33 Bm. L. Salacz-gyűjtemény, OL Batthyány Kázmér iratai: R5, Hadügyminisztérium iratai 1848:8887, 3250, 9599, 9866, 1849:3067, 6851. 34 01 Batthyány Kázmér iratai: 84. R5. 35 Bm. L. Salacz-gyűjtemény. A Közlöny 30. számában megjelent közleményre adott válasz a 160. számban. 36 Perczel Miklós: Naplóm az emigrációból. 92, 115, 143, 146, oldalak. Tankönyvkiadó, 1977. 37 Nagy Kálmán: Damjanich, a forradalmi hadvezér. Hadtörténeti közlemények 1954/3-4. 207-261. o. A Janus Pannonius Múzeum Evkönyve (1983) 28: 147-193. Pécs (Hungária), 1984.
