Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 28 (1983) (Pécs, 1984)
Történettudomány - Füzes Miklós: Az ismeretlen Batthyány III. A Blackwell által összeállított jellemrajzok (folytatás)
150 FÜZES MIKLÓS csőt is adtak az ország jogi helyzetének meghatározásához. Az országgyűlést nem követte Debrecenbe, ezért mandátumát felfüggesztették. Később elfogták, de rövid vizsgálat után, Kossuth rendelkezése alapján szabadlábra került. A politikai élettől visszavonult. 48 Szentkirályi Móric Az ellenzék egyesítése és párttá történő szervezése során alakult ki kapcsolatuk. Batthyány is részt vett Szentkirályi Móric szállásán tartott országos ellenzéki pártértekezleten. Az 1847-es Pest megyei követválasztáson a Kossuth és Szentkirályi által képviselt ellenzék győzelméhez Batthyány Lajos és Kázmér igen nagy mértékben járult hozzá, anyagi és erkölcsi támogatással, politikai munkával. Miután Kossuth elérte, hogy az alsótábla a két Pest megyei követet bízza meg az örökváltsági törvény tervezetének az elkészítésével, Szentkirályi azt egy hét alatt megfogalmazta. Lényege, hogy az állam segítse a jobbágyokat a „méltányos" megváltásban. Nem tartalmazta az állam által történő megváltást. Erőssége annak kimondása, hogy egyetlen községben sem térhetnek ki előle, ha a jobbágyok 2/3-a ezt akarja. 1848. március 15-én az állami kármentesítés melletti határozatot támogatta. Batthyány Lajos másodszori kormányalakítási kísérletekor az áprilisi jászkun főkapitányi megbízatást követően miniszterként vették számításba. 50 A liberális nemesség jobbszárnyához tartozó politikus 1848 végén a politikai küzdelmektől visszavonult. Pulszky Ferenc Hivatalos politikai pályájuk egyidőben az 1839/ 40-es országgyűlésen indult. Pulszky, Sáros vármegye követeként az alsótáblán foglalt helyet. Liberális nézeteivel az ellenzéki táborba került, ahol rokonszenvvel figyelte a főrendi ellenzék kialakulását. Részt vett a Védegylet munkájában, Kossuthnak közvetlen segítséget nyújtott egy konkrét eset kivizsgálásával. 51 Részt vett az Életképek c. ellenzéki lap fenntartásáért folyó küzdelemben. Batthyány Lajos kormányában Pulszky pénzügyi, majd külügyi államtitkár volt, így közös tevékenységre aligha kerülhetett sor. Munkakapcsolatba Batthyánynak a Szemere kormányba külügyminiszterré történt kinevezése után kerültek, miután Batthyány hivatalos követi meg48 Uo. 226-227, 264, 264-266, 283, 318. o. 49 Madarász József: i. m. (1846. aug. 20.) 50 Spira György: A magyar forradalom... 66, 263, 381. és Polgári forradalom (1848-1849). 51 Pulszky Ferenc: Életem és korom. Szépirodalmi Könyvkiadó, 1958. 154, 161, 219, 272-274. Deákkal fennállt kapcsolatáról lásd: Pulszky Ferenc: Jellemrajzok. Budapest, Aigner Lajos. 85-132. o. bízást adott Pulszkynak. A megbízólevelet Pulszky azonban az angol kormánynak nem mutatta be, mert az a magyar kormányt nem ismerte el. Taktikai okok is erre késztették, mert így mint magánember a magyar forradalmat népszerűsíthette. 52 önként vállalt feladatát és fegyvervásárlási megbízatását Pulszky eredményesen teljesítette. Az emigráció idején kapcsolatuk megszakadt, Pulszky Kossuthhoz csatlakozott, Battyhány viszont eltávolodott tőle. Deák Ferenc Politikai pályája korábban kezdődött Batthyányénál. Zala megye 1833-ban választotta országgyűlési követté, ahol a reformellenzék vezéregyéniségévé vált. Az 1839/40-es országgyűlésen találkozott Batthyányval, aki ekkor lett a felsőház tagja. Deák erőteljesen fellépett az uralkodói önkény ellen. Az 1843/44-es országgyűlésen a közteherviselésért küzdött, felfogásával megértésre találhatott Batthyánynál is. A védegylet vidéki hálózatának kiépítésében Zalában Csányi László mellett jelentős szerepet játszott, tagja lett az országos választmánynak is. Az elenzéki szervezkedésekben, az egységes szervezeti forma létrehozásában mindketten részt vettek, de Deák az 1847/48-as országgyűlés munkájában csak 1848. március 20-tól kapcsolódott be. Batthyány Lajos kormányában a már tekintélyt szerzett jogtudós elvállalta az igazságügyi tárcát. Tevékenysége a hűbéri berendezkedés még meglévő maradványainak a lebontására irányult. Tagja volt a Batthyány Lajos vezette küldöttségnek Bécsben, de kompromisszumot nem sikerült elérniük. Jelasic támadásának hírére ő is lemondott, de tovább is részt vett a nemzetgyűlés munkájában. Tagja lett 1848. december 31-én a Windischgraetzhez menesztett országgyűlési küldöttségnek, melyben Batthyány Lajos is szerepet vállalt. A feltétlen megadásra vonatkozó követelést nem fogadta el. A politikai élettől visszavonult, csak 1854-ben töltött be ismét közéleti szerepet. 53 Az itt közölt szövegnél a Tóth Lőrinc által közzétettek valamelyest bővebbek. 5 ' 1 52 Waldapfel Eszter: A független magyar külpolitika 1848-1849. 125. o. 53 Magyar Életrajzi Lexikon, I. kötet. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1967. 354-356. o. Lásd még: Széli Kálmánné-Vörösmarty Ilona: Emlékeim Deák Ferenc politikai és magánéletéből. Budapest, Pallas Irodalmi és Nyomdai Rt. Sarlós Béla: Deák és Vukovics. Két igazságügy-miniszter. Akadémiai Kiadó, Budapest. Értekezések a törnéeti tudományok köréből. 54. Fekete Sándor: A nemzet prókátora. Magvető Kiadó, Budapest, (1976). Gyorsuló Idő. Tanulmányok Deák Ferencről. Zalai Gyűjtemény 5. Zalaegerszeg, 1976. 54 Tóth Lőrinc: Gróf Batthyány Kázmér és emlékiratai. Budapesti Szemle. LXXIV. kötet. 1983. 358-360. o.
